Forrás: Origo

Magyarország területére egy évben annyi napfény esik, melynek energiatartalma négyszázszorosa az ország éves energiaigényének. Nyugati országok példája azt mutatja, ma a szélenergia már olcsóbb mint a hagyományos, szén alapú hordozókra épülő technológiák, és az ahhoz szükséges hálózatok. A közel 3 ezer petajoule-nyi hazai megújuló energia potenciál 40-50 százaléka lenne hasznosítható, de ez is elegendő lenne az ország összes energiaigényének kielégítésére.

A Napban, szélben vagy vízben rejlő energia hasznosítása régóta foglalkoztatja az emberiséget, azonban a kőszén- és kőolaj-származékok olyan mennyiségben álltak rendelkezésünkre az elmúlt századokban, hogy az alternatív források kutatására nem volt szükség, kihasználásuk általában nem volt gazdaságos. Azonban a szén alapú energiahordozók is a Nap energiáját tárolják: a fosszilis tüzelők évmilliókkal ezelőtt a napfényt hasznosító őserdők voltak. Sőt, tulajdonképpen a levegő és a víz is a Napból „veszi” energiáját, hiszen a szél és a folyók nem függetlenek a Földre érkező napfénytől.

A gőzgép feltalálása előtt az ember már munkába fogta a szelet és a vizet, leginkább malmok üzemeltetéséhez; olyannyira, hogy egyes vélemények szerint a középkori Európa szél- és vízimalmainak köszönhette, hogy a világ gazdasági és tudományos közepévé válhatott. A potenciálok ma is adottak – elsősorban a Nap és a szél révén; ezen cikkünkben e két megújuló energiaforrásra koncentrálunk, a komoly lehetőségeket rejtő geotermális és egyéb forrásokkal, biomassza alapú energiahordozókkal egy későbbi cikkben foglalkozunk.

Napjainkban az érdeklődés ismét a megújuló energiaforrások felé fordult, és nem „csak” a Kyotoban, a Klímaváltozási Keretegyezményben vállalt CO2-egyenérték csökkentése miatt. Az üvegházhatás mérséklése mellett a közelmúlt olajdrágulása is az alternatív források felé tereli az energiapolitikai stratégiákat. Az EU vállalt célja, hogy 2010-re a teljes uniós energiafogyasztás 12 százalékát, valamint a teljes villamosenergia-fogyasztás 21 százalékát megújuló energiaforrásokból fedezze.

Nem vállaltuk túl magunkat

Ezen belül minden ország külön vállalásokat tett; Magyarország 2010-re teljes energiafogyasztásának 6 százalékát vállalta megújuló energiából fedezni, miközben Ausztria 78, Portugália 39, Görögország 20 százalékos arányt vállalt. Jelenleg mintegy 3,6 százalékban használunk megújuló energiákat, bár az 1993-as Magyar Energiapolitika szerint már a jócskán mögöttünk hagyott ezredfordulóra is 5-6 százalékos részesedést kellett volna elérnünk. Villamosenergia-igényünknek pedig 3,6 százalékát vállaltuk megújulókból fedezni: ez Európában a legalacsonyabb érték, még a nálunk szegényebb balkáni országok is nagyobb vállalásokat tettek.

Az Európai Megújuló Energia Tanács (EREC, European Renewable Energy Council) szerint, amely a megújuló energia ipari és kereskedelemi vállalatainak, valamint kutatóintézeteknek közös szervezete, 2020-ra Európa teljes energiafelhasználásának 20 százalékát megújuló energiaforrások fedezhetik. Ami az elektromos energia előállítását illeti, az öt fő megújuló technológia – szél-, vízi-, fényelektromos, biomassza és geotermikus erőművek – 2020-ra elérheti a 34 százalékos részesedést. Ezek az arányok azonban csak megfelelő támogatás mellett érhetők el. A magyar vállalás alacsony szintje sajnos alacsony támogatási mértékkel jár együtt. Míg például a paksi atomerőmű kapacitásbővítésére mintegy 1000 milliárd forintot szánnak, vagy az ororszlányi szénerőműre 80 milliárdot, addig megújuló energiára ennek töredékét.

Például, forráshiányra hivatkozva 2005-ben nem írták ki a Nemzeti Energiatakarékossági Program (NEP) pályázatait, ugyanabban az évben, amikor 70 millárd forinttal támogatták a lakossági földgázfogyasztást. Pedig ezekre korábban nagy igény mutatkozott (az egész éves keret a kiírás után néhány hónappal kimerült), és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium is elismerte, hogy a pályázatra fordított összeg nemzetgazdasági szinten néhány év alatt megtérül a beruházásoknak köszönhető energiamegtakarítás által. Szerencsére, a 2006. évi költségvetés előirányoz 1,2 milliárd forintot a NEP-re. Mégis, egyes értesülések szerint a NEP keretében nem tervezik kiírni a lakossági megújuló energia pályázatot. Ezért zöld szervezetek levélben fordultak a gazdasági miniszterhez, hogy „meggyőzzék” a megújuló energia fontosságáról.

Lehetőségeink

A hagyományos energiahordozók csak a „külső költségek” nélkül olcsók

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vezetésével jelenleg tart a középhosszú távú energiapolitikai startégia kidolgozása, amelynek végső kialakításában a Magyar Tudományos Akadémia megújuló energiával foglalkozó bizottsága is részt vesz. Imre László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora, valamint az MTA megújuló energia bizottság elnöke az [origo] megkeresésére elmondta, „Az új magyar energiapolitika tézisei 2006-2030” címet viselő anyag minden energiaforrást számbavesz, minden területet feldolgoz az abban rejló lehetőségek felmérésével, elvi szinten tartalmazza az ország energiaellátásának összes szóbajöhető alternatíváját. Minden területen egy önálló bizottság dolgozik, a munka során az Akadémia megújuló energiákkal foglalkozó bizottsága „A megújuló energiaforrások az energiaellátásban” című fejezetet véleményezte.

Imre László kifejtette, hogy míg Nyugat-Európában már nagy üzlet a megújuló energia, addig nálunk még van mit tanulni. Az állami támogatások elsődleges célja például Nyugat-Európában eleve az, hogy a gyártási technológia, a hatékonyság fejlődjék, ezáltal olcsóbbá váljon a szélenergia. Emellett az (akár adókedvezmény formájában igényelhető) állami támogatás bizonyítottan olyan jótékony hatásokkal jár, mint a foglalkoztatottság növelése, vagy az ellátás decentralizálása, függetlenítése.

Külső költségek

Az úgynevezett külső költségek (externáliák) azok, amelyek az egyes energiafajták használatához közvetetten járulnak. Például az egészségügyi, környezetvédelmi költségek kiemelkedően magasak a hagyományos, fosszilis tüzelők alkalmazásakor. A megújuló források egyik legnagyobb vonzereje éppen az, hogy az árba nem beleszámolt járulékos költségeket a minimumra szorítja.

Imre László elmondta, terveikben szerepel, hogy az externáliákat, vagyis a külső költségeket valamilyen módon belefoglalják az egységárba, így összehasonlíthatóvá téve a most csak nehezen összevethető hagyományos és a megújuló energiahordozókat (például „környezeti adó” terhelhetné a szénalapú energiahordozókat).

A Nap is elég lenne

Imre László korábban egy szakmai konferencián elmondta, Magyarországon évente 2800 petajoule hőértékű megújuló energia potenciál áll rendelkezésre, miközben az össz-energiafelhasználás valamivel 1000 petajoule fölött alakul. A legnagyobb – évenkénti 1749 petajoule megújuló energetikai potenciál Magyarországon a napenergia fotovillamos hasznosításában van. Ez tehát már önmagában elegendő lenne teljes energiafogyasztásunk kielégítésére. A szélenergia magyarországi hasznosításában 533 petajoule potenciál van évente.

A Nap energiája már önmagában elegendő lenne teljes energiafogyasztásunk kielégítésére

A vízi energiában Magyarországon 14 petajoule-nyi energiapotenciál van évente, a geotermális hasznosításban pedig 63 petajoule. A faapríték eltüzeléséből 56-63 petajoule energia származhat. Az állattartó telepek trágyájából, kommunális hulladékból előállított biogáz 70-160 petajoule-t képviselhet ebből a potenciálból. Ezekhez képest kevesebb – 48 petajoule – energia származhatna a napkollektorok elhelyezéséből, illetve 38 petajoule abból, ha az épületek tervezésénél teljes mértékben kihasználnák a napenergia adottságait.

Imre László szólt arról, hogy a mezőgazdaságban az üvegházak, fóliasátrak a napenergiát hasznosító szárítók segítségével 2,6 petajoule energia hasznosulhatna. A szakember figyelmeztetett rá, hogy a csaknem 3 ezer petajoule-nyi megújuló energia potenciál 40-50 százaléka hasznosítható a gazdasági, technikai realitások figyelembevételével. De ez a 40-50 százaléknyi rész is több, mint a jelenlegi teljes éves energiafelhasználás.

A hivatalos álláspont

Szerdahelyi György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezető helyettese az [origo] megkeresésére közölte, a hosszútávú magyar energiatakarékossági program (Nemzeti Energiatakarékossági Program) 2000-ben indult, és 2004-ig kisebb módosításokkal érvényben volt.

Ebben olyan programokra lehetett vissza nem térítendő támogatást igényelni, mint „A megújuló energiaforrások felhasználásának a bővítése önkormányzatok és magánszemélyek számára”; de ugyanez vállalkozások számára is adott lehetőség volt. Az egyes programok keretösszege 100 millió forint volt, ami meglehetősen szerény keret; azonban 2003-ban átmeneti forráshiányra hivatkozva több pályázat befogadhatóságát fel is függesztették. 2005-ben az ilyen célokra fordítható összeg csökkenésével már csak úgynevezett „puha” pályázatokra volt lehetőség, konferenciák, előadások tartására, tanácsadásra lehetett pályázni. Szerdahelyi György tájékoztatása szerint ennek az volt az oka, hogy 2004-ben olyan sok jó pályázat érkezett be, hogy azok az egész keretet lekötötték (körülbelül 2,5 milliárd forint).

A startégia és hiányosságai

A pályázatokat azonban idén ismét kiírják, az érdeklődés máris nagy. Az előző program tapasztalatai szerint a pályázók zöme (90 százaléka) a fűtéskorszerűsítésre igényelt támogatást; megújuló energiaforrásokra a pályázatok 3-4 százaléka érkezett. Ebből is mindössze 1-2 volt napelemmel kapcsolatos korszerűsítési terv. Jóval népszerűbbek voltak a napkollektoros megoldások, amelyek beruházási megtérülése sokkal hamarabb bekövetkezik, mint a napelemes rendszereké.

Szerdahelyi György elmondta, az utóbbi időben csak Gödöllőn volt egy nagyobb napenergetikai beruházás, ezt egyébként kétharmad részben az unió finanszírozta. A tárca álláspontja szerint egyébként, mivel az anyagi megtérülés az ilyen beruházásoknál jelenleg nem biztosítható, ezért csak akkor lehet támogatni, ha az energiaellátásra „nincs más lehetőség”. Ilyen például az alföldi tanyák helyzete, amelyek szigetszerű elhelyezkedésük következtében „autonóm ellátást” igényelnek.

„Csak akkor lehet támogatni, ha az energiaellátásra nincs más lehetőség”

Mindenképpen kedvező, hogy 2005-ben eltörölték a zöldáram szolgáltatói átvetételének mennyiségi határát, ami korábban igen jelentős, 0,1 megawatt (100 kilowatt) volt. Ma már minden villamosenergia-szolgáltatónak kötelessége 23 forintért átvenni a zöldáram kilowattóráját, akár egész kis mennyiségben is (más kérdés, hogy ez az ár alaposan elmarad a napelemmel előállított villamosenergia önköltségétől, de ez inkább a technológia hiányossága, nem a szabályozásé).

A második Nemzeti Fejlesztési Tervben (2007-2013) egyébként már nagyobb súllyal szerepelnek a megújuló energiaforrások, ami a támogatásokban is meg fog jelenni. A terv inkább a kollektorokat helyezi előtérbe, melyek állományának a hivatalos célkitűzés szerint 2010-re mintegy 20 000 darabbal kell gyarapodnia. Szerdahelyi György szerint komoly remények vannak arra, hogy az erre fordítható hazai és európai források jócskán növekednek a következő időszakban.

Ezzel párhuzamosan nyilvánvalóan a ma még drága fotovillamos rendszerek olcsóbbak és hatékonyabbak lesznek; de középhosszú távon továbbra is csak az autonóm ellátású területek (például tanyák) felszerelésére lesz lehetőség. Egy tanya esetében például előfordulhat, hogy akár a relatív drágább fotovillamos rendszerrel is megéri fölszerelni, mivel a villamosenergia-hálózatra való rácsatlakozás két-háromszor annyiba is kerülhet – ráadásul a megújuló energiáért a fejlesztés után nem kell többet fizetni. Persze, ezek a fejlesztések állami rásegítés nélkül nem teljesíthetők.

Az ideális állapot

Hatvani György, a gazdasági minisztérium energetikai helyettes államtitkára korábban úgy nyilatkozott, hogy meggyőződése szerint Magyarországnak akkor volt ideális az állapota, amikor még egyharmad szén, egyharmad szénhidrogén, egyharmad nukleáris alapú erőmű adta a hazai villamosenergia-termelést.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára, Gombos András egy 2005 őszi nyilatkozatában kifejtette, szerinte főként a biomassza és a biomassza alapú üzemanyagok felfutásával nő majd az alternatív energiaforrások felhasználáson belüli aránya, de jelentős potenciál rejlik a geotermális energiában is. Véleménye szerint a napenergia elsősorban nem a fosszilis energiahordozók kiváltására szolgálhat, hanem napsütés esetén kiegészítő energiaforrásként.

Mindeközben világszerte jelentősen növekszik a megújítható energia iránti igény, ezért rohamosan bővül a nap- és szélenergia-berendezéseket gyártó cégek bevétele, nyeresége, részvényeinek árfolyama. A vállalatok sorra fölfelé módosítják várható eredményüket, a kockázati tőke egyre jobb lehetőséget lát a megújuló energiapiacon.

Energiaklub: A stratégia alkalmatlan

Az Energiaklub véleménye lesújtó a mai magyar energiapolitikai stratégiáról, főleg a megújuló energiára vonatkozó részeket illetően. Kazai Zsolt, az Energiaklub megújuló energia program vezetője szerint a stratégia egyszerűen alkalmatlan. Bár a korábbi változathoz képest egy-két módosítást eszközöltek benne – részben az Energiaklub észrevételei alapján – , összességében a dokumentum szemlélete nem változott. Pedig azzal is baj van, hiszen például a gazdasági szempont rendre elnyomja benne a környezet- és egészségvédelmit; a biomassza-alágazat „egyenlők között az első” – nyilván az erőműlobbi miatt is.

Vélt gazdasági szempontok elnyomják a környezet- és egészségvédelmieket

A stratégia a helyzetet statikus, nem változó állapotként értékeli, ennek megfelelően az új dokumentumban továbbra is a régi, évekkel ezelőtti adatok szerepelnek, így aztán az aktuálisnál sokkal kedvezőtlenebb hatékonysági számokra hivatkoznak a nem biomassza szektorokban – pedig ezek a technológiák óriási sebességgel fejlődnek. Ráadásul, ezek az elavult adatok rendszeresen össze nem vethető formában jelennek meg a stratégiában (például a tüzifa esetében egyenlőségjelet tesznek a köbméter és a tonna közé) végül, az ország által tett vállalások olyan minimálisak, annyira nem látni bennük a szándékot, hogy az jócskán alatta marad a számunkra ezen a területen is fennálló lehetőségeknek.

A véleményezők szerint az új anyag elkészítéséhez gyakran a régi anyag részeit egyszerűen átmásolták, ami miatt előfordulhat, hogy 2004-ről szóló részek jövőidőben íródtak. Az Energiaklub az egyik legnagyobb bajnak az energiahatékonyságot, megújulókat, környezetvédelmet illető célok hiányát tartja, ami azonban szerintük „nem is csoda, hisz az országnak klímavédelmi stratégiája sincs”.

Miközben a világ energiafogyasztása várhatóan 2040-ig megduplázódik, a fosszilis készletek és az atomenergia addigra már csupán az igényeknek kevesebb mint felét fogja tudni fedezni, hiszen a Föld olaj, szén és uránkészletei kimerülőben vannak. A legfrissebb magyar stratégia nyilvánosságra került részei még 2030-ban is a megújulók 10 százaléknál kisebb részesedésével számol, ami a nemzetközi prognózisokat is figyelembe véve borítékolhatóan nem lesz elegendő.

A közvélemény a megújulók mellett van

A magyar népesség túlnyomó része támogatja a megújuló energiaforrások szerepének növelését, főleg azért, mert attól tart, hogy az oroszországi gázzal kapcsolatos bizonytalanságok miatt növekedni fognak az energiaárak – derül ki a Callis Energetika Rt. megbízásából készített Medián-felmérésből. A friss felmérés szerint a lakosság 75 százaléka úgy véli, hogy az orosz gázszolgáltatás esetleges bizonytalanságai miatt háztartásának energiaköltségei nőni fognak, bár a többség nem számít 10 százalékot meghaladó emelkedésre. Az importnak való kiszolgáltatottság orvoslását sokan a megújuló energiaforrások nagyobb arányú alkalmazásában látják. A lakosság 34 százaléka a szélenergia és 32 százaléka a napenergia nagyobb arányú kiaknázását támogatja.

A közvélemény a politikát és a hagyományos erőműveket kárhoztatja

Arra a kérdésre, hogy milyen energiatermelési módok kímélik jobban a környezetet, a lakosság 80 százaléka jelölte meg a szélenergiát. Nagyjából ugyanilyen arányban tartják hihetőnek azokat a számításokat, amelyek szerint 400 nagyobb teljesítményű szélerőmű legalább 700 ezer háztartás energiaszükségletét is biztosíthatja. Annak, hogy Ausztriában számos szélerőmű üzemel, míg Magyarországon csak 15, a válaszadók 67 százaléka szerint az az oka, hogy a politikusok és a hagyományos erőművek vezetői nem támogatják szélerőművek létesítését.

Az EU polgárok mintegy 80 százaléka támogatja a megújuló energiaforrások használatát a drága olaj- és gázimport helyett. Az atomenergiát a válaszadók 12 százaléka preferálja – áll egy Eurobarometer-felmérésben, melynek során 29 430 embert kérdeztek meg 2005 októberében és novemberében. A kutatás kiterjedt mind a 25 európai tagállamra, valamint Bulgáriára, Horvátországra, Romániára, Törökországra és az észak-ciprusi török közösségre is.

Az adatok szerint az energiafüggőség csökkentése érdekében aktívabb technológiai kutatást és a megújuló energiák fejlesztését várja az európai közvélemény a kormányoktól. A megújuló energiaforrások a legkedveltebbek, a nap- és szélenergia együttesen 79 százalékot tesz ki. Az olajpiac szabályozása csak 23 százaléknyi válaszadónak tűnik jó opciónak az energiaprobléma megoldására, míg az atomenergia 12 százalékkal az utolsó helyen végzett a listán.

A Nap

Dr. Farkas István egyetemi tanár, a gödöllői Szent István Egyetem fizika és folyamatirányítási tanszékének vezetője igazi szakértője a napenergia hasznosításának. Magyarország eddigi legnagyobb napelemes erőművét a gödöllői egyetemen építették fel, a projektet a professzor vezette, amiért egyébként a város az Európai Napenergia Társaság Napenergia-díjában részesült.

Jelenleg a fotovillamos napelemek (villamosenergiát termelő, szilícium-alapú rendszerek) hatásfoka csupán 16-17 százalék, laboratóriumban azonban sikerült elérni a 30 százalékos szintet is. Ezért ma még nagyon lassan térül meg a napelemes beruházás; viszont a napkollektoros technika már ma is elég fejlett ahoz, hogy pár év alatt megtérüljön egy néhány százezer forintos beruházás. Azonban a napelemek is elegendő élettartammal rendelkeznek (20-25 év) ahhoz, hogy a megspórolt környezetterhelési költségekkel együtt egyértelműen megérje alkalmazásuk, további kutatásuk.

A napelem tulajdonképpen napcellákból áll, amely jelenleg roppant költséges és munkaigényes eljárással készül, főleg Japánban, az Egyesült Államokban és Németországban. A kutatások ezekben az országokban összpontosulnak, mivel ezek rendelkeznek a megfelelő potenciálokkal. Magyarország, sok más országgal egyetemben az összeszerelésben, a modulgyártásban jeleskedik. A napkollektor jóval egyszerűbb rendszer, a nap sugarai egy radiátorhoz hasonló vízkeringető rendszerre hullva melegítik fel a benne cirkuláló vizet.

Új prioritások

A Nap néha elfogy – de csak ideiglenesen

Az Európai Unió napenergia-hasznosítással kapcsolatos irányelve az ezredforduló környékén nagyobb fordulatot vett – mondja dr. Farkas István. Körülbelül 2000-ig ugyanis 80:20 arányban a napkollektorok élveztek támogatási előnyt a napelemekkel szemben; 2000-től azonban az unió új prioritásként megfordította az arányokat, így ma már 80 százalékban a fotovillamos rendszereket támogatják, a kollektorokra pedig hozzávetőlegesen a támogatások 20 százaléka jut.

Az európai éllovasok – Németország, Spanyolország – példája azt mutatja, hogy egy jó energiapolitikával a magántőke is megnyerhető egy ma még egyébként kevésbbé gazdaságos energiaforrás növekvő kiaknázásához.

Az uniós támogatások ilyen alakulása az európai napelem-kereslet hatalmas felfutását eredményezte, ami némileg az árakat is megemelte. Az egyre fejlődő technolóia eközben az árak csökkenése felé hat, ám a kereslet miatt az európai napcella-árak már jócskán meghaladják a tengeren túliakat, így az amerikai napcella-gyártók inkább európában értékesítik értékes celláikat – kiterjesztve a kínálati deficitet az Egyesült Államokra is. Ezen okok miatt aztán a napmodul-gyártóknak akár éveket is kell várniuk a napcellákra.

Farkas István szerint egy négyfős család számára egy 4-8 négyzetméteres napkollektor az ősztől tavaszig terjedő időszakban a melegvízigénynek 90 százalékát képes fedezni. Egy efféle beruházás költsége körülbelül 600 ezer és egymillió forint között változik, a teljes rendszer kiépítésével. A korábbi években lehetséges volt ehhez mintegy 200 ezer forintos támogatást igényelni.

A napelemek ma körülbelül háromszor ennyibe kerülnek (1,5-2 millió forint/ családi ház), ugyanakkora teljesítmény mellett. A megtermelt villamosenergiát azután a szolgáltató szabott áron (23 forint/kilowattóra) átveszi és hálózatába táplálja, így nincs szükség akkumulátorokra az energia tárolásához.

Összességében a megújuló energiaforrásokra sokkal komolyabb szerepet kell osztani – vallja dr. Farkas István. Magyarország 2010-es megújuló energiai vállalása az Európai Uniót és a tagjelölt államokat is figyelembe véve a legalacsonyabb vállalt részarány, ráadásul ezt is inkább a biomassza-lobbi szeretné kitölteni. (Ami azonban az üvegházgáz-kibocsátás, így a környezeti terhek relatív nagyobb fennmaradását hozná.) Nyilvánvaló, hogy Paksot ma még nem lehet kiváltani – mondja a szakember – , és hogy az erős olaj-, gáz- és atomlobbi miatt a megújuló energiák áttörésére még várni kell; ám sokáig már nem kehet tartani a jelenlegi helyzetet.

A szélerőmű hét év alatt térül meg

Jelenleg mindennel együtt (szállítás, infrastruktúra) úgy 500-700 millió forintból építhető meg egy átlagos, 2 megawattos szélkerék – mondta el az [origo]-nak dr. Tóth László, a Magyar Szélenergia Tudományos Egyesület elnöke. Élettartama 20 év, a jelenlegi feltételek között körülbelül 7 év alatt térül meg a befektetés.

A hagyományos energialobbi ereje sokszor gátolja a megújuló források kellő bevonását az ellátásba, hiszen ez az érdeke. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a törvény szerint a villamosenergia-szolgáltató megteheti, hogy a kötelező átvételt nem a helyszínen, hanem egy másik, „kedvezőbb” helyen kínálja föl a termelőnek. Ez persze a legtöbbször vállalhatatlan. Az ilyen bizonytalanságok aztán visszavetik a tervezett beruházásokat is.

Akár egy egész falut is elláthat

A Magyar Energiahivatalban kiszámították, hogy összességében mintegy 330 megawatt kapacitású szélerőmű építhető még, azaz ennyire lenne „igény”. A tervezet azonban arra nézve nem közöl részleteket, hogy hol, milyen elosztásban lennének kívánatosak az építések. Ráadásul, ez a 330 MW kevésnek is tűnik – teszi hozzá dr. Tóth László.

A probléma onnan is fakad, hogy a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) és az áramszolgáltató nem hangolják össze tevékenységüket. Rendszerirányítási problémáról is szó van tehát. Miközben Ausztriában már 900 szélerőmű működik, nálunk mindössze 17 darab van üzemben. Pedig, az elnök szerint egy 2 megawattos gép egy 600 házas falu kiszolgálására is alkalmas.

A teljes magyar energiapiac egyébként mintegy 700 milliárd forintra becsülhető, emellett eltörpül a megújulók forgalma. A néhány milliárdos tétel háromnegyedét ráadásul a fatüzelés teszi ki, ami kevésbbé környezetbarát, mint a szél, vagy a napenergia.

Dr. Tóth László szerint úgy 2012 körül a fosszilis és a megújuló energiák ára nagyjából egy szinten lesz, hiszen miközben a kereslet növekedése az olajár további emelkedését fogja okozni, az alternatív energiaforrások az állandó fejlesztés miatt egyre olcsóbbak lesznek. Egyébként a fosszilis energiahordozók áremelkedését leginkább okozó India és Kína szintén folytat a megújuló energiákat érintő kutatásokat, ám egyelőre nem képesek nagy tömegben a hagyományos energiahordozókat az utóbbiakkal kiváltani. Ráadásul ezen országokban az egy főre jutó energiafogyasztás jelenleg 15-20 százaléka a magyarnak, vagyis ezen a téren is növekedés várható – egyelőre nem megújuló forrásból.

A Szélenergia Tudományos Egyesület elnöke 10 éve foglalkozik a megújuló energiaforrásokkal, többek között ő készítette Magyarország széltérképét is. Véleménye szerint hazánkban a körülbelül 100 méter magas oszlopra telepített szélkerekek működhetnek jó hatásfokkal, hiszen az évszázados hagyományokkal rendelkező, mezőgazdasági védőszerepet betöltő, telepített erdősávok éppen a talajközeli szelet fogják vissza. A hely kiválasztása az egyik legfontosabb szempont. Németországban például most már látható, hogy a hirtelen meglóduló ágazat sokszor rossz helyen telepítette szélerőműveit: a 18 000 szélkerékből 3000 nem megfelelő helyre épült.

Zöld alkotmányt!

Igazából 2002-ig volt érezhető a megújuló energiaforrások támogatása, ekkor 300-500 ezer forintos egyszeri, vissza nem térítendő támogatásban részesülhettek a családi házak – mondja Véghely Tamás, a Gaiasolar Kft. kereskedelmi és ügyvezető igazgatója; a vállalkozás a megújuló energiaforrásokkal kialakított energia rendszerek alkalmazására, tervezésére és kivitelezésére, és ezzel kapcsolatos mérnöki szaktanácsadásra alakult. Jelenleg a kisebb, családi célú beruházásokra sajnos nem vehető igénybe támogatás, mivel abban csak 125 millió forintot elérő fejlesztések részesülhetnek – mondja az igazgató. (Az EU-nak van egy saját pályázati rendszere is, az utóbbi időben ebből finanszírozható a beruházások nagy része.)

„Egy átlagos szélerőmű ötvenhat méternyi autópálya árából jön ki”

Egyébként a jelenleg futó, a Belügyminisztérium költségvetési szervei által megpályázható energetikai pályázatra (melynek benyújtási határideje február közepe) Véghely Tamás értesülései szerint mindössze két pályázat érkezett, ami a 20 százalékos önrészt követelő támogatás esetében több okkal is magyarázható, de semmiképp sem szívderítő jelenség.

Az Európai Napenergia Díjjal kitüntetett Gaiasolar Kft. ügyvezető igazgatója szerint nemzeti programok kellenek, nem teljesíthetetlen „látszat-pályázatok”. Az EU kijelölt egy irányt, amihez az országnak csatlakoznia kellene, környezetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt. A megújuló energiaforrások irányába megnyilvánuló jelenlegi bizalom és szimpátia is ebbe az irányba hat.

Jó példa erre Németország és az Amerikai Egyesült Államok, ahol a támogatási programok következtében az emberek egyre szívesebben fektetik pénzüket megújuló energián alapuló technológiákba. Mivel ez egy igen munkaigényes iparág, az élénkülő kereslet hamarosan észrevehető gazdaságélénkítő hatással is bír, ami plusz előny a környezetvédelmi és energiafüggőséget csökkentő hatások mellett.

Magyarországon a megújuló energiaforrások közül főleg a biomassza és a szél népszerűsítése kap nagyobb nyilvánosságot, pedig messze a legnagyobb potenciállal a napenergia rendelkezik.

Az energiaügy megreformálásához úgy kell hozzákezdeni, hogy a szép célok szem előtt tartása miatt nehogy olyan egyéb károkat okozzunk, melyek újabb súlyos problámává válhatnak. Ezért megfontolandó a biomassza hasznosítás fejlesztése, hiszen az mindenképp szén-dioxid és hőszennyezéssel sújtja a környezetet. (Például a fa is biomassza, ez az energiaforrás azonban jóval több külső költséggel jár, mint a nap- vagy a szélenergia.) Az EU egyébként az összes megújuló energiát egy csomagban kezeli, ami már a fentiek miatt sem a legjobb megoldás.

Jó példák számosan akadnak. Izraelben például kötelező napkollektorral fölszerelni az új házakat; de Spanyolországban is tervezik bevezetni a napenergia kötelező hasznosítását. Németországban a megújuló energia termelőjének csak a villamosenergia-szolgáltatóhoz való legközelebbi csatlakozást kell megoldania; a hálózatfejlesztés költségei az áramszolgáltatót terhelik.

A Zöld Alkotmányra az EU-nak is szüksége lenne

Véghely Tamás szerint ahhoz, hogy ne ad hoc jelleggel kelljen döntést hozni stratégiai energiapoitikai kérdésekben, létre kellene hozna az úgynevezett „Zöld Alkotmányt”, amely a polgári alkotmányhoz hasonló kontrollt biztosítana gazdasági, környezetvédelmi ügyekben. Megítélése szerint erre uniós szinten is szükség lenne.

A sürgető környezeti jelek egyértelműen előre vetítik, hogy ha nem foglalkozunk a kérdéssel ilyen részletesen, úgy akár az évszázad közepére drámai változásoknak lehetünk tanúi. A jelenlegi törvények – főleg idehaza – inkább csak eltűrik, de nem támogatják a bioenergiát. Véghely Tamás egyenesen úgy fogalmaz, ma a bioenergia-források másodlagosak a hagyományosak mögött. A 2005 novemberében elfogadott villamosenergia-törvény egyes passzusai például sajnálatosan ebben a szellemben fogantak, így ezeket már most átdolgozandónak tartja (például a bioenergia-források indok nélküli visszaszabályozhatósága).

Emellett persze az embereket is tájékoztatni kéne a lehetőségekről. Például arról, hogy 112 méternyi autópálya építésének árából telepíthető lenne egy 1 megawatt teljesítményű napelem, amellyel többszáz tanya villamosenergia-gondjait lehetne megoldani. Szélerőmű esetében fele ennyi, tehát 56 méter autópálya ára is elég lenne a hasonló energiakapacitás megvalósításához.

Szerencsére már Magyarországon is megjelent az a felső és középréteg, amely nem a minél gyorsabb anyagi megtérülést tartja az elsődleges szempontnak – persze ehhez a család viszonylag stabil gazdasági helyzete szükséges. Hiszen az az összeg gyakorlatilag kiszámíthatatlan, amelyet a környezetbarát technológiák következtében nem kell környezeti, egészségügyi kompenzációra fordítani – mondja Véghely Tamás. Ráadásul, például a közelmúlt gázellátási problémái miatt az emberek érzékenyebbek a kérdésre, és felkapják a fejüket minden olyan lehetőségre, amely az efféle függések csökkentését elősegíti.

A Gaiasolar Kft. ügyvezető igazgatója végül elmondta, a közvélemény környezettudatos formálása, felvilágosítása érdekében mások mellett részt vesznek egy a közoktatásban alkalmazható tananyag kidolgozásában is, amely az óvodától kezdve fokozottabb hangsúlyt helyezne erre a fontos témára.

Major András

[origo]