Forrás: MNO

Az új Hamasz kormány céljait boncolgatja a Welt am Sonntag cikkírója a konzervatív napilapban megjelent A láncaitól megszabadult Palesztina című cikkében. A Frakfurter Allgemeine Zeitung vasárnapi kiadásában napvilágot látott Kifelé a védekezésből! című írás szerzője azt követeli, hogy Európa végre aktívan reagáljon az iszlamista kihívásra.

Ismail Haniyah akit Európában pragmatikus, sőt mérsékelt Hamasz vezetőként ismernek, az iszlamista terrorszervezetet győzelemre vezette a januári választásokon radikális jelszavak használata nélkül. Most, hogy a Hamasz alakíthat kormányt, a kijelölt miniszterelnök már levetheti a visszafogottság kötelékeit. Az izraeliek által meggyilkolt Hamasz alapító, Jaszin sejk egyik legközelebbi munkatársa kompromisszum nélkül kijelenti: „A Hamasz sohasem fogja elfogadni a német kancellárasszony feltételeit.” Berlin az EU-val egyetértésben három feltételt állított fel a közvetlen tárgyalások megkezdése előtt: Izrael létjogosultságának elismerését, az eddig megkötött szerződések tiszteletben tartását, valamint az erőszakról történő lemondást. Mindez Haniyah számára elfogadhatatlan.

„A kancellár-asszonynak el kell fogadnia, hogy a Hamász győzelmével Palesztinában egy új korszak köszöntött be. A győzelmünk csak az első lépés a zsidó államalakulat elleni végső küzdelemben” – nyilatkozta Haniyah és vont kapcsolatot a Mohamed karikatúrák miatt kirobbant vitával. „A cionisták Európát belehajszolták abba, hogy velük közösen megsértsék a prófétát. Ha Európa nem határolódik el a cionistáktól, akkor nagy árat kell azért fizetnie.” Haniyah megerősíti a jogukat arra, amit ő „katonai ellenállásnak” nevez. Az egyiptomi hadsereg, melynek a Gáza övezet határait kellene lezárnia, láthatóan képtelen a feladat teljesítésére. „Gondoskodunk a nyílt határokról” – közli nevetve a 29 éves Abu Hasszán, a népi ellenállási bizottság elnökségének tagja. „Tíz dollár és minden egyiptomi katona elfordítja a fejét, amikor a fegyvereket áthozzuk a határon.” Szíria és mindenek előtt Teherán megbízásából a libanoni Hizbollah tanácsadói pénzt és fegyvert pumpálnak Egyiptomon keresztül a Gázai övezetbe. Teherán közvetítői végiggondoltan minden terrorcsoporttal kapcsolatot tartanak: a Hamasszal, az iszlám Dzsiháddal, az al-Aksza brigádokkal és a népi ellenállási bizottsággal.

E mögött világos stratégia látszik. Bármilyen paradoxnak is hangzik – a Gázai övezetben a Hamász az egyetlen működőképes rendfenntartó erő, mely két oldalról is nyomás alatt áll: egyrészt a nyugat irányából, másrészt a még radikálisabb terrorszervezetek felől. Még akkor is, ha a márciusi izraeli választásokig a Hamász óvatosan fog taktikázni, a konkurrens terrorcsoportok már most is újabb merényletekkel fenyegetőznek, akár Izraelen belül is.

A Jasszer Arafat Fatah mozgalmára jellemző, több éves korrupció oda vezetett, hogy a Palesztin Hatóságot támogató európai nemzetek szemében milliárdok tűntek el a Fatah vezetők titkos bankszámláin. S ez a korrupciós ügy volt a földcsuszamlásszerű Hamász győzelem egyik oka. Sokan egyszerűen egy tisztességesebb kormányban bíztak, s ezen választók megvonhatják a bizalmukat a leendő Hamász kormányzattól. Legalább is akkor, ha Izmail Haniyah és a Hamász többi erős embere kitart ama politikai kartájuk mellett, melyben célként szerepel a zsidó állam megsemmisítése – cikkezik a Welt am Sonntag.

Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net)

A konzervatív napilap vasárnapi kiadásában Nils Minkmar Kifelé a védekezésből! című írásában követeli, hogy Európa végre aktívan reagáljon az iszlamista kihívásra és ne csak a radikális muszlim ideológiára reagáljon. Mindkét amerikai biztonságpolitikai szakértő, Daniel Benjamin és Steven Simon azzal kezdi A következő támadás című könyvüket: „Veszíteni fogunk”. A baloldali francia újságíró Guillaume Dasquié már könyvének címében összefoglalja a nyugati titkosszolgálatok esélyeit a terror elleni háborúban: miszerint „Az Al Kaida győzni fog.”

S ahol a mondatok hosszabbá válnak az sem jelent sok jót: Musztafa Danes Háború a nyugat ellen című könyvében egy megerősödő Irántól, s főként Teherán és az iraki síiták együttműködésétől óv. Egy, a Perzsa-öböl mentén létrejövő, friss forradalmi lendületre épülő nagyhatalom Danes szerint képes lenne az egész térséget destabilizálni. „Kártyavárakként omlanának össze az Amerika barát rezsimek az Öböl mellett és a Hindukusnál: Pakisztán, Szaúd-Arábia és Afganisztán.”Most jön a rossz hír: a könyv két éves és a Danes által előre jelzett fejlődés éppen most zajlik. Tegnapelőtt az iráni külügyminiszter éppen felszólította a Baszra térségében állomásozó brit csapatokat hagyják el a régiót. A pakisztáni rezsim alig képes megbirkózni a karikatúra vita miatti tiltakozással és a Karzai afganisztáni hatalma legfeljebb Kabul környékére korlátozódik.

A helyzet leírásához elegendő két mondat, melyet Maureen Dowd vetett papírra New York Timesban: „Korábban az izraeli hadsereg bevonulása kellett ahhoz, hogy felbolyduljon az arab világ. Ma ehhez elegendőek a dán karikatúrák.” Európa képet eközben a fáradt, szürkearcú Javier Solana határozza meg, aki állandóan bocsánatot kér és azt hangsúlyozza, hogy az EU nem engedi el a palesztinok kezét. S közben pontosan azt a tényt hagyja figyelmen kívül, hogy a palesztin választók pontosan ezt tették. A hangos félelem miatt még a diplomáciai képviseletek elleni támadásokat – ez korábban első osztályú hadüzeneti ok volt – sem torolják meg a diplomáciai kapcsolatok megszakításával. Szolana az európai diplomáciát szimbolizálja: kedves, tanácstalan és fél.

A francia filozófus Jean Baudrillard így írja le a helyzetet: „Franciaország és Európa elveszítette a kezdeményezést. Ezért kiszolgáltatott az előre nem látható vereségek sorozatának.” Mire készülnek az iszlamisták a karikatúrakampány utáni időben? Egy iszlámkritikus Theo van Gogh stílusában történő meggyilkolására? Újabb merényletre? A következő nagy támadásra? 2001. szeptember 11-e óta az iszlamista terroristák, az al-Kaida adja meg a tempót. S a nyugat katonai akcióival botladozva követi az iszlamista forgatókönyveket, többnyire oda, ahol akár könnyen is megtámadható.

Az eredeti német válasz a légi biztonsági törvény volt, melyet négy évvel a merénylet után fogadtak el, ez olyan komoly, mintha az amerikai kongresszus 1967-ben egy törvénnyel tiltotta volna meg a lőfegyverhasználatot a tankönyvraktárakban elnöki látogatások idején. Európának nem ilyen különálló folklorista törvényekre, hanem az iszlamizmus elleni valódi stratégiára van szüksége. S erre már legkésőbb tegnap is szükség lett volna. A leghatékonyabb fegyver, mellyel a nyugat rendelkezik a kritikus, nyilvános önreflexió, csak ezt használnia is kellene. Ekkor ugyanis gyorsan arra következtetésre lehet jutni, hogy Európa nem tűrheti a kínzást, a titkos börtönöket és a jogmentes övezeteket. Éppen ennyire elfogadhatatlan, hogy a gyűlöletet és erőszakot prédikálók, mint azok akik a londoni Hyde Parkban halállal fenyegetik az európai polgári lakosságot, szabadon szaladgáljanak.

Miként Bismarck a szociális törvényekkel és az általános választójoggal békítette meg a munkásokat a német nemzetállammal, így most a közpénzekből támogatott mecsetépítést és német nyelvű általános iskolai iszlámoktatást kell bevezetni. Mindkét téma már évtizedek óta forrong, hiszen magában rejtik a nehézségeket és buktatókat. De egy békésen egyesült ország ezt a problémát is képes megoldani, ha a politikai akarat megvan és a szükség elég nagy. Ilyen törvényeknek és a muzulmánok jogállását szabályozó államszerződések sokkal nagyobb biztonságot hoznak, mint bármilyen repülőgép lelövési törvény – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.