Gettó – a középkor találmánya
1516. március 27-én Velence a zsidó lakosait gettóba telepítette. Egy szigetet jelölt ki lakóhelyükül. A 11. században Itáliában jöttek létre az első gettók. Az ezt követő évszázadokban Angliában, Franciaországban, Csehországban, Lengyelországban és a Német-római Birodalom területén is megalakultak a gettók.
A zsidóság szétszóródása már az ókorban megtörtént. Palesztinán kívül az első zsidó települések Egyiptomban és Babilonban jöttek létre. A Kr.u.1. században a zsidóság nagy része a Római Birodalomban és Görögországban telepedett le, majd Hispániában és a mai Franciaország területén is megjelent a zsidó diaszpóra.
A középkorban nagyarányú zsidóság élt Nyugat- és Dél-Európában. Ezek a zsidók árutermelésből és pénzgazdálkodásból éltek, ezért a keresztények számára komoly veszélyt jelentettek. A zsidók vallásukkal, a keresztényektől eltérő szokásaikkal és sikeres pénzügyi tevékenységükkel kivívták az emberek utálatát, megvetését, agresszivitását. Ráadásul sokszor még olyan polgári foglalkozásokban is konkurenciát jelentettek a keresztények számára, mint az orvoslás vagy a kézművesség.
Elsősorban a keresztény kereskedők és iparosok érdekeit szolgálta a zsidók elkülönítése. A 11. században Itáliában jöttek létre az első gettók. Az ezt követő évszázadokban Angliában, Franciaországban, Csehországban, Lengyelországban és a Német-római Birodalom területén is megalakultak a gettók.
A velencei vezetés 1516. március 27-én telepítette a zsidó lakosait gettóba. Nem a városban jelölték ki számukra a lakhelyet, hanem egy közeli szigeten. A legtöbb gettó évszázadokon át fennmaradt. A középkori gettórendszer Európában a francia forradalom és a 19. századi liberalizmus hatására szűnt meg. A legutolsót 1870-ben Rómában számolták fel.
Kun Enikő
2006. március 27.
