Forrás: HVGDiplomáciai sikert ért el a Nyugat azzal, hogy az iráni atomprogram ügye az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerül. Egyes elemzők szerint azonban már csak a késleltetés, és nem az iráni atomfegyver megvalósításának megakadályozása lehet a reális cél.
Fáradságos tárgyalássorozatot követően nyitotta meg a bécsi Hofburgban szombat este a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) idei bálját Mohamed el-Baradej. A diplomácia parkettjén is ügyesen mozgó egyiptomi IAEA-főnöknek ugyanis többnapi alkudozás után szombatra sikerült tető alá hozatnia azt a határozatot, amely Irán vitatott atomprogramjának ügyét az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elé utalja. Az IAEA kormányzótanácsának 35 tagjából 27 szavazott igennel, ami jelzi, hogy a világ egyre gyanakvóbban tekint az iráni atomkutatásokra.
A szavazás az amerikai Bush-kormányzat sikerét jelenti, hiszen Washington két és fél éve próbálja meggyőzni a világot, hogy Irán nemcsak békés célokra szeretné felhasználni a nukleáris energiát, hanem atomfegyver készítését tűzte ki célul. A bécsi döntés egyúttal arra is rámutatott, hogy – legalábbis eddig – kudarcot vallott az európai stratégia, miszerint politikai, gazdasági és műszaki segítséggel Irán rávehető a nukleáris fűtőanyag előállításának legkényesebb szakaszáról, az urándúsításról történő lemondásra. Az Európai Uniót képviselő hármas – Nagy-Britannia, Franciaország és Németország – az utóbbi hónapokban mind közelebb került a Bush-kormányhoz, amely szerint Irán a „gonosz tengelyének” része, és a tárgyalás nem sokra vezet.
Szokatlanul kemény hangot ütött meg például Angela Merkel német kancellár a hét végén tartott müncheni biztonságpolitikai konferencián. Mint leszögezte: Irán átlépett egy olyan határt, ami után a nemzetközi közösség dolga most az, hogy megakadályozza az iszlám köztársaság atomfegyverhez jutását. Merkel külön kitért arra, hogy az iráni elnök Izrael létjogosultságát kétségbe vonó és a holokausztot tagadó állításai teljes mértékben elfogadhatatlanok. A kancellár asszony egyúttal párhuzamot vont saját hazája történelme és napjaink eseményei között, leszögezve: amikor a harmincas évek elején a náci rezsim megerősödött, megfelelő reagálással még meg lehetett volna állítani.
Merkel elszántsága azért is keltett feltűnést, mert a müncheni biztonságpolitikai konferencia – amelyet eredetileg a transzatlanti védelmi együttműködés éves fórumaként hoztak létre – mostanában inkább az amerikai-európai (és ezen belül is leginkább az amerikai-német) szembenállás tere volt. Három évvel ezelőtt az iraki háború kapcsán még nyílt szópárbaj alakult ki Joschka Fischer akkori német külügyminiszter és Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter között – utóbbi most annál nagyobb elégedettséggel hallgathatta a német kormányfő nyílt kiállását.
Az IAEA-határozat persze kompromisszum révén született. A szankciók kiszabására is alkalmas BT ugyanis nem azonnali hatállyal tűzi napirendjére az iráni atomprogram kérdését, hanem megvárja Baradej március 7-éig elkészítendő összefoglaló jelentését. Ágy tehát van még egy hónap, Irán azonban már a hét végén jelezte, felmondta az atomsorompó-egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvét, amely lehetővé tette az IAEA szakértőinek bejelentés nélküli ellenőrzéseit, és megkezdi az urándúsítást. A hosszú alkudozások, trükkös megfogalmazások segítségével megszületett határozat egyúttal tartalmaz egy kitételt a Közel-Kelet teljes atomfegyver-mentesítéséről, ami Izraelre vonatkozóan például Egyiptom és más térségbeli muszlim ország fülének kedves.
A figyelem mindazonáltal immár nem a főként technikai kérdésekkel foglalkozó bécsi atomfelügyeleti szervre, hanem a BT diplomáciai porondjára irányul, amelyen Irán „vádlottként” jelenik meg. Már a szombati szavazást is megalázónak érezhette Teherán, hiszen sikerült meggyőzni a BT bevonását eddig ellenző Kínát és Oroszországot. Ugyancsak a döntés mellett foglalt állást Brazília, amelynek az iránihoz hasonló urándúsítási programja van. A határozatot végül támogatta a nem állandó BT-tag India és több muszlim ország is, így annak még nagyobb a diplomáciai súlya.
A politikai nyomásgyakorlás is szerepet játszott a meggyőzésben, India elutasítása esetén például az Egyesült Államokkal kötendő nukleáris energetikai együttműködését veszélyeztette volna. Ám az utóbbi hetekben maga az IAEA lendítette előre az ügyet. Az a Baradej, akit a Bush-kormányzat korábban engedékenységgel vádolt, és akinek a megbízatását az IAEA élén egy évvel ezelőtt még nem akarta meghosszabbítani, egy jelentésében most maga mutatott rá az állítólagos polgári célú iráni nukleáris program és a hadsereg közti kapcsolatokra.
Az Egyesült Államok mindazonáltal most hirtelen a hogyan tovább kérdésével szembesül. Washington eddig még nem tárta fel, hogy milyen akciót tervez a BT-ben. Súlyos gazdasági szankciók, például olajvásárlási embargó, nem kerültek komolyan szóba, inkább a diplomáciai és politikai büntetés a valószínű, például magas rangú iráni tisztviselők követeléseinek a befagyasztása vagy utazási tilalma. Ám mindez aligha állítja meg Iránt, ami – a The New York Times által idézett nyugati diplomaták és atomszakértők szerint – már amúgy sem igazán lehetséges. Eszerint a valóban reális stratégia csak az lehet, hogy legalább késleltetik azt a napot, amikor Irán belép az atomklubba.
Pakisztán és állítólag Észak-Korea is atomhatalommá tudott válni, Iránnak a pénze és a mérnöki tudása is megvan ahhoz, hogy megszerezze a nukleáris fegyvert, ha akarja. Ám a legtöbb értékelés szerint Iránnak még több évre van szüksége, és ezalatt változhat az álláspontja, vagy új teheráni kormány kerülhet hatalomra. Addig is a Nyugat célja, hogy az iráni atomprogram mögötti hazai konszenzust megtörje – fogalmazott Robert J. Einhorn, aki az előző Clinton-kormányzat és a Bush-kormány kezdeti időszakának atomszakértője volt. A bécsi szavazás kétségtelenül azt az üzenetet küldheti az irániak számára, hogy az atomprogrammal kapcsolatos konok magatartásnak ára van.
Mindez már tükröződik is a vasárnapi iráni reagálásokban. Az Iran News napilap szerint a teheráni kormánynak semmiképpen nem kellene a Nyugattal konfrontálódnia. „A nukleáris program immár nem műszaki vagy jogi, hanem politikai kérdés. Iránnak nem szabad figyelmen kívül hagynia a vele szemben álló országok erejét” – fogalmazott a lap. Mohamed Ali Abtahi reformpolitikus, egykori alelnök pedig arra mutatott rá, ha az iráni tárgyalók alkalmatlanok a munkára, akkor változtatni kell a konstruktívabb diplomácia érdekében. Míg persze lehetséges, hogy a BT elé citálás megtöri az iráni egységet, az sem kizárt, hogy a világ keményebb fellépése nacionalista teheráni reagálást szül.
