„Jogfosztástól a népirtásig” címmel nyílt meg az új holokauszt emlékkiállítás, minden különösebb hírverés nélkül. A kiállítás vezérmotívuma az állam és állampolgár viszonya.
Megnyílt a Páva utcai Holokauszt Központ első, nagyszabású kiállítása, „Jogfosztástól a népirtásig” címmel, a zsidóüldözésekről. Nem mondhatni, hogy a kiállítást gigantikus hírverés előzte volna meg. Mint ahogy azt se, hogy történészek között is ne támadt volna vita arról, hogy a kiállítók milyen időintervallumra koncentráljanak. Magyarul: kijelölhető-e évszámszerűen az a pont, ami a jogfosztás kezdete? A vége, a népirtás dátuma, természetesen nem volt vita tárgya. A Tizenhat óra ezért arra is kíváncsi volt, miért döntöttek úgy végül, hogy 1938. lesz a kezdet?
A központ munkatársai azon gondolkodtak a legtöbbet, hogy egyáltalán hol kezdődjön és hol végződjön a kiállítás, tehát csak a holokausztról szóljon vagy visszamenjenek időben akár a XIX. századig, vagy akár a zsidók magyarországi letelepedéséig. A végső koncepció szerint az 1938 és az 1944 közötti időszakról, tehát az első zsidótörvénytől egészen a deportálásokig szól a kiállítás – magyarázta Molnár Judit történész, a kiállítás rendezője.
A kiállítás vezérmotívuma az állam és állampolgár viszonya, és a kiállítás rendezője szerint olyan üzenete van, hogy ha egy törvénnyel vagy egy rendelettel megkülönböztetünk valakit, akkor eljuthat odáig egy rendszer, hogy népirtás.
A szervezők célja az volt, hogy főleg fiatalok nézzék meg a kiállítást, és számukra családok történetének bemutatásával próbálják meg közelebb hozni a történelmet a központ munkatársai. Fontos tudni, hogy a magyarországi zsidók, európai társaikhoz képest viszonylag létbiztonságban éltek.
Székely Gábor, a Holokauszt Központ kuratóriumának elnöke nem érzi úgy, hogy eltitkolták volna a kiállítást, hiszen tartottak sajtótájékoztatót, pusztán nem volt szükség olyan nagy hírverésre, mint korábban a központ megnyitásakor.
Váradi Júlia interjúi nyomán
