Forrás: Híradó

Miközben a Közel-Kelet nagy részén „minden szinten szinte minden” kiszámíthatatlan, a Földközi-tenger medencéjének nyugati peremén nyugodt az élet.

Kattintson ide a videó megtekintéséhez!

Annak ellenére, hogy Marokkóba, pontosabban az ottani két spanyol enklávé egyikébe, Melillába látogatott a spanyol miniszterelnök – nem kis felháborodást váltva ki ezzel. A Zapatero-vizitnek persze megvolt az oka: Spanyolország – és az Európai Unió – szerint túl sok már az illegális bevándorló, Marokkó felől is.

*

MAROKKÓ: ZAVARÓ ZÁRVÁNYOK

Az Atlanti óceán és a Földközi tenger közötti átjáró birtoklásáért évszázadok óta hadakoznak – a tengerszoros felügyelete ma három királyság felelőssége: az arab néveredetű Gibraltár a brit korona fennhatósága alá tartozik, északon a spanyol, délen a marokkói királyság az úr. Működő nemzetközi megoldás a nemzetközi vizeken. A mórok éppen a szűk tengerszoroson átjutva vetették meg a lábukat Európában. Nyolcszáz éven át uralták a mai Dél-Spanyolország területét, behozva a kontinensre az arab kultúrát, benne az akkor élenjáró tudományt és építészetet.Marokkó ma is jól működő északnyugat-afrikai állam, harminckétmillió lakossal. Az ország nemzeti lobogójában az ötágú csillag az iszlám öt vallási alappillérét jelképezi. A jelenlegi uralkodó, VI. Hasszán hét évvel ezelőtt foglalta el a trónt. Közel négy évtizeden át regnáló apja politikai örökségéből megtartotta a közel-keleti békefolyamat támogatását, de megszüntette a belső ellenzékkel szemben alkalmazott megtorlásokat. A negyvenhárom éves király korszerű és a világ egészére nyitott, felvilágosult uralkodó, aki saját országában is kénytelen szembenézni a kor kihívásaival. A 2003-as casablancai robbantás után megszigorította a terrorizmusellenes intézkedéseket. Az országát és népét sújtó földrengések és más természeti csapások – például a 2002-es nagy áradások pusztításai után pedig még határozottabb lépéseket sürget, hogy legyőzhessék a fő ellenséget, a szegénységet. Beruházási terepet, nyitott, együttműködési partnerséget kínál minden jó szándékú országnak külön-külön és az Európai Uniónak különösen. Mert Marokkó számára a legpusztítóbb áradat a munkanélküliség miatti elvándorlás, főleg a tengeren át a közeli spanyol partok felé.Az csupán a tények tudomásul-vétele, hogy a spanyol kormány amnesztiában részesített nyolcszázezer illegális bevándorlót, akiknek többsége éppen Marokkón keresztül jutott be az országba. A kivándorlók közül sokan a Marokkóban létező két spanyol enklávén át próbálnak kijutni az országból – alkalmanként úgy, hogy áttörik a határt jelentő kordont. Január végén éppen ide, marokkói spanyol területre látogatott el a madridi miniszterelnök, nem kis felháborodást váltva ki ezzel, hiszen Marokkó megszállt területnek tekinti a két beékelődést. A spanyol kormányfő vizitálásának határozott célja éppen az volt, hogy megfékezze az illegális bevándorlók áradatát.

José Luis Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnök: – Ebben a kérdésben itt is meg kívánom erősíteni kormányom határozott álláspontját és szeretném, ha mindenki meghallaná, bárhol is éljen. Üzenetem Spanyolország valamennyi térségének szól, függetlenül attól, hogy azok szervezetileg vagy éppen gazdasági fejlettségi szintjük szerint is különböznek egymástól.

Marokkó Földközi tengeri partján a két spanyol enklávé, Spanyolországban a brit szikla – ugye érdekes a geopolitikai térkép? A mindössze tizennégy kilométeres tengerszoros biztonsága vélhetően nem rendül meg a Zapatero-látogatás után és nem lesz a négy évvel ezelőttihez hasonló csetepaté sem, amikor a térségbeli spanyol szigetek hovatartozása miatt vonultatták fel a haditengerészeti erőket. Marokkó, az arab – egyúttal az iszlám – világ legnyugatibb bástyája szerencsére tisztában van azzal, hogy a kelet-nyugati közlekedés útvonalát nem szabad lezárni. Sőt, a közeledés útjait kell erősíteni. Az öreg kontinenssel, meg az óceánon túliakkal is. Túl a mai realitásokon már csak azért is, mert saját történelmükből tudják: volt az emberi civilizációnak egy olyan szakasza, amikor muszlimok, keresztények és zsidók egymással, egymás kultúráját emelve és kiegészítve, tehát egymást gazdagítva tudtak élni.Igaz, ez még a mi Szent Istvánunk korában volt és Mátyás királyunk idejéig tartott, a Földközi tenger nyugati szélein. De volt már ilyen a történelemben. És És talán lesz is, (majd egyszer), még egyszer.

Panoráma