Forrás: Híradó

A jelek szerint a neandervölgyiek jó vadászok voltak, kihalásukra azonban most sincs magyarázat

Az évek során mintegy tucatnyi elmélet született arról, hogy a Neandervölgyiek miért haltak ki körülbelül 30 ezer évvel ezelőtt. Az igen szőrös, nagy csontozatú, Európa és Ázsia egyes részein 200 ezer évig élt hominidák, számtalan ok miatt halhattak ki. Talán kognitív szempontból korlátoltak voltak, vagy nem tudtak adaptálódni a változó klímához, vagy egyszerűen nem voltak elég jó vadászok ahhoz, hogy versengjenek a modern emberekkel.

Egy amerikai és izraeli antropológusokból álló kutatócsapat a georgai Ortvale Klde Rockshelter nevet viselő neandervölgyi és modern emberi fosszíliákat tartalmazó lelőhelyen vizsgálódtak, hogy választ találjanak ezen rejtélyre. Az állati maradványokból származó bizonyítékok segítségével – ezek főleg hegyi kecskefajok csontjai – meghatározták, hogy a neandervölgyiek ezen a területen ugyanolyan ügyes vadászok voltak, mint az őket ugyanitt később követő, modern emberek.

A neandervölgyiek megtanulták a hegyi kecskék vándorlási mintáit és szokásait, illetve azt, hogyan is vadásszanak a legnagyobb és leggyorsabb állatokra. Ezek az adatok a kutatók szerint egyre több bizonyítékot nyújtanak arra, hogy ezen hominidák kihalása nem a vadászati képességek hiánya miatt következett be – mondja John Shea archeológus.

Nem volt ugyanis különbség a neandervölgyiek és a modern emberek vadászati képességei között. Mindkét faj késekkel felfegyverzett farkas volt. Korábban a kutatók úgy hitték, hogy a modern emberek a neandervölgyiek leszármazottai. Mindez azonban megváltozott. A modern embereket már nem tartják ezen hominidák közvetlen leszármazottainak. A neandervölgyiek, mint alsóbbrendű lények elmélete is eltűnőben van.

A neandervölgyiek és a hegyi kecskék viselkedésének rekonstruálása érdekében a kutatók több ezer kecske csontját és fogait vizsgálták meg. Ezen leletek késő Közép- és Felső Paleolitikumi talajrétegekből, azaz mintegy 50 ezer – 20 ezer évvel ezelőtti tartományból származnak. A csapat ezen nyomok alapján rengetek információt szerzett a neandervölgyiek szociális szokásairól és egyéb tevékenységeiről, valamint a terület vadállatairól és azok szokásáról.

A csontokon megfigyelt törések és vágások, valamint a fognyomok hiánya azt sugallja, hogy az állatokat a neandervölgyiek ölték meg. A fogak alapján a kutatók meghatározták az állatok életkorát, kiderült, hogy azok kétharmada fiatal felnőtt volt, azaz nagy, gyors és nehezen elkapható. ivel a kecskék gyorsan képesek meredek, sziklás helyekre felmászni, nehezen követhetőek.

A neandervölgyiek eszére utal, hogy a vadászatokat késő ősztől kora tavaszig végezték. Ekkor halad át ugyanis a nyáj a régión, ami lehetővé tette, hogy a neandervölgyiek energiát spóroljanak meg, és ne a magányos kecskéket üldözzék. A kutatók szerint ami igen figyelemreméltó, hogy ezen hominidák milyen intim kapcsolatban álltak környezetükkel. Tudták, hogy mikor és hol hajthatnak hasznot a szezonális vándorlásból.

Bár fegyvereik nem voltak olyan fejlettek, mint a modern emberekéi, azonban képességeik hasonlóak voltak. Az új kutatás azonban most sem világít rá arra, hogy miért kellett kihalniuk a hominidáknak. A paleoantropológusok és kutatók szerint a neandervölgyiek korlátozott számú populációi és szociális hálózata kevesebb kommunikációt tett lehetővé a szomszédos csoportokkal.

A modern emberek, akik utánuk érkeztek sokkal nagyobb területeket aknáztak ki és szélesebb szociális hálózatokkal rendelkeztek. Mások szerint az is közrejátszhatott, hogy a neandervölgyiek voltak a jégkorszak szuper-ragadozói. A csúcsragadozó lét viszont igen kockázatos, mivel az élet a stabil zsákmánymennyiségtől függ.

hirado.hu/National Geographic