Anarki
A baseballütő és a rakétavető szakszerű kezelése helyett taktikára, stratégiára, diktátorok békés megbuktatására, bársonyos miniforradalmak szervezésre, vagyis erőszakmentes konfliktuskezelésre tanít egy dokumentumfilm-sorozatból kinőtt politikai játék.
„A győzelem négy fő feltétele: 1. Szabadítsd ki a bebörtönzött diákot, Slobodan Popovicot! 2. Kényszerítsd a városvezetést, hogy indítson vizsgálatot a korrupciós ügyekben! 3. Kényszerítsd ki, hogy politikailag elfogadhatatlanná váljon a korrupció! 4. Kényszerítsd ki Gavrilovic polgármester lemondását!” És ez csak egy küldetés a sokból. A címe: „A korrupció – lopás”.
Kicsit Civ, kicsit Sims A kényszerítés játszik, a fizikai erőszak nem játszik – ez az alapfilozófiája az A Force More Powerful-nak (kb. „egy hatalmasabb erő”, AFMP), annak a politikai-startégiai számítógépes játéknak, amellyel a konfliktusok erőszakmentes – ha nem is feltétlenül békés – megoldását gyakorolhatják a baseballütő-lengetésbe és rakétadurrogtatásba belefásult, politikára fogékony gamerek.
„Soha ne kételkedj abban, hogy elkötelezett polgárok kis csoportja megváltoztathatja a világot. Valójában ez az egyetlen működő módszer” – idézi a játék aprólékos, 125 oldalas kézikönyve Margaret Mead kultúrantropológust, aztán gyorsan figyelmeztet arra, hogy az AFMP nem garantál való világbeli eredményeket. ” Az élet nagyon bonyolult; a való világbeli körülményeket még a legjobb időkben is nehéz előre látni, és minden nagyon gyorsan változik.”
Konfliktusszakértők akcióban
Az „A Force More Powerful”-t az azonos című dokumentumfilm-sorozat ihlette, amelyet az amerikai közszolgálati televízió, a PBS 2000-ben sugárzott a Gandhi-szerepéről elhíresült Ben Kingsley narrációjával.. Az összesen háromórás dokumentumfilm alapján nemcsak könyv készült, hanem nemzetközi szervezet is alakult: az erőszakmentes konfliktusok nemzetközi központját (International Center on Nonviolent Conflict, ICNC) a műsor producerei, Peter Ackerman és Jack DuVall alapították három másik, nemzetközi szinten is jegyzett konfliktusszakértővel együtt.
A szervezet, amely a játékot a Breakaway Games fejlesztővel és a York Zimmerman médiacéggel együtt valósította meg, olyannyira független, hogy pénzt sem az államtól, sem cégektől nem fogad el; kizárólag a tagok adományaiból tartja fenn magát. Az ICNC vezetői sokszorosan bizonyítottak élesben, Berel Rodal alelnök például huszonkét évig kavart stratégaként a kanadai politikában, Shaazka Beyerle helyszíni tudósítóként az izraeli-palesztin konfliktusra specializálódott, Hardy Merriman programigazgató dolgozott és kutatott Zimbabwéban, Indiában és Tibetben is.
Programming by Otpor
Szomorú sorsok az AFMP-ben A játék vezető programozója, a szerb Ivan Marovic sem kispályás: az Otpor egyik alapítójaként annak idején részt vett a Milosevic megbuktatásáért folytatott küzdelemben. Marovic szerint, aki „politikai dzsu-dzsicu”-nak nevezi az AFMP-t, a játék készítésekor az volt az egyik legnehezebb feladat, hogy számokkal és algoritmusokkal tudjon kifejezni olyan változókat, mint az emberi félelem, az írástudás vagy a lelkesedés. A játékot Marovic egyértelműen a politikai helyzettel elégedetlen aktivistáknak szánja, akiknek ingatag pozícióját jelzi, hogy az AFMP karakterei alapállásban öt értéket vehetnek fel: halott, eltűnt, házi őrizetes, bebörtönözve, illetve emigrált.
Az eredmény egy viszonylag bonyolult, leginkább a Sid Meier-féle Civilization-sorozathoz hasonlítható stratégiai játék, amely a látvány helyett értelemszerűen a kombinációra, a taktikára, a szövetségesekkel való együttműködésre és az ellenfelek kijátszására helyezi a hangsúlyt. Ha valaki megunja a beépített küldetéseket, a szerkesztővel újakat gyárthat magának, így könnyűszerrel legenerálhat magának egy-egy gusztusos politikai manővert, szelíd puccsot vagy merész választási csalást. Jó szórakozást!
