Forrás: Híradó

A Hamasz palesztinai választási győzelméhez hasonló Nyugat-rengető politikai földcsuszamlás legutóbb 1979-ben, az iráni forradalom idején volt. Mostanában a politikai iszlám megerősödése érzékelhető több arab országban, például Irakban és Egyiptomban is.

Kattintson ide a videó megtekintéséhez!

Ezzel párhuzamosan pedig azt láthatjuk, hogy a perzsa állam visszafordul a khomeinista gyökerekhez. Az iszlamizmus, persze, sokféle lehet: Törökországban mérsékelt, együttműködésre hajlandó erők is vannak. Az iszlám világ liberalizálására törekvő Nyugatnak mindenesetre meg kell tanulnia együtt élnie a demokratikusnak elfogadható politikai iszlámmal.

*

MUZULMÁNOK

Formálódó közigazgatás, a sivatag homokjából frissen kisarjadt demokrácia az amerikai fegyverek árnyékában. Irakban járunk, ahol tavaly két parlamenti választást és egy alkotmány-referendumot is tartottak. A papírforma szerint tehát elviekben minden rendben van, ám a gyakorlatban minden összetettebb. Az új rend fenntartása elképzelhetetlen külső erő nélkül. Mi több: a bizonytalanság miatt az amerikai katonák helyi tolmácsai inkább eltakart arccal közlekednek.Milyen lesz, milyen lehet az új rend, amelyet az irakiak megszavaztak? Az eredmények azt mutatják, hogy a Nyugat által favorizált liberális erők súlytalanok lesznek, a konzervatív, vallási pártok pedig meghatározó erőt képviselnek majd a hatalomban. Az iraki és palesztinai iszlamista fordulat legvehemensebb bíráló szerint a muszlimok, ha szabadon dönthetnek, visszaszavazzák magukat a középkorba.

Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem: – Nem gondolom, hogy visszaszavaznák magukat a középkorba, én sokkal inkább úgy látom, hogy hosszú évtizedes kísérletezgetés után, tehát amikor megpróbáltunk ugye szocialista arab modellt, aztán kapitalista arab modellt tulajdonképpen rájuk kényszeríteni, most néhány helyen van olyan lehetőség, hogy megpróbáljanak önálló, hogy úgy mondjam, alternatívát kidolgozni. Lehet, hogy nekünk ez nem mindig a leg – hogy mondjam? – kellemesebb, hiszen kétségtelen tény, hogy mondjuk Mahmud Ahmadijenad megválasztása számos komplikációt hozott a világpolitikában. Kétségtelen tény, hogy az iraki választásokon nem a síita vallási pártokat várta a Nyugat győztesként. Kétségtelen tény, hogy kellemetlenül érintette a Nyugatot mondjuk a Hamasz győzelmét a palesztin választásokon, de ha egyenként megnézzük, mindegyikre megvan a magyarázat.

Nos, Amerikát, Európát, Izraelt és a korruptsága miatt leszerepelt Fatah-elitet valóban sokkolta, hogy a palesztin választásokat a sok helyen hivatalosan terrorista szervezetnek elkönyvelt Hamasz nyerte meg. Az egyiptomi Iszlám Testvériség szellemiségét követő erő hatalomra jutását a térségben a Közel-Kelet demokratizálását meghirdető Bush-kormányzat egyértelmű kudarcának tekintik.

Uri Avneri izraeli publicista, békeaktivista: – Bush úr nagyon-nagyon nehéz helyzetbe került a Közel-Keleten. Belement az iraki kalandba, amely totális csőd, amit mindenki annak … amit én annak tartok és amit az amerikaiak is kezdenek annak látni. Az egyetlen vívmány, amelyet Bush úr fel tud mutatni, az az, hogy: „elhoztam a demokráciát a Közel-Keletre”. De hol van demokrácia a Közel- és Közép-Keleten? Sehol! Az egyiptomi demokrácia egy vicc, ezt mindenki látja, a jordániai demokrácia egy vicc, Szíria egy… tudja mi, Irak pedig a káosz, a felkelés, a lázadás állapotában van.

– És az Irán-pártiak kerekedtek felül.

– Tartottak ott választásokat, de az állam széthullóban van. Az egyetlen hely az arab Közel-Keleten, ahol valódi demokrácia van és ahol valódi választásokat tartottak, az Palesztina.

A legdemokratikusabb arab entitásban azonban az történt, amire a legkevésbé számítottak: a választások nyomán a politikai Iszlám vezető hatalmi tényezővé vált. A nyugati világot hasonló, sőt a mostaninál is nagyobb hidegzuhany jó negyedszázada érte, Iránnal kapcsolatban. A perzsáknál 1979-ben nem a szavazók akarata, hanem iszlám forradalom váltotta le a sah Amerika-barát kormányzatát. Khomeini ajatollah rendszerét és annak örököseit azóta sem sikerült megdönteni, pedig erre számos kísérlet történt.Demokratikus úton a politikai iszlám első átütő sikerét Algériában érte el, 1992-ben. A választások első fordulóját a muszlim fundamentalista erők nyerték meg, amire a hatalom puccsal válaszolt. Az ezt követő terrorháborúnak a kilencvenes években mintegy 150 ezer ember esett áldozatául. Az algériai fordulat jelezte: az iszlamisták megtanultak bánni a politikai harc eszközeivel is.

Gazdik Gyula Közel-Kelet-szakértő, ELTE: – Napirendre kerül a politikai integrációnak a kérdése. Tehát a fennálló politikai keretben hogy tudunk elhelyezkedni. És nagyon ügyesen kihasználják azt, hogy itt egy jelentős tömeghangulat van a rendszerekkel szemben, nem sikerült a modernizációs kudarcokat, hogy maximálisan ki tudják használni. És nagyon alaposan megterveznek egy-egy választási, választási előkészületek során azt látjuk, hogy mind a Hamasz, mind pedig annak idején ugye az Algériai Iszlám Üdvfront nagyon alaposan megtervezte a választási hadjáratot, az egyes körzetekbe kiket kell küldeni, milyen agitatív tevékenységet kell folytatni, és természetesen ehhez igyekeztek megfelelő alapot teremteni azzal, hogy a karitatív tevékenységük, a szolgáltatások révén közel kerültek a társadalom széles csoportjaihoz.

Kuvait iraki lerohanása, majd New York-i terrortámadások nyomán az Egyesült Államok katonai erejének bevetése mellett politikai nyomást gyakorolt a közel-keleti országokra rendszereik demokratizálása érdekében. Az amerikai beavatkozás kiváltotta az iszlámista erők ellenreakcióját, ám több tekintélyuralmi társadalomban változásokat indított meg.

Mohamed E. Al-Kadiri kuvaiti politológus, exnagykövet: – És szerintem ez a helyes eljárás. Nyomást kell gyakorolni ezekre a rendszerekre, a régió totalitárius rezsimjeit a demokrácia felé kell tolni, hogy az emberek részt vegyenek a hatalomban.

Azt azonban aligha szabad elvárni, hogy az egyénközpontú Nyugattól gyökeresen különböző, kollektivista hagyományokra visszatekintő iszlám világban, mondjuk, angolszász típusú demokráciák jöjjenek létre. Egyes szakértők ugyanakkor attól is óvnak, hogy a Nyugat erőszakkal lépjen fel a frissiben hatalomra került iszlámista erőkkel szemben. Azt remélik, hogy hatalomgyakorlás realitásai jobb belátásra térítik őket.Gazdik Gyula: – Én nem tartom azt egy célravezetőnek, hogy szankciókat alkalmazzanak, ugyanis ez még kiélezettebbé teszi a helyzetet Palesztinával, a lakosság, hát az még nehezebb körülmények közé kerül, és az európaiakkal, az Egyesült Államokkal, Izraellel szembeni hangulat nagyobb ellenségeskedést fogunk találni ezen a téren.A Hamasz győzelme egyébként keserű pirula az al-Kaida számára is, amely elveti a többpárti megmérettetésnek még a gondolatát is. A lehetőségnek tehát, hogy a politikai iszlám demokratikus úton is a hatalom közelébe kerülhet, akár mérséklő hatása is lehet.- Az ön megítélése szerint még a mi életünkben megszülethetnek a normális demokratikus rendszerek az arab világban?Mohamed E. Al-Kadiri kuvaiti politológus, exnagykövet: Ez nem könnyű ügy. Mert a demokratikus rendszereknek nálunk nincs meg a hátterük, nincs meg a hagyományuk, nem ismerik a kialakulásukhoz vezető demokratikus gyakorlatot. Nálunk mindenhol diktatórikus rendszerek vannak, és uralkodó családok ellenőrzik az országokat. De mivel mára a világ egy kis faluvá vált, a diktatórikus, totalitárius, az abszolutista rendszerek nem tudnak tovább létezni. Ezért ma az uralkodók, nem a saját akaratukból, hanem kényszer alatt elfogadják, hogy az emberek részesedni fognak a hatalomból és lassanként el fogják fogadni, hogy meg kell teremteni az alkotmányos monarchiát, az alkotmányos köztársaságot, és azt, hogy meg kell engedni az embereknek, hogy részt vegyenek a hatalomban.- Insallah.- Insallah, Ez nem könnyű ügy!

Panoráma