Forrás: Magyar Rádió

Ez a pápa tudja, hogy milyen plurális világban élünk, üzenete arról szól, hogy ezzel akar együtt élni és ebben akar párbeszédet ápolni – mondta Tomka Miklós vallásszociológus XVI. Benedek első enciklikájáról.

Némi késéssel ugyan, de megjelent XVI. Benedek pápa első enciklikája. Az a dokumentum tehát, amely a legmagasabb rangú pápai útmutatás az egész katolikus egyház szolgái számára erkölcsi, ideológiai és hitéleti kérdésekben. A pápa egyébként fordítási nehézségekkel magyarázta a dokumentum későbbi megjelenését, a 71 oldalt ugyanis anyanyelvén, németül írta. Deus caritas est – vagyis Isten maga a szeretet, így kezdődik a dokumentum, amely elsősorban a szerelemmel foglalkozik, és kiolvasható belőle a sajnálkozás, hogy az eros, vagyis a testi szerelem mára a világon elvált az agapetól, vagyis az önzetlen lelki szeretettől.

Tomka Miklós vallásszociológus úgy látja, hogy az elmúlt harminc, negyven, de talán ötven évben is, az enciklikák egyre inkább minden emberhez szólnak, tehát szándékuk szerint univerzálisak. XVI. Benedek pedig egyértelműen olyasmit akart ebben mondani, ami nem csak a templomba járóknak és a katolikusoknak szól. Azt nehéz megmondani – véli a vallásszociológus -, hogy mennyire tér el elődeitől, de az biztos, hogy a szöveget olvasva sokkal köznapibbnak tűnik, tehát könnyebben olvasható, és ez mindenképpen egy újítás. Teljes irányváltás II. János Pál körleveleinek stílusához képest persze elképzelhetetlen, mivel azok elkészítésében Benedek is részt vett.

Egyfelől konzervatív az a gondolat – magyarázza Tomka Miklós -, hogy az ember testből és lélekből áll, ennek megfelelően a szeretetnek is van testi és lelki vonatkozása, ugyanakkor a pápa nagyon erőteljesen hangsúlyozza a testi szerelem értékét, aláhúzva, hogy nem szabad csak önmagában nézni, ez a vallásszociológus szerint egy nyitás, nincs benne félelem a testtől, a szexualitástól, hanem azt mondja, hogy ebben is van valami isteni.

XVI. Benedek enciklikájában feltűnő, hogy nemcsak ótestamentumi szövegekre hivatkozik, hanem egyáltalán a zsidó kultúrkörre is, sőt az első jelentős hivatkozás a szövegben Nietzsche, aki nem igazán hívő katolikus mivoltáról volt közismert. Tomka Miklós úgy látja, hogy a pápa otthon érzi magát abban a kultúrában, ahol vallásos és nem vallásos gondolkodók is élnek, és fontosnak tartja az ő idézésüket, tehát értéket is lát bennük.

Donáth László evangélikus lelkész szerint a pápa enciklikáját úgy is fel lehet fogni, mint a személyes hitvallását. A katolikus egyház nem egyszerűen nemzeti egyház, nem valamely földrészhez, vagy rasszhoz köthető a megnyilatkozása, ezért lehetőleg olyan tanítást kell közzé tennie, ami a dél-amerikai felszabadítási teológia követői számára ugyanúgy elfogadható, mint a német vagy a francia katolikus egyháznak.

Várkonyi Benedek