Forrás: BPI

Purim, az összefogás és a megmenekülés napja

Mottó: „És a zsidóknak fény és öröm volt, vígság és dicsőség! – Ágy legyen mindannyiunknál! (Eszter könyve 8. fejezet, 16. vers) A történet: Ebben ez esztendőben 2006. március 23-én este köszönt ránk purim ünnepe. A héber dátum: Ádár hónap 14. A purim a sok gyásznap, mely a zsidóság több évezredes történelmét kíséri, mellett egy igazi hamisítatlan örömünnep. Az ünnep történelmi hátterét Eszter könyvéből ismerhetjük meg, mely szerint időszámításunk előtt 470- körül Áhásvéros (görögösen: Xerxes) király uralkodásának idejében az ámálék népből származó főminiszter, Hámán, el akarta pusztítani a Perzsa Birodalom minden zsidó lakóját. Azonban a zsidó Mordeháj és unokahúga, nevelt lánya Eszter, meghiúsította Hámán gonosz tervét és megmentette népét a pusztulástól. A sorsvetéssel (perzsa nyelven: PUR, ebből a szóból származik az ünnep neve) megállapított napon és a zsidók fegyverrel a kézben védték meg magukat és számoltak le ellenségeikkel, ahogyan Eszter könyvében is olvashatjuk. A hagyományok: Előírás, hogy purim ünnepén meg kell ajándékozni legalább egy embertársunkat kétféle dologgal, olyannal amely rögtön alkalmas az elfogyasztásra. Ezt az ajándékküldést hívjuk a közismert jiddis szóval sláhmónesznek (héberül: misloáh mánot). E kedves figyelmességre, kötelességre már Eszter könyvében is van utalás. Azonban nemcsak ajándékot kell küldeni, hanem a rászorulókat is meg kell ajándékozni. Legalább két embertársunknak kell adni ajándékot, mely ez esetben lehet pénz is. E fontos előírást bölcseink szintén Eszter könyvében található mondatokra alapozzák. Purimkor ünnepi lakomát (miste) kell tartani. A bibliai időben is díszes étkezéssel ünnepelték meg a megszabadulást. E lakomákon bort is ittak, talán ezért rendelték el bölcseink, hogy „Minden ember köteles annyi bort inni, hogy ne tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordeháj között!” -írja a Talmud, a Megilá traktátus 7b oldalán. Purimkor szokás maskarákba, jelmezekbe öltözni, másnak látszani. E jelmezek voltak a kellékei a purimi játékoknak (jiddisül: püremspíl/purimspiel), előadásoknak is, a kimondottan e napra írt tréfás színdaraboknak. A purimi tréfák (stiklik) szinte előírásszámba mentek e napon. Ekkor választották a purimi rabbit is, kinek joga volt akár a bevettől eltérő módon is magyaráznia a közösségnek a Szentírást. Egyszóval purimkor majdnem minden meg van engedve, ami jólesik, persze a törvény keretein belül. Az álarc viselésének másik okát abban is kereshetjük, hogy ez az egyedüli szentírási könyv, amiben Isten neve nem szerepel, ám mégis mindenhol ott érezzük az Ő óvó jelenlétét. A történések álarca mögül figyel bennünket. Az ünnep üzenetei: Purim és a zsidó történelem szorosan összefonódik, mert purim ünnepében benne foglaltatik a zsidóság eddigi sorsa, történelme is. A Szentírásban olvassuk, hogy Hámán vérfürdőjétől a zsidók megmenekültek, de sajnos azt is tudjuk hány és hány Hámán előzte meg és követte őt? Hogy a szétszórtságban hány zsidó esett a gyűlölet áldozatául, sehol sincs feljegyezve. Ezen üldözések folytán a zsidók erősebb összetartásra szorultak, mint más népek és bizonyos mértékben külön világot éltek. E külön világnak szerves része a purim örömünnepe is. Számunkra a sok-sok tanulság közül az egyik legfontosabb, hogy a zsidó szellemi és fizikai túlélés útja csakis az összefogás és a hagyományok megtartása lehet. Néhány tanács a hölgyeknek: A purimi sütemények között hagyományosan megtalálható a flódni (almával, dióval, mákkal és (szilva)lekvárral rétegezett sütemény), a kindli (mákos vagy diós tekercs „pólyásbaba” formában), a kráncli (tésztakarika, tojásfehérjéből készült habbal a tetején), valamint a legközismertebb purimi sütemény: a hámántáska (homentás, ozné Hámán). A hámántáska mákkal vagy (szilva)lekvárral megtöltött háromszögletű sütemény, mely alakjának és elfogyasztásának több magyarázata van. Az egyik magyarázat szerint a német mák (Mohn) és a táska (Taschen) szavak összevonása, héber névelővel ellátva (Há-Mohn-Taschen), melyben így szerepel a Hámán (Há-Mohn) szó is. Van oly vélemény is mely szerint Hámán süvegének volt ilyen alakja; mások szerint a halálra ítéltek fülét akkoriban levágták (ozné Hámán = Hámán füle). Vannak kik úgy vélik, hogy a három szöglet a zsidóság három ősatyját jelzi, mert az ősök: Ábrahám, Jichák/Izsák és Jákob érdeme volt, hogy jött purimkor a segítség. Történelmi érdekességek: A purim szó és a hozzá kapcsolódó események a zsidó történelem oly szerves részévé váltak, hogy a különböző városok zsidó közösségei saját megmenekülésük napját is purimnak nevezték. Például: anconai purim (megmenekültek a földrengés pusztításától 1690-ben), budai purim (Páduában tartották annak emlékére, hogy 1684-ben a budai vár ostromának hírére a csőcselék megtámadta házaikat, de szerencsésen életben maradtak), tripoliszi purim (1793-ban a kalózok rabszolgákká tették a zsidókat, de csodásan kiszabadultak) stb. Purim 1. Este és reggel a zsinagógában felolvassuk a Megillát, Eszter könyvét. Ennek meghallgatása kötelező minden zsidó embernek. 2. Ezen ünnepen legalább két embernek küldünk ajándékot (Slách Mónesz = Misloách Mánot), amely kétféle enni- és innivalóból áll. 3. Legalább két rászorulónak kell segíteni (Mátánot Leevjonim), pénzzel vagy ennivalóval. 4. Az imában egy betoldást tesznek (Ál Hániszim), melyben röviden le van írva a megmenekülés csodálatos története. 5. Purimi bál, ünnepség lakoma, vigasság (Szeuda) tartása. 6. Tóraolvasás. 7. Gyászbeszéd és böjt tilalma. Purim (héber, perzsa eredetű szó) jelentése: sorshúzás. Ádár 14.-én, 15.-én tartandó emléknap. Eszter könyvét olvassuk fel, amit egy kézzel írt tekercsből (Megillából) rituális dallamokkal fennhangon recitáljuk. A perzsa Ahasvéros király uralkodása alatt főemberének, Hámánnak meghiúsult szándéka, a zsidók nép maradéktalan, teljes fizikai megsemmisítése. „Az első hónapban – ez Niszán hava -Ahasvéros király uralkodásának tizenkettedik esztendejében pur-t – ez a sors – vetettek Hámán előtt, napról napra és hónapról (hónapra haladva egészen) a tizenkettedik hónapig – ez Ádár hava. A sors e hónap 13. napját jelölte ki. A pur szó adta az ünnep nevét, az eseményt pedig Eszter könyve beszéli el. Az ünnepet Ádár hó 14.-én tartják a legtöbb helyen, és 15.-én azokban az izraeli városokban, amelyek Jöhosuá bin Nun kora óta fallal vannak körül véve. (Ezt a 15.-i Purimot Susán Purimnak nevezzük; Susánban, a perzsa birodalom fővárosában ezen a napon menekültek meg ellenségeiktől a zsidók.) Eszter böjtje-közösségi böjt. A böjt reggel, pirkadatkor kezdődik. (Máchácit hásekel) Máriv, esti ima után, és a sáchrisz, reggeli ima után olvassuk fel Eszter könyvét. Mindenkinek, minkét alkalommal végig kell hallgatni a tekercs felolvasását. Purim a lakoma és vigasság napja. Nappal kell étkezést, ünnepi összejövetelt tartani. Púrim hiteles történetét az Eszter könyve (Megillá) örökíti meg. Ez azonban csak egy nagyon rövid – mondhatni tényleírást – közöl, míg az események történeti és társadalmi hátteréről a Midrás és a Megilla arameus fordításai adnak részletesebb felvilágosítást. Mint az közismert, a történet azzal vette kezdetét, hogy Ahasvéros király – aki az akkori világ tíz nagy uralkodóinak egyike volt – lakomát rendezett, melyre mindenkit – beleértve a királyi székhelynek, Susánnak, egyszerű lakóit – meghívott. Hét napja folyt a dínom-dánom, már mindenki részeg volt, így a király is, amikor Vásti királynőt arra akarták rávenni, hogy királyi koronával a fején, de teljesen meztelenül, jelenjék meg előttük. Az pedig nemcsak, hogy megtagadta urának és parancsát, de még jól le is teremtette. Ahasvéros erre dühbe gurult és tanácsadóinak nem volt nehéz rávenni őt, hogy végeztesse ki Vástit. Bölcseink az eseményeket úgy magyarázzák, hogy bár a királyné nem volt valami szégyenlős, mégsem vethette le ruháit, mert hirtelen bélpoklos lett. De miért járt Vástinak ez a súlyos büntetés? Hiszen az isteni igazságszolgáltatás mindenkinek érdeme szerint ad jutalmat vagy büntetést? Bölcseink azzal magyarázzák, hogy ebben az esetben a „szemet-szemért” („midá k”neged midá”) elve érvényesült, ugyanis Vásti zsidó lányokat dolgoztatott szombatokon, miután előbb meztelenre vetkőztette őket – s most ő kapta a jól megérdemelt büntetést… A történet folytatása, hogy Eszter lesz az új királyné, de röviddel ezután felfednek egy király elleni összeesküvést, melynek okát a Midrás Eszterben véli megtalálni. „Mióta elvette ezt a nőt, se éjjelünk, se nappalunk” – mondja az egyik összeesküvő – ” ugyanis állandóan nála lebzsel, és a palotaőrség 24 órás szolgálatban van”. Az összeesküvőket Mordecháj jóvoltából, Eszter királyné közvetítésével felfedik, majd kivégzik. (Mordecháj Eszter nagybácsija, a perzsa zsidóság vezetője volt). Egy másik eseményt, amikor Mordecháj nem hajlandó Hámán előtt térdre borulni, a Midrás igy magyarázza: Hámán a saját nyakába bálványképet akasztott. Lehet, hogy Mordecháj, hogy ne veszélyeztesse a zsidók fizikai létét, leborult volna Hámán előtt, de így végképp nem tehette meg, mert a bálványimádás azon három főbűn közé tartozik, melyet egy zsidó nem követhet el, akkor inkább fel kell életét áldoznia. Mint tudjuk, Hámán nem törődik bele megsértésébe, kieszközli a királynál a zsidók kiirtását, melyet Mordecháj ugyancsak megtud. A Midrás szerint az égből tudatták vele, de megtudhatta ezt a kapcsolatai révén is. A történésekbe itt lép be Eszter tevőlegesen, s kap szerepet a féltékenység, mint mozgató rugó. Ez okozza a király álmatlanságát is, mialatt rájön az események összefüggésére, s melynek a végkimenetele a zsidók megmenekülése. Bölcseink eme történetből azt a következtetést vonták le, hogy a perzsa zsidók azért kerültek olyan helyzetbe, melyben a gyilkos Hámán akár ki is irthatta volna őket, mert asszimilálódtak, elhagyták vallásukat, elfelejtették Jeruzsálemet. Csak amikor megtértek, visszatértek zsidó identitásukhoz – akkor menekültek meg, az utolsó pillanatban. Azóta, egész napjaink, világszerte, időről-időre gyakran történnek olyan események, melyek során egy zsidó közösség élete veszélybe kerül, de valami csodával határos módon mégis megmenekül. Az ilyen történéseket a zsidó folklór „púrimoknak” nevezi az első Púrim emlékére. A mi tradicionális purimi ünnepünk ebben az évben március 13-án hétfőn este, majd március 14-én kedd reggel lesz, mire mindenkit nagy szeretettel várunk. Lesz megila felolvasás, álarc, forralt bor, jókedv, dübörgés. Ott a helyed!

Örömünnepünk: Purim A bibliai kor legvégén keletkezett ez az örömünnep, a „zsidó farsang” amely a perzsa zsidóság megmenekülését örökíti meg. Magát az eseményt a bibliai Eszter könyve írja le. Áhásvéros király (Artaxerxész, i.e. 400 körül), aki 127 tartomány ura volt, új királynőt választ magának, a zsidó Mordeháj unokahúgát, Esztert. A király teljhatalmú minisztere, Hámán a szidóság kiirtására törekedett. Mordeháj kéri Esztert, hogy a királynál járjon közbe övéi érdekében. Eszter először vonakodik, később mégis bátorságáról tesz tanúbizonyságot, és megmenti népét. Ágy lett végül a „bánatból öröm, így támadt fény a homályból, a szolgaságból megszabadulás”. A Purim sorsvetést jelent. Hámán sorsot vetett, hogy melyik napon pusztítsa el a zsidókat. Végül ezen a napon, ádár hónap 14-én nyerték vissza szabadságukat a perzsa birodalom egész területén, kivéve a fővárost, Susánt. Itt egy nappal később lettek szabadok. Ezért e nap neve a hagyományban Susán Purim. Ádár 13-án van Eszter böjtje. Ilyenkor arra a napra emlékezünk, amikor a királynő minden ételt és italt megvont önmagától, és a királynál kegyelemért könyörgött. Ádár 14-én este és másnap reggel zsinagógáinkban felolvassák- hagyományos dallamon- a tekercs formájú könyvből a megilából, Eszter könyvét. Érdekes ünnepi szokás a sláchmajnesz, ajándékok (rendszerint sütemények küldése). Az egész napra jellemző vidámságot, a sok évszázados purimi játékok, a purimspil színesítik. Jelmezes gyermekünnepséget, bált rendeznek ilyenkor. A farsang, a felhőtlen öröm, a vidámság, a tánc és a jókedv ünnepe a purim.

VERŐ TAMÁS

rabbi