Forrás: Híradó

Ahmadinezsád iráni elnök, aki, mint mondta, eltörölné Izraelt a föld színéről, itt arról beszél, hogy országának joga van az atomkutatásokhoz.

Annak békés változatához igen. És ha fegyvert akar? Talán ez ma a világpolitika legnagyobb potenciálisan legveszélyesebb problémája. De van-e kompromisszumos megoldás?

George W.Bush amerikai elnök: – Irán kesztyűt dobott a világ elé atomprogramjával. A világ országai nem engedhetik meg, hogy Irán atomfegyvert szerezzen.

Vlagyimir Putyin orosz elnök, akinek országa sokat kereshet Iránban, óvatosabban fogalmazott, sőt, globális változást kezdeményezett egy szerinte igazságosabb nemzetközi atompolitikai érdekében:

Vlagyimir Putyin orosz elnök: – Javasoljuk, hogy épüljön ki egy urándúsító üzemhálózat és biztosítsuk, hogy ezen központok révén mindenki, aki akar, egyenrangúan, jogtalan hátrányoktól mentesen jusson hozzá a közös atomenergetikai fejlesztés eredményeihez. A többi között ez vonatkozna iráni partnereinkre is, ahogy ezt már elég régen javasoltuk Iránnak.

Eközben fogy a türelem. Hiszen Irán szembefordulni látszik azzal, ami Amerika legfőbb célja az elnöki beszéd szerint: kiterjeszteni a demokráciát, az egész világra.

Bush: – Ma, 2006 elején, az emberiség több mint fele demokratikus országokban él. És mi nem feledkezünk meg a másik feléről sem. Akik olyan helyeken élnek, mint Szíria, Burma Zimbabwe, Észak-Korea és Irán. Mert az igazságosság és a béke érdekében a világnak szüksége van az ő szabadságukra is.

Lehet találgatni, Bush újabb háborús ellenfeleket jelölt meg vagy sem. Mindenki nem lehet egyszerre ellenség. Hiszen a demokrácia máshol is ingatag, Moszkvának például mostanában szemére vetik: korlátozza a kormánytól független, civil szervezetek működését. Pedig Putyin, miután állami ellenőrzés alá vont jó néhány civil és társadalmi kezdeményezést, hallgassuk csak, fordítva beszél:

Putyin: – E szervezetekre nagy szüksége van a társadalomnak ahhoz, hogy ellenőrizni tudja magát az államot, és az állami intézményeket.

De hogyan lehet kívülről demokráciát teremteni, hiszen, Bush szerint ez a világtörténelem egyik legnagyobb kihívása. Például Irakban.

Bush: – Mert Irakban brutális ellenséggel van dolgunk. De a brutalitásuk mégsem állítja meg a demokrácia előre jutását.

Ezek szerint az újabb háborúk nem olajért, befolyásért, hatalomért folynak, legalábbis a demokratikus országok részéről, hanem nagyon is nemes célokért – hallhattuk ki az elnöki beszédekből. Ilyen harc folyik a Kaukázusban, más volt szovjet területeken, Ázsiában és a Közel-Keleten. És minél több a harc, annál több újabb góc fakad föl – legalábbis az orosz elnök a katonai eszközökkel való béketeremtésben is elővigyázatosságra intett. Putyin igyekezett megnyugtatni mindenkit: Moszkva immár a volt szovjet területek fölött sem akar erőszakkal befolyást szerezni. Nem éri meg, sőt. Az orosz elnök azt is kimondta, hogy gáz-és olajkincseit nem nagyhatalmi térnyerésre, csupán világpiaci árak elérésére használja ki. Hiszen, mint utalt rá, még emlékszik a politikai alapú kereskedelemben és az erőszakos terjeszkedésben szerzett, keserves szovjet tapasztalatokra:

Putyin: – Nincs szükségünk újabb Afganisztánra Közép-Ázsiában.

És ezek szerint egyelőre máshol sem. Ha Oroszország nem is, Amerika bizonyos értelemben nagyon is nyíltan terjeszkedik. Vajon az Irakban, Afganisztánban, és idővel talán másutt is harcoló Amerikát és szövetségeseit intette mérsékletre az orosz elnök? A beszédek lázas elemzői sem tudják még, idővel kiderül. De az erőpolitika, ha nem is a megszokott értelemben, él és virul. Hiszen, ennyi háborúhoz, legyenek bármily nemes céljai, fegyver és katona is kell. Oroszország e szempontból már távolról sem a régi, de Putyin nem izgul emiatt:

Putyin: – Rakétánk még mindig van elég. Ráadásul fejlesztjük is nukleáris elrettentő erőnket, tudják, nemrégiben új ballisztikus fegyverrendszereket próbáltunk ki.

Ha az orosz sas már nem is a régi, azért Putyin most is jelezte: igényt tart a tiszteletre. Hiszen Amerika is, amely már és még ereje teljében van, tisztában van az erő fontosságával. Bush nem is kertelt:

Bush: – Függetlenül más és korábbi nézeteltéréseinktől, országunknak csak egy reális lehetősége van. Tartani kell a szavunkat, megverni az ellenséget és kiállni a haderőnk mögött, hogy teljesíthesse létfontosságú küldetését.

Bush amerikanizálná az egész világot, az elnök fordítva beszél:

Bush: – A Közel-Keleten másképp fog kinézni a demokrácia, mint nálunk. Az ő demokráciájuk tükrözni fogja az ő hagyományaikat.

Ami a tradíciókat illeti, Bush viszont azzal okozott hatalmas meglepetést, hogy szakítani akar Amerika egyik legnagyobb hagyományával, az olcsó benzinre alapuló életmóddal. Pedig Bush maga is az olajiparból gazdagodott meg, és részben így szerzett politikai befolyást is. Az Unió, vagyis Amerika helyzetéről szóló mostani beszédében kétféleképpen is igyekezett megnyugtatni az amerikaiakat. Rövid távon azzal, hogy kész akár katonai erővel is biztosítani, hogy Amerika továbbra is hozzá jusson a szükséges olaj- és gázkészletekhez. Voltaképpen ezért is fontos a közel-keleti demokrácia, folyhasson szabadon az olaj is. De Bush hosszú távon másképpen számol. Megkétszerezné az energetikai tudományos kutatásra és a szakemberképzésre szánt pénzt, és 2025-ig hetvenöt százalékkal csökkentené Amerika függését a külföldről behozott olajtól. Ez az ország világvezető szerepének és gazdasági versenyképességének megtartásához egyaránt elengedhetetlen – szögezte le. És hogy az átlagos amerikai kisember is érezze saját magáénak a nagy célt, az elnöki beszéd egyben mindenkinek személyre szóló figyelmeztetés is volt:

– Amerika kórosan rászokott az olajra, amelyet gyakran bizonytalan helyekről importál. A legjobb út, hogy leszokjunk erről, a technológia fejlesztésén keresztül vezet.

A leszokásig persze még sok év és sok elnöki beszéd vezet. És addig? Hány nemes vagy nemtelen gázcsata, olajháború? Vajon lesz-e „technológia” ahhoz, hogy a nagyhatalmak leszokjanak a nagy hatalomról?

Panoráma