A március 19-i adás tartalmából
Hámori Gabriella, színésznő
Gyerekkorában először szerepek, majd a színek világába menekült, festőművésznek készült. Maga sem tudja milyen indíttatásból jelentkezett a színművészetire. Rögtön felvették. Néhány éve a színikritikusok és a filmes szakma a legígéretesebb pályakezdő színésznőnek választotta. Idén Ő képviseli Magyarországot az 56. Berlini filmfesztivál „Shooting Stars” programjában. Zárkózott ember, nehezen közelít idegenekhez. A népszerűség számára gyakran terhes. Mint mondja a színház felé eredendő bizalmat érez, a színpad az a hely, ahol a legőszintébb önmagával.
Szász János, rendező
Édesapja Szász Péter író, rendező. Forgatásokon nevelkedett, de nem akart filmes lenni. Számos hazai és külföldi elismerés birtokosa. A kiszolgáltatottság alapélménye. A Woyczekkel nemzetközi sikert aratott, a Wittman fiúkat Oscarra is jelölték. Több amerikai nagyvárosban, Norvégiában és hazai színházakban rendez. Steven Spilberg felkérésére a Holocaust áldozataival készített dokumentumfilmet. Csáth Géza Egy elmebeteg nő naplója című műve alapján magyar-német-angol koprodukcióban játékfilmet forgat.
Bródy János, zenész, szövegíró
A magyar nyelvű popzene meghonosítója. Érettségi után „tiniként” kezdett zenélni az Illéssel, majd a Fonográf zenekar tagja volt. A zenekarok feloszlottak, átalakultak, Ő egy szál gitárral a kezében nemzedékének álmait, csalódásait fogalmazta meg. A rendszerváltás meghatározó alakja. Mára hat szólóalbuma jelent meg. Számára a gitár adott lehetőséget arra az életformára, amit él, általa szólalnak meg dalai, egyúttal a végső menedéket jelenti számára. Idén ünnepli hatvanadik születésnapját, ahogy ő mondja: „most fogok újra belépni a 60-as évekbe!”
Mi az, ami inspirál? Szász Jánosról sokat lehet olvasni, hogy a zene nagyon motiváló hatással van rá.
Szász tréfálkozva feleli, hogy persze, hiszen Őt sem egy fehér papírlap, vagy egy üres monitor késztet alkotásra. De mint mondja a zene mindig impulzusokat ad, amiről sok dolog jut eszébe. Emellett nagyon fontosak még a színészek.Gabinak változó, hogy mi ad inspirációt. Utcán figyeli az embereket, hangokat, mozdulatokat. Ha meg valami nagy lórúgás kell, akkor elmegy egy előadásra, és abból próbál meríteni.
Fontos-e a kritika?
Hámori amikor tizenhét éves volt azt gondolta, hogy ha a Színművészetire akar járni, akkor el kell olvasnia minden kritikát. Ma már másképp áll hozzá. Mint mondja kevés az a kritika, amiből épülhet, ami az arányokra megtanítja.Szász János mindaddig lelkesen olvasott kritikákat, amíg egyszer a Woyczek sikere kapcsán megvette a Filmvilágot. Ott egy nagyon lehúzó cikk volt a filmről, főcímmel… Akkor dühében kidobta az újságot a kocsiablakon. Nála ez volt egy határ. Innentől érzelmileg függetleníteni tudja magát a kritikáktól.
Szász az Amerikában töltött évekről:
Évekkel ezelőtt el akart menni Magyarországról. Egy amerikai delegáció látta a Vígben a Kurázsi mama c. előadását és meghívták. Tanított, rendezett kinn. Volt senior állása a Harvardon. Öt évet töltött kinn. Szerinte, ahogyan az ember öregszik, úgy a tanítás egyre fontosabb szerepet tölt be az életébe. Általában mindig fontos volt neki a világgal való kapcsolattartás. Ennek egyik legjobb módja, hogy az ember tanít és tanul. Hozzá Amerikában is rendszeresen bejártak a srácok és hozták a zenéiket.
Bródy szintén foglalkozik mai könnyűzenével. Lejár a Gödörbe, Szigetre:
Számára fontos, hogy a rockzene merre tart. Mi az útja ennek a műfajnak. Úgy látja, hogy ez valamikor a szórakoztató műfajból indult el és egyre inkább oda kanyarodik vissza. Mellette létezik egy másik vonal, amit átfogóan alternatív zenének szoktak nevezni.
Gabi a „shooting star”-ról:
Amikor hazajött Berlinből, egy hétig még nem tért magához, utána nem nagyon hitte, hogy ez megtörtént vele. Döbbenetes volt, hogy olyan alkotók ültek le mellé, és kérték el a filmjeit, akiket egyébként meg sem lehet közelíteni. Nem akart rögtön ebből nemzetközi sikert aratni. Most pedig hagyja, hogy a dolgok szépen lassan beérjék magukat. Összevágnak egy anyagot róla, kiküldi, aztán, ahogy alakul.
Megszállottságról:
Szász szerint megszállottakat kérdezni erről, nem szerencsés. Mindenesetre tisztázni kell ezt a fogalmat. Gabi szerint ez nem egy tudatos dolog. Megfoghatatlan az a bennünk lévő „valami” ami előre visz.Szász nem szeretné túlzottan patetikusan kezelni ezt a kérdést. Személy szerint Ő nem szeretne valamiféle heroikus szerepben feltűnni. Az ember természetesen küzd. Ő maga is minden filmjéért küzd, amíg érdemes. Ez egy munka, ha nem jön össze, akkor az csak egy beszélgetés tárgya. Nem kell túl misztifikálni.
Színház és film közötti átmenet…
Szász nem érzi a két területet olyan távolinak egymástól. Ugyanaz a megnyilvánulási forma. Mindkettőt ugyanannyira szereti és utálja. Neki alapvetően nincs filmes alapképzettsége. Ahol felnevelkedett, az inkább a színház. Oda mindig hazaérkezik.
Holocaust szemeiről:
Természetesen zsidó emberként nagyon nagy hatással volt rá. Az a legérdekesebb, hogy minél bővebben foglalkozik ezzel a témával, annál kevesebbet ért belőle. A másik, hogy ezt nem felnőtteknek készítette. Amire nagyon büszke, hogy ez a film már tananyag.
Gabi a Terézanyu kapcsán a népszerűségről:
Nagyon hálás dolog a közönség szeretete. Mindezzel együtt, amit egy ilyen film von magával, hogy „szétszedik” az embert, azt hárítania kell egy olyan alkatnak, mint Ő. Nem tartja magát igazi sztár típusnak.
Művésznegyed
