Forrás: Híradó

A szembenállás pikantériája, hogy a vallás és a politika közé beékelődött az atom, a nukleáris fenyegetés. Teheránban ragaszkodnak az urándúsításhoz, és nem kérnek több nemzetközi ellenőrzést.

Kattintson ide a videó megtekintéséhez!

Az iráni kormányzat a múlt héten minden együttműködést felmondott a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel, mert az a ENSZ Biztonsági tanácsa elé utalta az iráni atomprogram ügyét, azzal, hogy miként sértették meg az elmúlt két évben az atomsorompó-szerződés előírásait.

*

IRÁNI URÁNIRÁNY

Az események január utolsó estéjén gyorsultak föl. Aznap Jack Straw brit külügyminiszter munkavacsorán látta vendégül 6 kollégáját, az amerikai, a francia, a kínai, az orosz és a német diplomácia vezetőjét. A hajnalig tartó megbeszélésen megállapodtak: fölkérik a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget, hogy utalja a Biztonsági Tanács elé az iráni atomprogram ügyét. Az utcán eközben Londonban élő irániak azért tüntettek, hogy a nemzetközi közösség ne csak az atomprogrammal, de az iráni vallási diktatúra által elnyomott milliókkal is foglalkozzon.

TONY BLAIR, brit kormányfő: – Igen, a Biztonsági Tanácshoz fordulunk, és tovább küzdünk a diplomácia békés eszközeivel. Bízom benne, hogy Irán is felismeri, mi a legfontosabb pillanatnyilag. Tudjuk, hogy Irán nemcsak a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos szerződéseket nem tarja tiszteletben, de a terrorizmust is támogatja a térségben, továbbá megsérti az emberi jogokat. De a mostani helyzetben az a legfontosabb, hogy Irán újra teljesítse nemzetközi kötelezettségeit, és mi mindannyian támogatjuk az ennek érdekében tett lépéseket.

Másnap Teheránban több ezren vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak a döntés ellen, amely szerintük igazságtalan és országuk függetlenségét is veszélyezteti.

– Iránnak törvény adta joga, hogy békés célú nukleáris technológiát használjon, ha ezt akarja. És a Nyugatnak, illetve Európának ezt el kell fogadnia.

– Bush elnöknek nincs joga arra, hogy az iráni népet érintő döntéseket hozzon. Intézkedjen csak a saját országában, mi magunktól is tudjuk, hogy mit kell tennünk.

Az iráni napilapok nemcsak a hivatalos álláspontot közölték, azaz, hogy Irán nem enged a nemzetközi nyomásnak, hanem a nukleáris diplomácia nekrológját is, amelynek koporsójába a nagyhatalmak külügyminiszterei verték az utolsó szöget.

ALI LARIDZSÁNI, a Legfőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára, Irán atomügyekben illetékes főtárgyalója: – Ha a Nyugat ez azt ügyet bármilyen formában a Biztonsági Tanács elé viszi, még ha a hagyományos megfogalmazástól eltérően egyszerűen csak tájékoztató jellegű jelentésnek nevezi is, mi akkor is kénytelenek leszünk válaszlépéseket tenni. Parlamentünk határozata arra kötelez minket, hogy a BT bevonása esetén elálljunk önként vállalt kötelezettségeinktől, és megtiltsuk nukleáris intézményeink előzetes bejelentés nélküli ellenőrzését.

A javaslatra, hogy utalják a BT elé az iráni atomprogram ügyét, Ahmadinedzsád iráni elnök az épülő busheri erőmű szomszédságában tartott tömeggyűlésen úgy reagált, hogy országa elidegeníthetetlen joga az általa békés célúnak nevezett nukleáris fejlesztés. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség aggodalmait éppen az táplálja, hogy Irán január elején újraindította a natanzi urándúsító üzemet. Ez a létesítmény az Ügynökség vezetőjének, Mohamed El-Baradeinek a véleménye szerint pár hónap alatt fegyvergyártáshoz is használható plutóniumhoz juttathatja Teheránt. Az Atomenergia-ügynökség kormányzótanácsának február eleji rendkívüli ülése ezért a korábban vonakodó Oroszországgal és Kínával egyetértésben fogadott el határozatot, amelyben felszólították az iráni vezetést az urániumdúsítás fölfüggesztésére, valamint arra, hogy tegye lehetővé félreérthető nukleáris tevékenységének ellenőrzését.

MOHAMED EL-BARADEI, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója: – A helyzet kritikus, de nem beszélhetünk krízisről. A bizalomépítésen van a hangsúly. Azon, hogy Iránnak sürgősen helyre kell állítania az irányában megrendült nemzetközi bizalmat. De azért nincs szó fenyegető veszedelemről. Akár az a tanácskozás következménye, hogy jelentjük az ügyet a Biztonsági Tanácsnak, akár nem, azzal mindenki egyetért, hogy előrelépést csak diplomáciai eszközökkel érhetünk el, és minden érintett fél előtt nyitva áll a tárgyalás lehetősége.

Az Atomenergia-ügynökség következő soros ülése – március 6. – után jelenti a Biztonsági Tanácsnak, hogy Irán betartotta-e a határozatot. Ha nem, akkor a BT szankciókat léptethet életbe, bár ebben a kérdésben még nem tudtak megegyezni a Biztonsági Tanács állandó tagjai.

– Európa és a nyugati országok nem fognak hasznot húzni a szankciókból, mert már mások a körülmények, mint a 79-es iszlám forradalmat követő években. Szembeszállunk a büntetéssel.

– Hagyni kellene, hogy Irán hasznosítsa azt a nukleáris technológiát, amellyel már rendelkezik. Nem várunk arra, hogy idejöjjenek a külföldiek és működtessék a berendezéseinket. Megoldjuk magunk.

Éppen ez okozza a legtöbb problémát. Nevezetesen, hogy Irán semmiképp sem akarja kiengedni a kezéből az urándúsítás jogát. Márpedig ha atomprogramja valóban békés célú, akkor nincs szüksége otthoni dúsításra. Ennek ellenére elutasította, hogy Oroszország szállítson a számára fűtőanyagot. Az urándúsító centrifugák már dolgoznak. Az orosz közreműködéssel épülő könnyűvizes busheri erőmű hamarosan elkészül. Irán nehézvizes reaktorok létesítését szorgalmazza elsősorban, ezek melléktermékként bombagyártáshoz felhasználható plutóniumot állíthatnak elő. Az iszlám köztársaság idén 1940 milliárd rialt – 215 millió dollárnak megfelelő összeget – fordít erőművek építésére. Ahmadinedzsád elnök – úgy tűnik – biztos a dolgában, és nem hajlik a megegyezésre. Határozottan és magabiztosan nyilatkozik, akár Izrael megsemmisítéséről, akár a nyugati beavatkozás elutasításáról van szó. Azt akarja, hogy országát regionális hatalomként komolyan vegyék.

KAZEM DZSALALI, az Iráni Nemzetbiztonsági Tanács tagja: – Mi is erősek vagyunk. Ha Amerika gondot akar okozni nekünk, akkor biztos lehet benne, hogy használni fogjuk az erőnket és visszavágunk. Az akciójukra a mi reakciónk lesz a válasz.

Az atomerőműveket és azok – vélhetően – önkéntes védelmezőit jelenleg nem fenyegeti veszély. Az amerikai hadsereg egyelőre nem készül újabb akcióra, a két szomszédos ország, Afganisztán és Irak reakciója köti le. Irán pedig próbálgatja, meddig mehet el. Kérdés, hogy mi van a tűréshatáron túl…

Panoráma