Forrás: Magyar Rádió

Pillanatnyilag Magyarországon az esetek 78 százalékban ér ki a mentő a helyszínre 15 percen belül, fennmaradó 22 százalékban ez az idő fél óra. Nemzetközi összehasonlításban helyzetünk közepesnek mondható, az igazán fejlettnek, gazdagnak tekintett Hollandiában sem 100 százalékos – 90-95 százalék – ez a sztenderdnek tekintett 15 percen belüli arány.

Dr. Huszár András, az egészségügyi tárca főosztályvezetője és Szakács Zoltán, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója vállalkozott arra, hogy bemutassa a magyar mentőszolgálat eredményeit és problémáit.

Pillanatnyilag Magyarországon az esetek 78 százalékban ér ki a mentő a helyszínre 15 percen belül, fennmaradó 22 százalékban ez az idő fél óra. Nemzetközi összehasonlításban helyzetünk közepesnek mondható, az igazán fejlettnek, gazdagnak tekintett Hollandiában sem 100 százalékos – 90-95 százalék – ez a sztenderdnek tekintett 15 percen belüli arány.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk. Az elégedetlenség okai között anyagi és emberi természetűt egyaránt kereshetünk. A mentőápolók munkája nehéz, gyakran gusztustalannak is minősíthető – amikor a részeg sérültet szállítják pl. vagy a legkülönbözőbb testnedveket kell kitakarítani -, a fizetés pedig egyáltalán nem ehhez mérhető. Érthető tehát, ha pökhendi, nemtörődöm, trehány munkaerő is bekerül az egyébként viszonylag zárt és elkötelezett közösségbe. Ennek az a következménye, hogy a kiérkező mentős nem vigyáz a betegre, fájdalmat okoz neki, esetleg sértegeti is. Jó tudni, hogy ez ellen érdemes panaszt tenni, mert a vezetés elsősorban innen értesülhet a problémákról.

Az anyagi természetű okok konkrétan azt (is) jelentik, hogy a mentők diszpécserközpontja az 56-ban elérhető csúcstechnikát képviseli, miközben minden jobb személygépkocsit ma már GPS vezérel. Bizonyos területeken kevés a mentőautó is és új mentőállomások létesítésére is szükség volna ahhoz, hogy azt a bizonyos ideálisnak tekintett 15 perces határidőt az ország minél több pontján teljesíteni tudják.

Ennek érdekében tavaly 500 millió forintot osztott szét az egészségügyi tárca, az alapellátási központi ügyeletek létrehozására és központosítására lehetett pályázni. Döntően hátrányos térségben fekvő önkormányzatok nyertek. További 100 milliót osztott szét a minisztérium meglévő sürgősségi centrumok és osztályok gép- és műszer fejlesztésére. A legnagyobb igény a lélegeztető gépek, altatógépek és sürgősségi betegfigyelő monitorok területén mutatkozott.

A magyar sürgősségi ellátás egyébként jó, elismert, de más filozófián nyugszik, mint mondjuk az amerikai vagy bármelyik fejlettebb régióban működő. Ott ugyanis az az elsődleges cél, hogy a beteget azonnal kórházba szállítsák, nyilván azért, mert mindig van megfelelő sürgősségi osztály a közelben, ahol fogadni tudják. Magyarországon a mentők feladata az, hogy lehetőleg még a kórházba szállítás előtt stabilizálják a beteg állapotát, kezdődjék el a gyógyítás. Ezt a szemléletbeli különbséget követi az autón dogozók végzettsége is. Míg Izraelben és az USA-ban a kocsikkal mentőápoló megy ki, addig Magyarországon az ún. eset- vagy rohamkocsikon mindig orvos vagy mentőtiszt is szolgálatot teljesít.