Forrás: Magyar RádióSzerdán Irakban felrobbantották a síiták egyik legfontosabb szentélyét. Az akciót profik követték el, legalább tizenkét órán keresztül dolgoztak a robbanóanyag elhelyezésén, még a kupolába is tettek robbanóanyagot, amely azután ráomlott a szent imámok sírjára.
Ezt követően vallási villongás kezdődött, a többséghez tartozó síiták a kisebbségben lévő szunnitákat vádolták meg a szentségtörő tettel. Több százan meghaltak. Vajon vallásháború fenyeget-e, vagy csak arról van szó, hogy Irakban jelenleg kormányalakítási tárgyalások folynak, és a pártok a vallásos érzéseket kihasználva egymásra uszítják a különböző vallási irányzatok híveit?
– Én azt gondolom, hogy inkább az utóbbi a helyzet, tehát a konfliktusnak az oka az eredendően nem vallási, hanem inkább politikai természetű. A síita-szunnita ellentétek természetesen Irakban is léteznek, de az elmúlt évtizedekben ezek soha nem voltak igazán komolyak, igazán mélyek, aminek az is az oka többek között, hogy a síita iszlám Irakban Iránnál jóval később honosodott meg, és a síiták ugyanúgy arabok, mint a szunniták, tehát igazából komolyabb kulturális vagy etnikai különbség a két csoport között nincsen – mondta Rostoványi Zsolt iszlám-szakértő. Szaddám Huszein időszakában a szunniták birtokolták a hatalmat, a kisebbségi szunniták, kiszorítva a síiták nagy többségét ebből. Most megfordult a helyzet, és ugye a választások eredményeként is a síiták kaptak többséget, az alkotmány is a síitákat sokkal kedvezőbb pozícióba hozza, mint a szunnitákat, tehát én azt gondolom, hogy alapvetően ez áll a háttérben, nem elvitatva azonban természetesen azt sem, hogy bizonyos vallási színezete határozottan van a dolognak, és nem zárható ki az sem, hogy akár egy komolyabb háborús konfliktus vagy polgárháborús helyzet alakuljon ki a két fél között.
– Az amerikai nagykövet mindenesetre arra hívta fel a feleket, hogy mindenképpen kerüljék el a polgárháborút, viszont korábban arra ösztönözte a síitákat, hogy vegyék be a szunnita kisebbség tagjait a vezetésbe. Nem lehet, hogy éppen ez a követelés váltotta ki ezt a konfliktust?
– Meg is tettek mindent a síiták egyébként ennek érdekében, magába az alkotmányozási folyamatba is bevontak szunnitákat a síiták, és több jelét adták annak, az alkotmányban is egyébként szerepel az, hogy ami a szunnitáknak a legnagyobb félelme volt, hogy az olajbevételekből nem részesednek, az alkotmányba is bekerült az, hogy megfelelőképpen fogják elosztani az olajbevételeket, tehát a síiták részéről különböző gesztusok voltak tapasztalhatók a szunniták irányába az elmúlt hetekben, az elmúlt hónapokban, pontosan azért, hogy megnyugodjanak és bevonják őket a kormányzásba. De bizonyos szunnita köröket ez nem elégített ki, és bizonyos szunnita körök nem is bíztak a síitákban, attól tartottak, hogy mégis ők rendkívül hátrányos helyzetbe fognak kerülni. Az amerikaiak nyilván óvnak attól, hogy a feszültség fokozódjék, merthogy ez inkább bizonytalanná teszi Irak jövőjét és az egész amerikaiak által szorgalmazott demokratizálási folyamatot. De hát ugye azt is említsük meg, hogy Ali Szisztani ajatollah, az első számú síita vallási vezető is óvta attól a síitákat, hogy erőszakos megnyilvánulásokba bocsátkozzanak a szunnitákkal szemben, de hát sajnos – mint látjuk – ez az óvás bizonyos szempontból eredménytelen maradt, mert mégis sor került különböző atrocitásokra az elmúlt időszakban.
– Irán elnöke, aki közismert arról, hogy nem éppen nagy rajongója az Egyesült Államoknak, mindenért Amerikát tette felelőssé, ezért a vallási konfliktusért is, és tudjuk, hogy a síiták Iránban különösen befolyásosak, sőt, amennyire tudom, az iraki síiták jelentős része is éppen Iránban szerezte meg a vallási képzettségét, tehát a befolyás ilyen szempontból meglehetősen jelentős. Nem fenyeget-e olyan veszély, hogy Iránnak túlságosan nagy befolyása lesz az iraki belső válság rendezésére?
– Óhatatlan, valóban nagyon szoros a kapcsolódás, azzal együtt, hogy az iráni síiták a perzsa etnikumhoz, az irakiaknak a nagy többsége pedig az arab etnikumhoz tartozik. A vallási vezetők valamennyi síita rendhelyet bejárják, és tanulmányokat végeznek ott, függetlenül attól, hogy Irakban vagy Iránban van, tehát az iraki síita vezetők is hosszabb időt töltöttek el az iráni síita szent helyeken, és innen is a kapcsolódás, meg hát egyébként a síita jellegből eredően is, tehát különösen bizonyos iraki síita vallási szervezetekre erőteljes Irán befolyása. Az elvitathatatlan, hogy az események hátterében, bizonyos szervezetek esetében legalábbis Irán is megtalálható, jóllehet, itt azért hangsúlyozni kell, hogy az iraki síiták messzemenőkig nem azt az irányvonalat képviselik, ami a hivatalos iráni síita irányvonal, tehát ők többször deklarálták, hogy amennyiben többségbe is kerülnek, szó nincs arról, hogy egy iránihoz hasonló vallási államberendezkedést szeretnének ők Irakban megvalósítani. Ami az iráni elnököt illeti, ő eléggé sajátságos kijelentéseket tesz az elmúlt időszakban, az ő Izrael-ellenessége és Amerika-ellenes megnyilvánulásai azok most már cseppet sem keltenek meglepetést ebből a szempontból. Ő nyilvánvalóan azt deklarálta, hogy Izraelt, illetve az Egyesült Államokat sejti az események hátterében, tehát ez a retorika ugyanaz, amit ő alkalmazott elnökségi megválasztása óta, ezen nincs csodálkoznivaló. Én azt gondolom, hogyha az események továbbra is ebbe az irányba haladnának, tehát nem sikerülne ezeket megfékezni, akkor nyilvánvalóan Iránnak az az érdeke, hogy minél nagyobb befolyást próbáljon gyakorolni egyes iraki síita körökre, mert itt azt is szeretném azért hangsúlyozni, hogy az iraki síiták messzemenőkig nem egységesek, tehát megosztottak. A legnagyobb síita tömörülés, amelyik a választásokon a legjobb eredményt érte el, önmagában az is megosztott, és ezenkívül azt is tudjuk, hogy különböző egyéb listákon is indultak síiták, vannak közöttük szekularizáltak, vannak közöttük vallásosak, tehát nem lehet egységes síita frontról beszélni. Vannak, amelyek erősebben kötődnek Iránhoz, vannak, amelyek kevésbé, vannak, amelyek radikálisak, és vannak, amelyek mérsékeltebbek, tehát itt az is egy nagy kérdés, hogy a síitákon belül mennyire lesz egységes a fellépés adott esetben a szunnitákkal szemben, ugyanis nagyon sok síita képviseli azt a véleményt, hogy igenis fontosabb az ország egysége, mintsem az, hogy most egy komoly konfliktus robbanjon ki a síiták és a szunniták között, tehát van arra esély – én azt gondolom -, hogy a mérsékeltebb síitáknak sikerül megfékezniük az erőszakos megnyilvánulásokat és cselekményeket. Hát az is egy nagy kérdés, hogy Szisztani, aki ugye ez irányú kijelentést többet is tett, mennyire rendelkezik elég tekintéllyel ahhoz, hogy kövesse őt azon síitáknak a többsége, akik inkább radikális álláspontot képviselnek a konfliktusban.
– És azt mindenképpen kizárhatjuk, hogy ez a konfliktus kiterjedjen Irak határain túlra, és a síiták és a szunniták között valami szembenállás jöjjön létre az egész térségben, hiszen végül is a vallási ellentétek olyanok, amelyeket ha az érdekek úgy kívánják, egyes erők fokozhatnak, és ez a szembenállás komoly mértékben destabilizálhatná az egész térséget?
– Ez kétségkívüli tény, de én ezt elsősorban is nem a szunnita-síita szembenállás kiterjedésére gondolnék, hanem arra, hogyha Irak teljes mértékben destabilizálódik, ha ezért kaotikussá válik, tehát önmagában az az egész térségben egy nagyon jelentős, újabb biztonsági kockázati tényezőt jelent. Már a korábbi, az 1991-es Öböl-háború esetében is ez egy nagyon fontos szempont volt, hogy Irak ne destabilizálódjék, ne kerüljön kaotikus helyzetbe, mert az láncreakciót indíthatna meg a térségben – most is ugyanez a helyzet. Azt egyébként kevéssé hiszem, hogy ez iszlám világszerte egy nagyon komoly szunnita-síita konfliktushoz vezetne, annál is inkább, mert az iszlám világ országainak a többségében nem élnek síiták, tehát szunniták élnek csak. Az viszont egy komoly aggodalmat keltő tényező lehet, hogy amennyiben nem sikerül ezt a kérdést rendezni, sőt, amennyiben folytatódik az erőszak, és Irak tovább destabilizálódik, akkor az nagyon komolyan befolyásolhatja az egész térségnek a helyzetét, különös tekintettel az iráni eseményekre, és az egész régió helyzetét negatív irányba tolhatná el.
Lengyel Miklós
