Forrás: HVG

Az iráni atomprogram ügyét az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalják, ami az eddigi legegységesebb fellépés Teheránnal szemben a Nyugat, Oroszország és Kína részéről. A szereplők mozgástere azonban szűk, egy esetleges amerikai légitámadás vagy egy iráni olajembargó is kétélű fegyvernek tűnik.

Az egész demokratikus világot, nem csak a zsidó államot fenyegeti Irán – jelentette ki Angela Merkel német kancellár vasárnap izraeli látogatása során, megragadva az alkalmat, hogy Iránnak a térségből üzenjen: a Nyugatnak egyre jobban fogy a türelme. Hiába mutat ugyanis újabban érdeklődést Teherán az iráni-nyugati atomvitában megoldást kínáló orosz kompromisszum iránt, félő, hogy az ázsiai ország csak időt akar nyerni. Moszkva javaslata – miszerint a nukleáris fűtőanyag készítésének legkényesebb fázisát, az urándúsítást végezzék közösen orosz területen – már régóta az asztalon hever. A Nyugat szerint Irán most megint csak azért mutat hajlandóságot a javaslat megtárgyalására, mert a bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) igazgatótanácsa február 2-án – lapunk megjelenésekor – válságtanácskozást tart, amelyen az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) öt állandó tagjának keddi megállapodása alapján Iránt a BT elé utalják.

Valóban úgy fest, mintha Irán csak az időt húzná, és ragaszkodna a nukleárisfűtőanyag-előállítás teljes vertikumához az uránbányászattól kezdve egészen a dúsításig. Ehhez joga is van, ha atomprogramja kizárólag békés célokat szolgál, de az Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) azt gyanítja, hogy Teherán nukleáris fegyverre áhítozik, de legalábbis az atomfegyver-készítés technológiáját akarja megszerezni. Irán ugyanis majdnem két évtizeden át eltitkolta nukleáris kutatásait, amelyekről az atomsorompó-egyezmény aláírójaként számot kellett volna adnia az IAEA-nak.

Három évig tárgyalt Irán az EU-t képviselő – Németországból, Nagy-Britanniából és Franciaországból álló – hármassal, de lényegében véget vetett az alkudozásoknak, amikor január 9-én újrakezdte az atomkutatásait, amelyeket a tárgyalások érdekében 2004-ben állított le. A lépésre az is lehetőséget adott, hogy az Iránnal jelentős gazdasági kapcsolatokat kiépített Oroszország és Kína eddig ellenezte Teherán BT elé citálását. Ám a keddi döntés szerint egyelőre a BT-ben nem hoznak büntető intézkedéseket – esetleg szankciókat – Irán ellen, arra az IAEA márciusi rendes tanácskozása után kerülhet sor. Irán tehát megint időt nyert, a továbbiakban pedig az a kérdés, hogy a Nyugat meg tudja-e győzni Moszkvát és Pekinget egy esetleges Irán-ellenes határozatról.

A múlt héten magas rangú amerikai és iráni diplomaták is Pekingben jártak, de a látogatások egyelőre csak a pekingi diplomácia kétértelműségére vetettek fényt. „Közös az a stratégiai célunk, hogy megakadályozzuk az iráni atomfegyver létrehozását” – nyilatkozta Robert Zoellick amerikai külügyminiszter-helyettes pekingi megbeszélései után. „Álláspontjaink igen közel állnak egymáshoz” – jelentette ki Ali Laridzsani, Irán nukleáris követe, miután ugyanazokkal a kínai tisztviselőkkel találkozott.

Második oldal

Kínai elemzők szerint Peking nyilvánvalóan egyszerre szeretne jó kapcsolatokat ápolni az Egyesült Államokkal, legnagyobb exportpiacával és Iránnal, ahonnan kőolajat importál energiára szomjazó gazdasága számára. A tavalyi napi 2,5 millió hordós kínai olajimport 11 százaléka Iránból érkezett, és a kínai igény minden bizonnyal csak tovább nő. Teherán és Kína több olaj- és földgáz-kitermelési megállapodást kötött, kínai vállalatok jelentős mértékben részt vesznek az iráni infrastruktúra fejlesztésében, például a teheráni metró építésében.

Kínának egyéb politikai érdekei is fűződnek az Iránhoz fűződő, problémamentes kapcsolatokhoz. Egy esetleges konfrontáció ugyanis felkavarhatja az érzelmeket a hatalmas ország muszlimok lakta nyugati végein – mutatott rá Jang Su kínai szakértő. Hu Csin-tao kínai elnök ugyanakkor áprilisban készül hivatalos amerikai látogatásra, és egy esetleges kínai vétó a BT-ben nem volna baráti gesztus George W. Bush amerikai elnök számára.

Az Egyesült Államoknak fenn kell tartania a katonai opció lehetőségét – nyilatkozta a Világgazdasági Fórumnak múlt héten otthont adó svájci Davosban John McCain amerikai szenátor, aki a republikánusok egyik elnökjelöltje lehet a 2008-as választáson. A katonai erő alkalmazásától a jelenlegi Bush-kormányzat sem zárkózik el, és diplomáciai körök is úgy vélik, ahhoz, hogy a diplomácia sikerre vigye az iráni atomügyet, nem hiányozhat a fenyegetés sem. Kérdés, mennyire reális alternatíva az erő alkalmazása, és a riogatásokat mennyire veszi komolyan Irán? Bár Izrael többször is kijelentette, nem engedi, hogy Irán atomfegyverhez jusson, szakértők szerint valójában csak az Egyesült Államok képes arra, hogy porig rombolja Irán légvédelmét, majd a nukleáris programjához kapcsolódó többtucatnyi vagy akár több száz, az országban szétszórt kisebb-nagyobb létesítményét.

Másrészről Irán sem rejtette véka alá, hogy megtámadása esetén közepes hatótávolságú rakétáival válaszol, amelyek Izraelt, a térség amerikai támaszpontjait és Európa délkeleti részét is elérik. Ráadásul – mutatott rá Kenneth Pollack, az amerikai Brookings Intézet Irán-szakértője – egy sikeres megelőző csapás legfeljebb néhány évre vetheti vissza az iráni nukleáris programot, mivel Teherán már jelentősen előrehaladt a technológiai ismeretek megszerzésében.

A síita Irán másképp is bosszút állhat, mégpedig Irakban. Mark Thomas londoni szakértő szerint Irán a különféle iraki fegyveres csoportok támogatásával már jelenleg is nyomást próbál gyakorolni az USA-ra és Nagy-Britanniára. Még az arab nacionalista Moktada al-Szadr iraki radikális hitszónok is felajánlotta fegyvereseit múlt heti teheráni látogatása során, ha az USA Iránnak esne.

Harmadik oldal

Az iraki kártya azonban nem játszható ki teljes mértékben. A gerillaháború támogatásával ugyanis Irán a síiták vezette bagdadi kormány ellen is fellép. És ha a decemberi iraki választáson győztes iraki síita pártok vezetői szoros kapcsolatokat ápolnak is Teheránnal, valamint személyesen Mahmúd Ahmadinedzsád ultrakonzervatív iráni elnökkel, iraki síiták milliói harcoltak Irán ellen az 1980-88-as háborúban. Elemzők úgy vélik, a közös vallás táplálta összetartozás érzésénél erősebb az arab-perzsa etnikai szembenállás. Kérdés persze, mit vált ki az iraki síitákban egy esetleges Irán elleni amerikai légicsapás.

Irán arabok lakta délnyugati vidékén mindazonáltal ismét feszültté vált a helyzet, miután szombaton bomba robbant Ahvázban, Kuzesztán tartomány fővárosában, de senki nem sérült meg. Az emberek azonban pánikszerűen elöntötték az utcákat, mivel a múlt kedden nyolcan vesztették életüket a városban egy bankot és egy kormányépületet ért robbantásos merényletben. Tavaly áprilisban és azóta többször is zavargások támadtak az Irán legfőbb kőolajtermelő térségének számító tartományban, a támadásokat a függetlenségért harcoló iráni arabok vállalják magukra, akiknek felfegyverzésével Teherán a hét végén Londont és Washingtont vádolta.

A világ negyedik legnagyobb kőolajexportőrének számító Irán kezében ott van még az olajfegyver, amire Teherán szereti is figyelmeztetni a Nyugatot. Ám egy esetleges embargó vissza is üthet, hiszen Iránnak – amely a márciusig tartó pénzügyi évben 40 milliárd dollárnyi olajjövedelemre számíthat – nincs más jelentős bevételi forrása. Teherán mindenesetre két hete megkezdte az európai bankszámlákon lévő követeléseinek áthelyezését más külföldi – állítólag svájci és öböl menti – bankokba, esetleges ENSZ-szankciókra készülve. Ám az is lehet, hogy ez a lépés is csak egy a fenyegetések, zsarolások és blöffök sorában a Nyugat és Irán között zajló atompókerben.