Egy vereséggel a jelek szerint mindenképpen számolnia kell Rogán Antalnak, a Fidesz kampányfőnökének áprilisban. A budapesti 7. számú választókerület, ahol egyéni mandátumért indul, most is az MSZP és az SZDSZ biztos hátországa.
Lagymatag a kampány a Belvárosban: a hidegre való tekintettel még a szokásosnak számító februári polgármesteri kerületszemlélő séta is elmaradt. Itt három parlamenti képviselő: Pető Iván, az SZDSZ ügyvivője, Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezető-helyettese és kampányfőnöke, valamint Steiner Pál polgármester (MSZP) verseng a szavazási hajlandóságát tekintve hagyományosan aktív összesen 32 ezer választópolgár kegyeiért. Míg a 2002-es országgyűlési választás második fordulójában például országosan 73 százalékos volt a részvétel, addig itt – az V. kerületben és a XIII. kerület újlipótvárosi részében – a választók 79 százaléka adta le voksát. Az országos átlag feletti volt a részvétel 1998-ban is: 57 százalékkal szemben itt a választók 68 százaléka ment el szavazni.
Lapzártánkig csupán az említett három nagyágyú adott le legalább 750 ajánlószelvényt. A szavazócédulára kerülésre azonban mások is hajtanak, például az MDF pszichológia szakon végzett, pillanatnyilag jogot tanuló jelöltje, Fetés Gábor, és a kommunikációs tréningekkel foglalkozó Kónya Dániel, a Centrum Párt képviseletében. Próbálkozik a valaha az MDF-et és a Fideszt is megjárt, most jobbikos Bégány Attila is. Ő még MDF-esként lett belvárosi önkormányzati képviselő, s a Jobbik-MIÉP Harmadik Út aspiránsaként igyekszik a parlamentbe jutni áprilisban – például olyan akciókkal, mint hogy gyermekvédelem címén festékszóróval tette felismerhetetlenné egy sztriptízbár kirakatát.
A korteskedés azonban itt már múlt szeptemberben megkezdődött. Ez lett volna a Fidesz kampánylaborja – így értékelte Steiner, hogy a mindössze egyfős ellenzéki képviselő-testületi többség visszavett számos, korábban a polgármester hatáskörébe tartozó jogkört, újraosztották a bizottsági helyeket, s több, például a helyi médiát érintő, a baloldal szerint káros döntést is hoztak. Történhetett mindez úgy, hogy a belvárosi képviselő-testületbe bolgár kisebbségi listán bekerült Schneider Mihály a ciklus végéhez közeledve jött rá, hogy a jobboldalon van a helye (HVG, 2005. november 26.). A Fidesz-KDNP, MIÉP, Jobbik és Schneider nem kötöttek ugyan koalíciós szerződést, de az, hogy a helyi lakosoknak ígért fűtéstámogatás vagy a diákoknak járó ingyenes BKV-bérlet ötletét közösen fogalmazták meg, alkalmat teremtett a szocialistáknak arra, hogy a szélsőjobboldallal való összejátszással vádolják a legnagyobb ellenzéki pártot. Ez a hivatkozási alap jól jött – igaz, csak két napig – a közelmúltban is, amikor az MSZP helyi frakcióvezetője, Pásztor Tibor a Fidesz díszzsidójának nevezte Deutsch-Für Tamást, s emiatt le kellett mondania a budapesti listás képviselő-jelöltségéről.
Az 1994 óta baloldalinak számító választókerületben – 1990-ben az MDF jelöltje, Schamschula György nyerte az egyéni mandátumot az SZDSZ-es Tamás Gáspár Miklós előtt – a Medián felmérése szerint az idén is a koalíciós pártok állnak nyerésre (lásd Mint négy éve? című írásunkat). A helyzet hasonló a 2002-eshez, csak akkor más volt a fideszes ellenfél: Rubovszky György. Ő az első fordulóban 656 szavazattal többet szerzett, mint az őt követő, a polgármesterségre is kacsingató Steiner, aki biztosan befutó listás hely birtokában, az MSZP és az SZDSZ megállapodása alapján visszalépett a harmadik helyen álló Pető javára. A liberális jelölt pedig a végén 13 százalékpontot, 3636 voksot vert Rubovszkyra.
„Ugyanabba a folyóba kétszer nem lehet belelépni” – válaszolt talányosan az esetleges visszalépést firtató kérdésünkre Steiner, hozzátéve, hogy 2006 „egészen más”, mint 2002 volt. Mint mondta, nagyon bízik abban, hogy a belvárosiak értékelik majd mindazt, amit négy év alatt polgármesterként elért, ezért elsősorban helyi ügyekkel kampányol. A Belgrád rakparti homlokzatok felújítását, még több parkolóház építését ígéri, s – London mintájára – akár az autóforgalom-korlátozást sem tartja elképzelhetetlennek.
Rogán is önkormányzati ügyekkel (például radikális homlokzatfelújítással, nagyszabású fejlesztésekkel és a forgalom kiszorításával) igyekszik meggyőzni a választóit. Ő az V. kerületben a 2002-es választási kudarc után tűnt fel, s egy évvel később újjászervezte a belső viták és pozícióharcok miatt feloszlatott helyi Fidesz-szervezetet. Annak idején csak hosszas unszolás után vállalta el az önkormányzati képviselő-jelöltséget, most viszont már a polgármesterség ötletével is kacérkodik. „Négy éve csupán a jobboldal széthúzása miatt lett polgármester Steiner” – emlékeztetett a fideszes politikus. (Valójában csak a MIÉP-re leadott szavazatok hiányoztak a jobboldal győzelméhez.) A kampányfőnökként a Fidesz zűrös korteskedése miatti magyarázkodásai kapcsán mindenesetre nem aggódik Rogán, nem hiszi, hogy ez befolyásolná egyéni kerületi szereplését. Mint mondta, „mindig el kell tűnni egy időre ahhoz, hogy az ember dolgozni tudjon”. Rogán – aki 2001-ben az egyik legrosszabbul szereplő fideszes egyéni jelölt volt – egyébként úgy véli: az V. kerületet, „a klasszikus Belvárost” biztosan nyerik, csak Újlipótvárossal kapcsolatban bizonytalan.
Pető nem kampányol önkormányzati ügyekkel. „Programom egyszerű: képviselni választóimat mindabban, amiben lehet és elveimmel összeegyeztethető. Segíteni olyan helyzetekben, ahol a képviselő támogatása nélkül nem tudnak előbbre jutni. Figyelni szavukra, akár a trolibuszról, akár a nyugdíjakról, akár házuk tatarozásáról, akár a napi politikai ügyekről fejtik ki a véleményüket” – írja a szórólapján. Az SZDSZ ügyvivője távolságtartását azzal indokolta, hogy nem akar úgy tenni, mintha parlamenti képviselőként bármiféle hatásköre lenne önkormányzati ügyekben. A mandátum sorsát valószínűleg eldöntő visszalépésekről szerinte korai lenne még beszélni, azt azonban leszögezte, az nem helyi, hanem országos döntésen múlik, s hogy mi történik majd, az az SZDSZ választási eredményétől függ.
PÁLMAI ERIKA
