A palesztin kormány megalakítására készülő Hamász hivatalosnak látszó moszkvai látogatása aláássa azt az amerikai és izraeli erőfeszítést, hogy szigeteljék el a zsidó állammal kapcsolatos radikális álláspontjából nem engedő szélsőséges szervezetet.
„Nemzetközi áttörésként” értékelte a Hamász küldöttségének háromnapos moszkvai látogatását Khaled Mesál, a szervezet damaszkuszi száműzetésben élő vezetője az orosz fővárosban vasárnap adott interjújában. Bár semmiféle politikai áttörésre nem került sor, hiszen a Hamász az orosz felhívások ellenére sem hajlandó elismerni Izraelt, az értékelés diplomáciai szempontból megállja a helyét. A vizit ugyanis magán viselte egy hivatalos látogatás valamennyi jegyét: a küldöttség megerősített biztonsági intézkedések közepette furikázott ide-oda a havas Moszkvában, a palesztinok ellátogathattak a Kremlbe, törvényhozókkal és diplomatákkal találkoztak, eszmecserét folytattak az orosz muszlimok vezetőjével és az orosz ortodox egyház pátriárkájával, II. Alekszijjel.
Ha Vlagyimir Putyin elnök – a meghívást ellenző amerikai és izraeli reakciók miatt – nem is fogadta a Hamász-vezetést, orosz részről Szergej Lavrov külügyminiszter vezette a tárgyalásokat. Persze hiába kérte a Hamászt, hogy számolja fel a fegyveres szárnyát, vagy hogy ismerje el Izraelt. Abu Marzuk, a palesztin küldöttség tagja válaszul egy fehér papírlapot nyomott az orosz tisztviselők orra alá, azt kérdezve, hogy milyen határokkal ismerjék el a zsidó államot. Marzuk beszámolója szerint a papír üres maradt. A Hamász mindazonáltal jelezte, hogy „fontolóra veszi az orosz tanácsot”. Lavrov pedig hétfőn közölte, fenntartják a kapcsolatot a Hamásszal.
A januári palesztin választást fölényesen megnyert Hamász küldöttsége már járt Iránban és Törökországban, de a moszkvai látogatás volt az első a muszlim világon kívül, ami aláásta a szervezet elszigetelésére irányuló amerikai és izraeli erőfeszítéseket. Mesál azt is Moszkvából üzente a világnak, hogy nem félnek a Palesztin Hatóság segélyezésének leállításával kapcsolatos nyugati fenyegetésektől. A politikus szerint ugyanis a kieső pénzt máshonnan – például a muszlim világból – pótolni tudják. A Hamász arra is utalt, hogy Izrael húsz éve próbálja útját állni a Hamásznak küldött adományoknak, de sikertelenül.
Az éves szinten több mint egymilliárd dolláros palesztin költségvetés jórészt külföldi, elsősorban nyugati forrásokból jön össze. Egyelőre pontosan nem tudni, hogy a Nyugat mekkora összeget von meg, ha egyszer a Hamász – amelynek alapító chartája Izrael elpusztítására szólít fel – megalakítja kormányát. Valószínű, hogy a különféle iszlamista jótékonysági szervezetek – klinikák, óvodák, iskolák, népkonyhák – működőképesek maradnak, hiszen a Hamász már korábban láthatatlanná tette a humanitárius programjainak pénzügyi csatornáit.
E segélyszervezetek adományai azonban nem ellensúlyozhatják a költségvetési hiányt. Ahmed Kurd, az al-Szalah Társaság nevű, a Hamászhoz közel álló gázai jótékonysági alapítvány igazgatója a The Los Angeles Timesnak elmondta, hogy az adományok az utóbbi tíz évben mindössze egy százalékát tették ki a nemzetközi közösség által a palesztinoknak adott mintegy hatmilliárd dollárnak. Ráadásul a Gázai övezet és Izrael közötti, áruszállításra használt Karni határátkelő gyakori izraeli lezárása miatt a tengerparti sávban csökkennek az alapvető élelmiszerek – például a liszt és a cukor – készletei, az utóbbi ára emiatt január óta 25 százalékkal emelkedett.
Irán máris jelezte segítőkészségét a Hamász-kormány finanszírozásában, ami aggodalmat kelthet a perzsa állam Izrael- és Nyugat-ellenessége, illetve nukleáris programja miatt. Egyes elemzők szerint azonban nem kell attól félni, hogy a síita Irán befolyása alá vonja a szunnita Hamászt. A palesztin mozgalom ugyanis alapvetően nacionalista – mutatott rá Anat Kurc, a Stratégiai Tanulmányok Jaffai Központjának Hamász-szakértője. A szervezet kényesen ügyel arra, nehogy külföldi ellenőrzés alá kerüljön, másrészt elsősorban két mérsékelt arab kormányzattal, az egyiptomival és a jordániaival törekszik jó kapcsolatokra. Iránnal amúgy is vigyáznia kell, ha nem akarja az arab világot elidegeníteni magától. A Hamász egyébként világossá tette, hogy nem tekinti megfelelőnek a maga számára az iráni modellt – vélekedett Meir Litvak izraeli szakértő.
A néhány héten belül megalakuló palesztin kormányt a Fatah sem kívánja legitimálni. A Mahmúd Abbász elnök által vezetett világi szervezet képviselői szombaton úgy döntöttek, nem csatlakoznak az iszlamisták vezette koalícióhoz. A Fatah jelezte, ennek egyik oka, hogy a Hamász nem hajlandó elismerni a Fatah vezette előző palesztin kormány Izraellel kötött korábbi megállapodásait. Ráadásul a parlament hétfői ülésén a Hamász képviselői visszavonták a régi törvényhozásnak már a választás után hozott azon törvényeit, amelyek különleges hatalommal ruháznák fel az elnököt. A Fatah képviselői még a voksolás előtt kiviharzottak a teremből.
Hiába tudta bővíteni nemzetközi játékterét a Hamász, izraeli tisztviselők úgy látják, a mozgalom kormányra kerülésével a zsidó állam számára nem marad más hátra, mint az egyoldalú lépések politikája. Ehud Olmert ügyvezető izraeli miniszterelnök vasárnap maga is jelezte, ha az általa vezetett párt, a Kadima élén megnyeri a március 28-ára kiírt parlamenti választást, akkor a palesztinokkal való tárgyalások nélkül számol fel több települést Ciszjordániában. A Jediót Ahronót izraeli lap szerint 17 kolóniáról van szó, melyeknek a lakóit nagyobb ciszjordániai zsidó településekre költöztetik.
Ám ellentétben a tavaly ugyancsak egyoldalúan végrehajtott gázai kivonulással, a kiürített ciszjordániai területeket Izrael katonailag nem hagyja el. Mégpedig egészen addig – közölte Avi Dichter, Olmert biztonsági tanácsadója -, amíg a Palesztin Hatóság nem lesz partner a tárgyalásokra. Vagyis Izrael nem tekinti partnernek a megalakuló Hamász-kormányt, amíg az nem tesz eleget az izraeli követeléseknek. Olmert – akinek pártja az utóbbi hetekben először gyengült a közvélemény-kutatások szerint – azt is jelezte, hogy stratégiai okokból nem adja fel a Jordán völgyét. Kérdés persze, hogy Washington elfogadja-e az egyoldalú izraeli lépések folytatását, hiszen azzal megadnák a kegyelemdöfést az amúgy is kimúlt útitervnek, a tárgyalásos megoldást javasló és jelenleg hivatalosnak tekintett békekezdeményezésnek.
KERESZTES IMRE
