A jogtörténet igen sok furcsa, érthetetlen, netán megmosolyogtató, esetenként tragédiákat előidéző, és a jog elemi alapjait is semmibe vevő perről tud. A szokatlan, szinte hihetetlen jogi procedúrák sorába bizton bekerül az a per, amely egy olasz bíróság előtt indult Krisztus, mint földi ember létezésének vagy nemlétezésének ügyében.
A brit, az amerikai és a magyar sajtó foglalkozott azzal, hogy egy olasz bírósági tárgyaláson Krisztus létezésének bizonyítása volt a per tárgya, egyedül Olaszországban nem kapott különösebb visszhangot. Igaz, mi sem tudjuk, mi a rendkívüli, az, hogy valaki a katolikus Itáliában bíróság elé viszi Krisztus létezésének vitáját, vagy az, hogy egy laikus bíróság elnöke beidéz egy papot, védekezzen a vád ellen, vagyis bizonyítsa be Krisztus létezését. A Vatikán eddig nem kommentálta a történteket.
De kezdjük az elején! A helyszín Olaszország és túlzás nélkül a világ egyik legszebb vidéke, a közép-itáliai Viterbo és Orvieto városa között az úgynevezett Arany-völgyben megbújó Bagnoregio, ahol a tufasziklák és ezüstös olajfák szépségében az embernek sok minden eszébe jut a bukolikus költészettől a meditációig, csak az nem, hogy kétségbe vonja az Úr fiának létezését, és teológiai, filozófiai vitába mélyedjen. Az itt élők azonban több mint kétezer éve, már az etruszkok óta más kapcsolatban állnak az egzisztenciával és a hittel, így joguk van sok mindent megkérdőjelezni. Az itt élő Luigi Cascioli például öregkorára La Favola di Cristo, vagyis Krisztus meséje címmel írt könyvet arról, hogy a történelmi dokumentumok alapján a kereszténységet megalapító Krisztus úgy, ahogyan életét és cselekedeteit az egyház prédikálja, nem is létezett, történelmi hamisításról van szó.
Sok hasonló mű lát napvilágot, nem is kapott volna ez a helyi kiadvány akkora visszhangot, ha a plébános, Enrico Righi atya nem emelte volna fel a szavát a templomi újságban, az író pedig egyenesen perrel válaszolt. 2002 szeptemberében bírósághoz fordult: ha a pap azt állítja, hogy az ő könyve hazugság, akkor tessék, bizonyítsa be Krisztus létezését!
A történethez az is hozzátartozik, hogy két egykori papnövendékről van szó, akik közül az egyik ezt a hivatást választotta, a másik lemondott a szolgálatról, agronómusként és hitét vesztett ateistaként öregedett meg. Az olasz bírósági per az elmúlt években lassan haladt előre, de végül is halasztások, fellebbezések után elmúlt január végén újabb tárgyalásra került sor, amelyre a bíró Righi atyát is beidézte. A pap ellen a vád az olasz büntető törvénykönyv 661. cikke értelmében a néphiedelemmel való visszaélés és a 494. cikk szerint a személycsere volt.
A felperes szerző védőügyvédje ismételten felsorolta, milyen források tagadják Krisztus létezését, és mennyire nincsen adat ennek az ellenkezőjéről. Righi atya nem jelent meg a bíróságon, így védőügyvédje, Severo Bruno mondta ki: hogyha valóban történelmi hamisításról van szó, akkor is, ez nem Righi atya felelőssége. Haha – mondta erre a vád -, az egyház képviselői védekeznek, nem tudnak semmit sem felhozni saját igazuk bizonyítására. A pert ezzel be is rekesztették, mivel a bíróság nem tudott érdembeli döntést hozni, az ügyre így pont került.
Luigi Cascioli azonban nem hagyja ennyiben, a strasbourgi európai bírósághoz készül fordulni. Righi atya a maga részéről csupán annyit üzent: ha Cascioli nem látja délben a napot, nem vádolhat meg engem, aki bizony látom, és kétezer év óta milliók látják, érzik és hiszik. Cascioli azonban bizonyítékot akar, vagy ne mondják rá sem azt, hogy hazug.
Könyvében felsorolja, hogy az ókori szerzők közül senki sem írt Krisztus létezéséről, például idősebb Plinius, aki a Krisztus, vagy az időszámításunk utáni 65-70. között Palesztinában is járt, a filozófus Seneca, aki Nero keresztényüldözései közepette egy sorral sem utal Krisztusra, vagy a történetíró Suetonius, aki Domitianus császár keresztényüldözései alatt ugyanerről hallgat. Az Újszövetség nem hiteles forrás, Tacitus sem az – állítja Cascioli, aki szerint az egész krisztusi mese az esszénusoktól terjedt el, ahogyan ezt a múlt században talált kumráni tekercsek is megerősítik. Az I. században létezett egy zsidó vándortanító, akit Róma keresztre feszített, akkor ez egyedül Gamalai János lehetett, akiről még Krisztusnál is kevesebbet tudunk.
Luigi Cascioli így nyilatkozott a Világórának: „A Krisztus létezéséről folyó vita évezredek óta zajlik, Celsus ideje óta, a Krisztus utáni II. századtól, tehát az egyháznak számos alkalma lett volna arra, hogy azt mondja: íme, itt vannak a bizonyítékok, ne beszéljünk róla többet!” Arra az ellenvetésre, hogy Krisztus történelmi alakjának megkérdőjelezése nem vonja-e automatikusan kétségbe a teológiai credót, a hitet, Cascioli ezt válaszolta: „Engem ez nem érdekel, én nem teológiai pert indítottam a hitről, nem Isten létezését vitatom, vagy Jézusét, mint Isten fiáét, én csak azt bizonyítom be, hogy Jézus, mint ember nem létezett, mint történelmi ember, ahogyan Julius Caesar vagy Napóleon volt” – mondta Cascioli a Világórának. A szerző kitart igaza mellett, és könyve bevételéből finanszírozza a további pereskedést.
Sárközy Júlia (Róma)
