Irán atomfegyvert akar, Amerika és Európa ezt ellenzi, Oroszország és Kína közvetíteni próbál.
Putyin elnök a múlt héten személyesen is kampányolt az orosz javaslat mellett: „Úgy véljük, hogy az Oroszország által felajánlott variáns a válságból való kitörésre, tehát egy közös urándúsító üzem létrehozása orosz területen, teljes mértékben elfogadható iráni partnereink számára, és jó eszköz lehet e probléma megoldására” – mondta az orosz elnök bakui látogatása során. A javaslat tényleg logikus, és garantálná a békés célú iráni atomprogramok biztonságát, egyúttal gazdaságilag is bevonná Teheránt az atomüzletbe. Hivatalosan ez is Irán célja, hivatalosan szó sincs atombombáról, amelyet ugyan a néhai Khomeini ajatollah, az Iszlám Forradalom vezére igazhitűek számára elfogadhatatlan fegyvernek minősített, ám mint Vlagyimir Jevszejev moszkvai szakértő rámutatott: a valós érdekek és törekvések mások, és nem nagyon teszik lehetővé a megegyezést.
„Az álláspontok erősen eltérnek egymástól, ez már látszott az iráni képviselők moszkvai látogatása során is. Irán számára nem a nukleáris fűtőanyag biztosítása a kérdés, a legfontosabb céljuk saját biztonságuk szavatolása, és ezt a problémát az orosz javaslat nem tudja megoldani, Irán biztonságának szavatolása legfeljebb egy nagyobb csomag része lehet, de egy ilyen csomagot Oroszországnak, Kínának és az Egyesült Államoknak együttesen kellene letenniük az irániak asztalára” – mondja. Vagyis, szerinte is arról van szó, hogy az iráni vezetés azt a következtetést vonta le az amerikaiak közel-keleti politikájából, Irak megszállásából, hogy csak az az ország lehet többé-kevésbé biztonságban az amerikaiaktól, amelyeknek atomfegyvere van, márpedig Washington lassan három évtizede nyíltan hirdeti, hogy le akar számolni az iszlám rezsimmel, amely pedig tetszik, nem tetszik, többé-kevésbé demokratikus választások útján jutott hatalomra, úgy, mint például Palesztinában a Hamász.
Miután nemzetközi biztonsági garanciák Irán számára pillanatnyilag nem tűnnek reálisnak, az iráni vezetés már csak belpolitikai szempontokból is, inkább az atomfegyver megszerzését választja, ahogy azt Pakisztán, India és Izrael is tette. Vlagyimir Szazsin professzor, a Közel-Kelet Intézet szakértője így látja a helyzetet: „Irán szerintem azért makacskodik, mert távlatilag olyan nukleáris tervei vannak, amelyek az atomfegyver birtoklásához vezetnek. Irán a gyakorlatban már rálépett erre az útra, márpedig Moszkva javaslata, amelyet az egész világ támogat, jelentős mértékben akadályozná Irán képességeit egy atomfegyver kifejlesztésére. Ezek a mostani tárgyalások nem állnak Irán érdekében, Irán csak az időt húzza, pedig ha Teherán rövid időn belül nem mond igent az orosz tervekre, egy közös urándúsító üzem létrehozására, akkor félek, hogy Oroszországnak nem lesz többé lehetősége, hogy olyan mértékben támogassa Iránt, mint eddig, sőt, szerintem Kínának sem, ez tehát Teherán számára az igazság pillanata” – véli Szazsim professzor.
Valóban a nagy kérdés az, hogy Oroszország és Kína, de bizonyos mértékig Európa is, hogyan ítéli meg saját stratégiai érdekeit, az iráni atombombát senki sem akarja, ebben teljes az egység. De ez nem jelenti azt, hogy például az iráni atomlétesítmények lebombázását vagy Irán megtámadását, sőt, akár csak egy hatékony embargót mindenki kalap lengetve támogatna. Kína olajimportját félti, Oroszország pedig egyenesen stratégiai szövetségest lát Iránban, hiszen az orosz határok menti közép-ázsiai amerikai előretörés megállítása mind Moszkvának, mind Teheránnak érdeke. Nem is beszélve a gazdasági érdekekről, Oroszország hatalmas fegyverüzleteket bonyolít le Iránnal, és békés célú atomerőművet is épít, a buseri atomerőművön, amely pedig nyilván egy esetleges amerikai légitámadás célpontja lehet, jelenleg is vagy másfél ezer orosz szakértő dolgozik.
Az oroszok dilemmáját Konsztantyin Szimonov, a moszkvai Politikai Konjunktúrakutató Intézet igazgatója így foglalja össze: „Oroszország nem akar összeveszni az Egyesült Államokkal, és ezért nem áll Irán oldalára, nem támogatja teljes mértékben az iráni vezetés politikailag rendkívül kemény álláspontját. Ugyanakkor Oroszország nem akar összeveszni az iszlám világgal sem, és nem akarja veszélyeztetni Iránnal kialakított sokrétű kapcsolatait, vagyis Oroszország most igyekszik egyszerre két lovat is megülni, tárgyalópartnerként, közvetítőként szerepelni, de ez rendkívül bonyolult szerep, mert mindkét fél keményen egymásnak feszül, és a jelek szerint sem az Egyesült Államok, sem Irán nem hajlandó engedményeket tenni.”
Nemes Gábor (Moszkva)
