A rendőri túlkapásokat, a családon belüli erőszakot és a kormányzati médiabefolyást tartja Magyarország legfőbb problémáinak az amerikai külügyminisztérium emberi jogokról szóló éves jelentése. A dokumentum leginkább Kínát, Észak-Koreát, Burmát, Iránt, Kubát marasztalja el az emberi jogok megsértése miatt, de egy szót sem ejt az Afganisztánban, Irakban vagy éppen a guantánamói amerikai támaszponton elkövetett jogsértésekről.
Durva rendőrök és férfiak itthon
Az amerikai külügyminisztérium emberi jogi jelentése szerint a magyar kormányzat általában tiszteletben tartja az emberi jogokat, ugyanakkor előfordulnak problémák bizonyos területeken. A jelentés ide sorolta a túlzott rendőri erőszakot a gyanúsítottakkal – különösen a roma származásúakkal – szemben, a kormányzati beavatkozást az állami tulajdonú média szerkesztési elveibe és személyi döntéseibe, az antiszemita megnyilvánulásokat, a nőkkel és gyerekekkel szembeni erőszakot, a munkahelyi szexuális zaklatást, az emberkereskedelmet és a romák negatív társadalmi megkülönböztetését.
A jelentés szerint hiába tiltja a törvény, előfordult, hogy a rendőrség túlzott erőszakot alkalmazott gyanúsítottak, különösen romák ellen. Civil szervezetek becslése szerint a rendőri visszaélések áldozatainak a fele roma. A jelentés konkrét példákat is említ, például egy Tolna megyei cigány esetét, akit megvertek a rendőrök, majd testvérét is bántalmazták.
A jelentés összeállítói szerint a magyar rendőrség esetenként közömbös a különböző büntettek külföldi áldozatai iránt, és előfordul, hogy elhanyagolják a tolvajok áldozatául esett külföldiek ügyeinek kivizsgálását. A magyar börtönviszonyokról azt írják, hogy a börtönök zsúfoltak, de készülnek újabbak.
Kormányzati befolyás a médiában, antiszemitizmus
A jelentés szerint a kormányzat általában tiszteletben tartja a szólás- és sajtószabadságot, de befolyást gyakorol az állami tulajdonú médiumok szerkesztési és személyi döntéseire. Példaként a közrádió elnökének az esetét említi, akinek utódjáról nem tudtak megegyezni mandátumának lejárta után, és a felügyelőtestület vezetése a kormánytámogatás megvonásával fenyegetőzött.
A jelentés szerint az antiszemita megnyilvánulások csökkentek ugyan, de néhány sajtóorgánumban, a közbeszédben és politikai beszédekben előfordul az antiszemitizmus. A jelentés a Vasárnapi Újság rádióműsor néhány adását és a Magyar Demokrata hetilapot említi, ahol az amerikai külügy szerint holokauszttagadó szerzők is publikálnak antiszemita témájú cikkeket. Szó esik temetőrongálásokról is, például a Kozma utcai – utóbb nem feltétlenül antiszemita indíttatásúnak nyilvánított – esetet konkrétan említi a jelentés.
Családon belüli erőszak, emberkereskedelem
Az amerikai külügy a problémák közé sorolja a nők elleni családon belüli erőszakot, és egy kutatási felmérésre hivatkozva azt írja, a nők 20 százalékát fenyegették meg vagy vált erőszak áldozatává. Szót ejt a jelentés a roma szegregációról, amely nem csak az iskolában, hanem lakhatásukban is megmutatkozik. Az idézett becslések szerint 700 szegregált iskolai osztály létezik. A bírósági eljárásokkal kapcsolatban ugyancsak megjegyzi: jogvédők szerint előfordult, hogy a romákkal nem bántak egyenlően a bírósági eljárásokban.
Az emberkereskedelem szintén gond Magyarországon. A jelentés szerint évente 3-4 ezer magyar esik emberkereskedők áldozatául, a legveszélyeztetettebbeknek az árvákat, a vidéki és roma fiatal nőket jelölik meg.
Kína, Észak-Korea, Burma a legrosszabbak között
A jelentés Kínát, Észak-Koreát, Burmát, Iránt, Zimbabwét, Kubát és Belorussziát sorolja a leginkább jogsértő államok közé. A jelentés szerint Kínában egyre inkább „zaklatja, letartóztatja, bebörtönzi azokat a kormányzat, akiket fenyegetőnek ítél”. Iránnak az azonnali kivégzéseket, valamint a kormányzathoz köthető milíciák által elkövetett kínzásokat és erőszakot rója fel az amerikai külügy. Burmában a bírósági eljárás nélküli gyilkosságokat, illetve a foglyokon elkövetett nemi erőszakot, kínzást és veréseket tartja problémának.
Észak-Koreának ugyancsak a bírósági eljárás nélküli gyilkosságokat, eltűnéseket, önkényes letartóztatásokat róják fel. Izraelben és a megszállt palesztin területeken az izraeli biztonsági erők palesztinok elleni erőszakos fellépését, illetve a palesztinok Izrael-ellenes támadásait tartják problémásnak.
Oroszország orra alá „a kormányzati vezetők emberek felé való elszámolhatóságának felszámolását” dörgölik, a korrupcióval és a bíróságok befolyásolásával együtt. Szudánnak a darfúri eseményeket, az ottani kormányzati, illetve ellenzéki milíciák rémtetteit róják fel.
Zimbabwét, Kubát és Belorussziát – Kínával, Burmával és Észak-Koreával együtt – olyan államoknak nevezi a külügyi jelentés, amelyek „megsértik állampolgáraik alapvető emberi jogait”. A jelentést bemutató Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter szerint a dokumentum remélhetőleg „arra serkenti a kormányokat, szervezeteket, a médiát és a közvéleményt, hogy beszéljenek az emberi jogok megsértéséről”.
Az USA-nak is van miért szégyenkeznie
Bár a külügyi jelentés amerikai jogsértésekkel nem foglalkozik, az Egyesült Államok is sokszor bajba került már az emberi jogok megsértése miatt. A Human Rights Watch (HRW) nevű jogvédő szervezet 2006-os világjelentése szerint az Egyesült Államokban is komoly kétségek merültek fel az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatban. A HRW szerint főleg a terrorizmus elleni háborúban követett amerikai politika vet fel aggasztó kérdéseket.
A HRW jelentése tényként kezeli, hogy a terrorizmus elleni harcban gyakorlattá vált a kínzás, az embertelen bánásmód, illetve a gyanúsítottak eltüntetése. A jogvédők azonban ezenkívül kifogásolhatónak tartják az elégtelen börtönviszonyokat, a halálbüntetés alkalmazását, a faji megkülönböztetést (amelynek egyik legsúlyosabb megnyilvánulása a Katrina hurrikánt megelőző és követő amerikai kormányzati tevékenység volt), illetve a bevándorláspolitikát.
A HRW kifogásolja, hogy még mindig 505 embert tartanak őrizetben a guantánamói támaszponton mindenféle vád, bírósági eljárás nélkül arra hivatkozva, hogy ellenséges tevékenységet folytattak. A jelentés megemlíti az amerikai katonai börtönökban (Guantánamón, Irakban, Afganisztánban) fogva tartottak ellen elkövetett erőszakos cselekményeket, illetve azt is, hogy a terrorizmus elleni háborúban szinte gyakorlattá vált amerikai részről a gyanúsítottak harmadik országba történő átszállítása, ahol kínvallatást is alkalmazhatnak rajtuk.
A HRW aggasztónak tartja, hogy az USA-ban minden más országnál nagyobb a börtönben ülők aránya, 100 ezer amerikaira 725 börtönlakó jut.
[origo]
