Az amerikai légierő 50 géppel támadott célpontokat Szamarra közelében. Az amerikai belpolitika számára most az fontos, hogy a közvélemény lássa: Bush kormánya cselekszik, és igyekszik úrrá lenni az Irakban kialakult káoszon.
2006.03.17 14:02 reggel.hu, Fotó: Aljazeera
Három éve nem volt akkora légitámadás Irakban, mint csütörtökön. A konkrét hadművelet hivatalosan az amerikai haderő és az iraki hadsereg közös akciója, amelyben 1500 iraki katona vesz részt. Hogy ők mit csinálnak a támadás során, az megint csak kérdéses. A hivatalos álláspont szerint a cél a Szamarra környékén tömörülő lázadó csoportok meggyengítése. A légicsapásokat földi akciók követték, és ezek során állítólag már több fegyverraktárt is találtak. Az akció napokig is eltarthat.
Szamarra az elmúlt időszakban a vallási erőszak jelképévé vált, hiszen a város síita arany mecsetét, a tizedik szent imám székhelyét, a muzulmán vallás síita ágának fontos szent helyét február végén felrobbantották, nagy valószínűséggel szunnita lázadók. Az eset kapcsán az elemzők már a nyílt polgárháborút sem tartották kizártnak. A BBC elemzője most úgy véli, az ország polgárháborúba süllyedése kudarc lenne a megszálló hatalmaknak, ezért fontos az erődemonstráció. Csakhogy az amerikai rajtaütések az elmúlt napokban több kárral jártak, mint haszonnal. A március 15-ei egyik ilyen akcióban, amikor az amerikai katonák egy családi házat rohantak le Balad városában, 11 civil halt meg, közöttük öt asszony és négy gyermek.
Ebben a helyzetben ült össze csütörtökön megválasztása után először az iraki parlament. Jellemzően betontömbök és szögesdrót- akadályok mögött tanácskoztak a honatyák, de történelmi ülésük alig harminc percig tartott. A különböző etnikai és vallási csoportok képviselőihez a törvényhozás legidősebb tagja intézett beszédet, amelyben arra kérte társait, hogy akadályozzák meg polgárháború kirobbanását. Ezt követően a 275 képviselő úgy hagyta el az épületet, hogy elnököt sem választott.
Egyelőre nincs jele annak, hogy a szembenálló társadalmi csoportok megegyezésre jutnának a nemzeti egységkormányt illetően. A síitákon kívül senki nem támogatja az átmeneti kormány vezetőjének, Ibrahim Dzsaafarinak a megválasztását, miközben az Egyesült Államok mindent elkövet valamiféle működő kabinet felállítása érdekében.
A durva amerikai ráhatás nyomán az egyetlen, elvben már eldöntött kérdés, hogy új kormányzótanácsot kell felállítani. A testületnek tagja lenne az államfő, a miniszterelnök, a parlament elnöke, az igazságszolgáltatás vezetője és rangos politikusok. A bagdadi utcák eközben szokatlanul csendesek. A városban tilos a gépkocsiforgalom, és a legtöbb üzlet zárva van.
Új amerikai biztonsági stratégia készült
Irak megtámadása óta az USA először fogalmazta meg nemzetbiztonsági elképzeléseit. A 49 oldalas dokumentum szerint Washington továbbra is fenntartja magának a jogot, hogy megelőző csapást mérjen azokra az országokra, amelyek „veszélyt jelentenek” számára. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a válságkezelésben elsődleges szerepet játszik a nemzetközi együttműködés „a régi és hűséges szövetségesekkel”. A stratégia név szerint említi Iránt. A perzsa ország „talán mindenki másnál nagyobb fenyegetést képvisel”, mert – a dokumentum állítása szerint – „az iráni rendszer támogatja a terrorizmust, fenyegeti Izraelt, aláássa a közel-keleti békét és az iraki demokráciát”.
Bevezetőjében George Bush elnök rámutat, hogy a stratégia két pilléren nyugszik: a szabadság támogatása és a globális fenyegetések ellensúlyozása „az egyre növekvő demokratikus társadalom élén”. Oroszországot illetően a tanulmány kevésbé bizakodó, mint négy évvel korábban, s úgy tartja, a jelek arra utalnak, hogy csökkent az elhivatottság.
