Forrás: Index

Szegő Iván Miklós

A Gazprom és a német E.ON tervezett üzlete, a Mol-gázüzletág németből orosz kézbe való átadása egyre valószínűbbé válik. Nem ez lenne az első ilyen eset, volt már példa arra, hogy stratégiai fontosságú magyarországi iparágak nagy hirtelenséggel német tulajdonból orosz, pontosabban szovjet birtokba kerültek. Bár még meg sem szerezte a német E.ON a Mol gázüzletágát, meg nem erősített információk szerint máris annak továbbadására készül. A vevő az orosz Gazprom lehet, a német holding a hírek szerint egy oroszországi lelőhelyen végzett kitermelési jogért cserébe átadná a magyar gázüzletágat az orosz állami dominanciájú Gazpromnak.

Berlin és Moszkva között már cserélt gazdát néhány magyar stratégiai iparág a huszadik században. Magyarország, mint erősen függő helyzetben lévő állam, a német megszállás idején számos kulcsfontosságú ipari üzemet hagyott német kézbe adni, illetve a második világháború előtt a magyar ipar jelentős része német tulajdonban volt.

Ez az 1944-es helyzet aztán alapvetően megváltozott 1945-re: a németek, illetve az SS által megszerzett magyar cégek egyetlen tollvonással szovjet kézbe kerültek a második világháború befejezésekor, erről nemzetközi egyezmények is rendelkeztek.

Magyar-német-szovjet ügylet az olajiparban

Osztozkodás a magyarországi gázüzletrészeken

Az E.ON német energiakonszern többek között magyarországi gázüzletrészeket ajánl a Gazprom orosz gázmonopóliumnak a jamal-nyenyecföldi Juzsno-Russzkoje földgázlelőhely kiaknázásában való részesedésért, s az erről szóló megállapodást áprilisban írják alá – erősítette meg Alekszandr Medvegyev, a Gazprom cégvezetési alelnöke a Kommerszant című orosz lap keddi száma szerint. A Mol e hónap végén végleg zárja az ügyletet a Földgázellátó és Földgáztároló eladásáról az E.ON-nak, s ezután kezdődhet a részvénycserék szerződéses formába öntése az E.ON és a Gazprom között – értesült a Kommerszant egy menedzsertől, aki bejáratos a tárgyalások berkeibe. A Mol gázüzletágakon kívül az E.ON a már tulajdonában lévő magyarországi gázszolgáltatóban, E.ON Hungariában is részesedést kínál a Gazpromnak – mondta Medvegyev egy energiabiztonsági konferencián. A Mol egyébként a Panrusgaz magyar-orosz kereskedőcégben meglévő 45 százalékos részesedését is eladja az E.ON-nak, és ehhez a társtulajdonos Gazprom hozzájárulására van szükség. Mivel az E.ON 24,5 százalékos részesedést akar a Juzsno-Russzkoje kiaknázásában, a magyarországiakon felül más európai üzletrészeket is át kell adnia a Gazpromnak. A Kommerszant szerint a német konszern bulgáriai, csehországi, lengyelországi és szlovéniai részesedéseket adhat még át orosz stratégiai partnerének, de svájci, ausztriai és hollandiai egységeitől aligha válik meg. (MTI)

Az olajiparban, tehát a Mol jelenlegi fő üzletágában is történt például német-szovjet tulajdoncsere a második világháború után. (Akkor még a gázüzletág nem volt jelentős, hiszen nem földgázt használtak nálunk a háztartásokban, hanem úgynevezett városi gázt, ami a koksz hevítéséből keletkezett.)

A magyar-szovjet tulajdonban lévő Maszovol nevű cég örökölte például a második világégés után a Manat nevű magyar-német vállalat koncesszióját. Ezzel egyidejűleg – mintha valamilyen afrikai gyarmat lettünk volna – a Maszovol megszerezte a magyar államot megillető 15 százalékos részesedést a Magyarországon kitermelt összes olajból.

A magyar-szovjet olajvállalat 1952-ben megkapta az akkor már államosított magyar-amerikai tulajdonú MAORT koncesszióját – erről Borhi László történész írt korábban. (A MAORT-per, amely az olajvállalat vezetői ellen indult, az egyik első magyar koncepciós per volt.)

A MOM német-szovjet története

Az egyik ilyen cég a két világháború között többnyire német tulajdonosi irányítás alatt álló MOM volt, amely 1945 és 1952 között volt szovjet kézben.

A Magyar Optikai Művek elődcégei (1938-tól hívták így a vállalatot) a XX. század első felében geodéziai műszereket, később optikákat gyártott, különösen ez utóbbiak aztán a hadiipar számára is jelentősnek bizonyultak. Az optika gyártás az első világháború után futott fel, amikor megerősödött a német befolyás a vállalatban.

1944. novemberében a Honvédelmi Minisztérium a gyárat Sopron-Lövőre telepítette át. 1945. február 13-án került Buda és ezzel együtt a vállalat megmaradt része is szovjet kézbe. A gyár jelentős része a harcokban elpusztult.

Ébresztőórák a SZU-nak

A háború után az ideiglenesen rendbehozott gépeken többe között geodéziai műszereket gyártottak jóvátételre. A potsdami egyezmény nyomán a MOM Rt.-nek a német tulajdonban levő részvényeit a Szovjetunió kormányának kellett átadnia. Ágy 1946-ban megkezdődött az ébresztőórák és szemüveglencsék gyártása, melyeket főként a Szovjetunióba szállítottak újabb jóvátételként – írja Ábrahám György egyik tanulmányában.

A Szovjetunió 1952. október 1-jével lemondott a Magyar Optikai Művek Rt.-beli érdekeltségéről, így a vállalat teljesen a Magyar Állam tulajdonába került.

A rendszerváltás után a MOM csődbe ment, egy-két kisebb részegysége működik ma már csupán, azok is, csak nevükben emlékeztetnek részben az egykori cégre. A budai, Csörsz utcai telkek, ahol a gyár állt, viszont megint német kézbe kerültek: a Bajor Házépítők Kft. építette fel rajta MOM Park néven bevásárlóközpontját, illetve irodaházait és lakásait.

Csepel: SS helyett Vörös Hadsereg

Volt német kézben Csepel szigetén az egyik legnagyobb magyar nehézipari komplexum, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt. is. Ez a vállalat az egyik legfontosabb központja volt a magyar lőszer- és hadianyaggyártásnak. A fegyverkezés eredményeként harckocsikat és terepjárókat is gyártottak itt, hagyományos nehézipari termékek mellett. 1941-ben létrehozták a Dunai Repülőgépgyárat is.

A zsidó származású Weiss Manfréd a céget sokáig maga vezette, aztán 1944-ben, a német megszállás után az SS 25 évre „kezelésre átvette” a gyárat a letartóztatott tulajdonosoktól. A megzsarolt Weiss-család később végleg átadta tulajdonát.

Közvetlenül a háború után szovjet katonai parancsnokság, vagyis a Vörös Hadsereg irányítása alá került a hadiüzem. Tehát itt nagyon gyorsan, egy éven belül került magyarból német, aztán pedig németből szovjet irányítás alá a gyár. Elvileg egyébként Weissék visszakapták tulajdonukat, de aztán még a negyvenes évek második felében államosították az egész gyártelepet.

Rákosi Mátyás és Szemjon Mogiljevics

Ezután egy ideig Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek néven is működött, 1956-tól Csepel Vas- és Fémművekre keresztelték az üzemet. Mára csupán árnyéka önmagának a csepeli nehézipari komplexum. Kisebb-nagyobb cégek burjánzanak a telephelyen, ahol komolyabb működő vállalkozásnak elsősorban a csőgyár, egy bicikligyár, egy öntöde és egy erőmű számít.

Magyar cégek szovjet tulajdonban

A második világháború után részben vagy egészben a szovjet minisztertanács mellett működő, a Szovjetunió külföldi javait kezelő kormányszerv (Guszimz) vállalatbirodalmának tulajdona lett a Hofherr és Schrantz traktorgyár, a Felten és Guillaume Kábelgyár, a Dunai Repülőgépgyár, az Orenstein és Koppel Iparvasutak Általános Gépgyár Rt., a Ganz és társa Elektromos Gép-, Vagon- és Hajóművek Rt. vagy a Gróf Zichy Béla Úrkúti Bányaművek, a Salgótarjáni Kőszénbánya, a Felsőmagyarországi Bánya és Kohómű – írta egy korábbi, a Históriában megjelent tanulmányában Borhi László.

Érdekes, hogy a MOM-mal ellentétben a rendszerváltás után Csepelre nem a németek tértek vissza. Többnyire angolszász befektetők vásároltak itt, de néhány gyanús orosz érdekeltségű cég is működött a szigeten. A csepeli kerékpárgyártást például egy időben az az állítólag Szemjon Mogiljevics által irányított csepeli cég, a Magnex tartotta a kezében, amelynek anyacége ellen az FBI indított vizsgálatokat világszerte. A magyarországi vállalatot pár évvel ezelőtt a cégbíróság hivatalból törölte, mert a társaság nem közölte mérlegeit, és nem szolgáltatott adatokat a vállalat vezetéséről.

Orvosi műszergyártás, a Medicor esete

Az orvosi műszergyártás 1933-ban lendült fel Magyarországon. Ekkor jelent meg a Magyar Siemens Reiniger Rt. az itteni piacon. Később a cég Siemens Szerviz Magyarország Rt.-re változtatta a nevét.

Az elsősorban röntgen-készülékek importjával és szerelésével foglalkozó cég német érdekeltégként szovjet tulajdonba került a második világháború után. Talán azért, mert nem volt hadiipari szempontból túl fontos, a MOM-mal ellentétben már 1948-ban visszakapta azonban a magyar állam ezt a céget, amelyből később kialakult a Medicor. Ez a cég – legalábbis utódja – ma már túlnyomórészt amerikai kézben van.

Comments are closed.