Forrás: Híradó

És még egyszer az együttélésről, de most már a mi földrészünkről. Franciaország külvárosait novemberben lángba borította a magukat kirekesztettnek érző fiatalok elégedetlensége.

Kattintson ide a videó megtekintéséhez!

Európa önkormányzatai a minap arról tanácskoztak Strasbourgban, hogy hogyan lehet felszámolni a zavargásokat kiváltó okokat.

*

PÁRIZS TANULSÁGAI: EURÓPA NEM KÉR A ZAVARGÁSOKBÓL

A tavaly őszihez fogható zavargásokat 1968 óta nem látott Franciaország. Akkor a baloldali ifjúság a polgári társadalom visszásságai miatt. A mostani november három forró hete alatt a fekete-afrikai és az arab bevándorlók másod- és harmadgenerációs gyermekei lázadtak fel a külvárosi gettósodás, az esélyegyenlőtlenség és a kirekesztés ellen. Haragjuknak mintegy 9 ezer autó és csaknem 300 épület esett áldozatául. Egyértelművé vált, hogy Franciaország két részre szakadt: a törvénytisztelő módosabb polgárokra és a leszakadókra.

Pogár Demeter: – Európa nem szeretné, ha a párizsihoz hasonló erőszakhullám ismét lángokba borítaná az utcákat. De vajon mit lehet tenni annak érdekében, hogy a külvárosi ifjúsága elégedetlensége ne jelentkezzék ismét erőszakos formában? Nos, erről tanácskozott itt, a strasbourgi Európa Tanácsban 31 európai ország és az Egyesült Államok 123 önkormányzatának képviselői.

Először is egy kis meglepetés: az Európa Tanács az Aktív Ifjú Polgárok díjával tűntette ki a magyar bezzeg-város, Pécs Rácz Aladár Közösségi Házának „Hálózatot rácsok helyet” programját. Ezzel a díjjal immár negyedik éve azokat a kezdeményezéseket ismerik el, amelyek helyi szinten segítik elő a hátrányos helyzetű fiataloknak a társadalomba való beilleszkedését.

Kosztics Laura, Rácz Aladár Közösségi Ház, Pécs: – A roma fiatalokat gyűjtöttük össze, inkább többségében olyan fiatalok voltak, akik már ugye börtönben, vagy javítóintézetben voltak. Ez a kb. 25 éves korosztályig bezárólag. Ez ez egyéves projekt volt, akkor egy évben minden héten kb. két nap plusz találkozó volt. Ez 2004-től 2005-ig volt.

Balkáni muzsika az Európa Tanács üléstermében. Zenei utalás arra, hogy Európa a kontinens fejlettebb részén csöppet sem homogén. Ami a leginkább a külvárosok lakosságának összetételén szembeötlő. Arra, hogy ezt a sokszínűséget integrálni kell a többségi társadalomba, már jóval a párizsi zavargások előtt felfigyeltek. Mert korábban a feszültség máshol és más formában is a felszínre tört. Pontosan egy évvel a forró francia ősz előtt a német fővárosban tanácskoztak először a leszakadó negyedek ifjúságának felemelésén dolgozó szakemberek. Ekkor kezdődött az úgynevezett berlini folyamat, amelynek keretében tovább folyik a lehetséges kiutak feltérképezése.

Joachim Barloshcky szociális munkás, Bréma: – Munka nélkül, a munkára felkészítő tanulás nélkül nem lehet integrálódni a városainkban. Ennek érdekében teszünk ugyan valamit, de szerintem nem eleget. A mi kerületünkben az emberek érdeklődőek: ők akarnak integrálódni, akarnak dolgozni, akarnak képzettek lenni és együtt akarnak élni, mindenkivel. Mindegy, hogy ki honnan való. Az én kerületemben nyolcvan országból érkezett emberek találtak otthonra és normálisan élnek együtt. Megpróbálunk valamennyien közösen munkálkodni a kerületben. Együtt dolgoznak a szociális munkások, a politikusok, a közigazgatás és a szociális intézmények. Együtt, ez a lényeg és konszenzussal döntünk a helyzetet javító projektekről, például, hogy az emberek sajátítsák el jobban a német nyelvet.

A beilleszkedés nehézségei miatt felgyülemlett elkeseredettség olykor áttörheti a jogállam által eltűrhető határokat. Az elmúlt években több példa is volt erre Európában. Ám ha közös a gond, nagyvonalakban közös lehet a megoldás receptje is.

Chester Morrison, liverpooli önkormányzat: – Az emberek kirekesztettnek érzik magukat. Kirekesztettnek érzik magukat az oktatási folyamatból, kirekesztettnek a szociálpolitikából, ezen belül a lakásügyekből. Ha az embereknek nincsenek gazdasági lehetőségeik, akkor mindenképpen kirekesztettek maradnak.

A berlini folyamat mostani, strasbourgi állomásán ismét megerősítést nyert, hogy a társadalmi kirekesztettség ellen eredményesen küzdeni, a fiatalokat jövő-orinetált szellemi munícióval ellátni csak akkor lehet, ha a helyi erőfeszítéseket országos és nemzetközi szinten is összehangolják.

Ralf-René Weingartner, az ET ifjúsági és sportigazgatója: – Szerintem a közös probléma az, hogy a hátrányos helyzetű vidékek a negatív melegágyai a problémáknak, és nekünk ezt úgy kell kezelnünk, hogy segítjük és támogatjuk a pozitív akciókat és nem csupán úgy, hogy rendőri intézkedésekkel reagálunk a történésekre.- A gondok csak részben gazdaságiak. A megoldásukhoz az is kell, hogy megváltozzon a többségi társadalom felfogása. Hiszen sokféle negatív „izmus” létezik.- Teljesen egyetértek önnel. Ezért van az, hogy az Európa Tanács államfői, az Európa Tanács 46 tagállamának államfői – és Magyarország is erőteljesen támogatja ezt a határozatot – elfogadtak egy tervet, amely szerint új kampányt kell indítani az Európa Tanács 46 tagállamában és a régiókban. Európai szinten, kell küzdenünk a fajüldözés ellen, az antiszemitizmus ellen, a megkülönböztetés ellen és összehangoltan kell harcolnunk a változatosságért, a részvételért és az emberi jogokért. A változatosság ugyanis kihívás, de egyúttal lehetőség is, és a részvétel, különösen a fiatalok részvétele elsődleges és az előfeltétele annak, hogy megtaláljuk a jövő problémáinak a megoldását.

Panoráma