Forrás: Magyar Rádió

Pénteken a holocaust nemzetközi emléknapja volt, és erre a napra időzítve nyílt meg a Közép-Európai Egyetem nyílt társadalom archívumának kiállítása Budapesten, a roma holocaustról, a cigányok tömeges kiirtásáról, amelynek borzalmas körülményeit hallgatás vette körül a legutóbbi időkig, még Németországban is.

Ott tehát, ahol a társadalomnak volt ereje szembe néznie a háború után a sötét közelmúlttal. Vajon mi lehet mindennek a magyarázata? Mi mindenen mentek keresztül cigányok százezrei a náci Németországban, amire ekkora csöndnek kellett borulnia?

Pege Aladár véleménye az, hogy teljesen mindegy, cigány vagy zsidó holocaustról van szó, nagy megtiszteltetésnek vette, hogy felkérték, játszon a megemlékezésen. A kiállítás anyagát látta már, tetszik is neki, de kevésnek találta a magyar vonatkozású anyagot.

A holocaust megemlékezést követően Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter nyitotta meg a Közép-Európai Egyetem Centrális Galériájában a Roma holocaust és rasszizmus Európában kiállítást, amelyet a Heidelbergben létrehozott német Sinti és Roma Dokumentációs és Kultúrközpont anyagából rendeztek. A kiállítás négy fő részre tagolódik. Az első azt mutatja be, hogy a nemzeti szocialisták hatalomátvételét követően hogyan zajlik le a romák jogfosztása és hogyan kezdődik meg deportálásuk. A második rész a nemzeti szocialisták által elkövetett romák elleni tömeggyilkosságokat tárja fel, dokumentálja üldöztetésüket a Németország által megszállt és a szövetséges államokban. A kiállítás harmadik egysége a romák szisztematikus megsemmisítését ábrázolja a haláltáborokban, kiemelve Auschwitz-Birkenaut. A negyedik rész már a második világháború utáni Európa antirasszista folyamatait tárgyalja, mintegy folytonosságot teremtve a jelen korral, és a roma diszkrimináció ismételt felbukkanását elemzi, különös tekintettel Közép- és Kelet-Európára.

A megnyitón megszólalók mindegyike utalt arra, hogy a magyar közönség most először ismerkedhet meg a holocaust roma áldozatainak történetével, azokéval, akiknek a száma a legújabb kutatások szerint Európában csaknem félmillióra tehető.

Romani Rose, a Német Sintik és Romák Központi Tanácsának elnöke és egyúttal az archívum létrehozója elmondta, hogy családjából tizenhárom embert öltek meg különböző koncentrációs táborokban. Ugyan már a háború utáni Németországban született, de az, hogy félmillió roma áldozata volt a holocaustnak, az ő életét is súlyosan befolyásolta.

Azt tudni kell – magyarázta a kiállítás létrehozója -, hogy a romák helyzete a háború utáni években egészen más volt, mint a túlélő zsidóság élete, hiszen a zsidók elleni bűntettekről úgy ahogy, de nyíltan beszéltek Nyugat-Németországban, de a romák ellen elkövetett gaztettekről a szövetségi kormány egészen 1982-ig egyetlen hangot sem ejtett ki a száján.

Antiszemitizmus és rasszizmus persze évszázadok óta létezett itt is és másutt is. Az egyetlen különbség az volt, hogy a német pontosságot és alaposságot alkalmazták, amikor a német faj védelmében indusztriális módszerekkel semmisítették meg a szerintük eleve negatív tulajdonságokkal született zsidó és cigány vérű embertársaikat. Ebben egy egész apparátus segítette őket, a mozdonyvezetőtől a boltoson és az adótanácsadón keresztül és a mindannyian mértani pontossággal tették, amit tettek.

Váradi Júlia összeállítása nyomán