Forrás: Magyar Rádió

Európa legtöbb országában a felvilágosító munka hiánya miatt a romák második világháború alatti üldöztetésének története még napjainkban is csak részben épült be a köztudatba. A Roma holocaust és a rasszizmus a mai Európában című kiállítás a heidelbergi Németországi Roma Dokumentációs és Kultúrközpont gyűjteményét mutatja be. Az utazó kiállítás befogadója a Nyílt Társadalom Archívum.

– 1997 márciusában nyílt meg Heidelbergben egy állandó kiállítás, ami a roma holocaust történetével foglalkozott. Mennyire volt ismert Európában vagy Magyarországon az a tény, hogy egy ilyen gyűjtemény létezik?

Székely Iván, a Nyílt Társadalom Archívum főmunkatársa: – Azt hiszem, nem nagyon volt ismert. Nyilván volt hírverés körülötte, de én úgy gondolom, hogy Magyarországon még a roma közösségekben sem nagyon volt ismert maga a kiállítás, sőt azt kell mondanom, hogy maga a roma holocaust is egy kevéssé tárgyalt terület.

– Fölmérhető-e az, hogy ez a heidelbergi intézet és ez a meglehetősen nagy dokumentációs anyag mennyire vitte előre azt, hogy a roma holocaust a köztudat részévé váljon?

– Úgy gondolom, hogy a köztudatba éppen az utazó kiállítás révén fog bekerülni, de nyilván az állandó kiállítás is vonzott sok látogatót. Az állandó kiállítás utazó változatát január 17-én mutatták be Strasbourgban, az Európa Parlamentben, és miután leszerelik, mi leszünk Budapesten az első állomása annak a túrának, amely innen Pécsre, aztán Csehországba, Lengyelországba és Hollandiába viszi a tárlatot.

– A roma holocaustot maguk az érintettek porraimosnak nevezik, külön szavuk van rá.

– Igen. Magáról a holocaust kifejezésről is sok a vita, egyesek azt mondják, hogy a holocaustot ilyen értelemben csak a zsidó népirtásra lehet alkalmazni, mások vitatják, hogy egyáltalán volt-e roma népirtás a második világháború náci megszállásának időszaka alatt. Vita van arról is, hogy hány ezer romát semmisítettek meg a náci rendszer koncentrációs táboraiban.

– Mi a becsült adat?

– A becsült adat félmillió, de mi ebben a kérdésben nem foglalunk állást. Mi be akarjuk mutatni ezt az egész folyamatot. És valóban ez nemcsak a második világháború időszaka alatt zajlott, hanem előtte is, a német nemzeti szocializmus hatalomátvételétől kezdődően, és 1945 után is folytatódott. Természetesen nem holocaust-szerű népirtással, de a faji alapú megkülönböztetésnek megvoltak a gyökerei, és sajnos megvan a folytatása is.

– Azt olvastam Bársony Jánosnak, a téma egyik ismert hazai kutatójának a tollából, hogy azt a bizonyos Cyclon gázt, amit a gázkamrákban használtak, azt a „30-as évek vége felé 250 roma kisgyereken próbálták ki.

– Nem hallottam erről a kísérletről, de el tudom képzelni, mert később, a világháború ideje alatt voltak mozgó kivégzőhelyek, olyan teherautók, amelyekben ezt a bizonyos Cyclon B gázt lehetett beereszteni az utastérbe, tehát több ezer romát ilyen mozgó kivégző helyeken végeztek ki a különböző náci szervezetek. Azt azért meg kell mondanom, hogy a kiállítás nemcsak ezekről a szörnyűségekről kíván beszámolni, hanem megmutatja azt az utat, ami ide vezetett, és megmutatja ennek a romaellenességnek az utóéletét is.

– A Nyílt Társadalom Archívum hozzá tesz-e valamit ehhez a vándorkiállításhoz?

– A Nyílt Társadalom Archívum igazából a házigazdája, befogadója ennek a kiállításnak. Ez egy nagyon zárt, nagyon jól megkonstruált kiállítás. Mi csak hozzáteszünk különböző csatlakozó kulturális programokat, például filmvetítést. Sokan azt gondolják, hogy roma holocaust tárgyú filmek szinte nem is léteznek, pedig vannak ilyenek, ezeket fogjuk bemutatni.

Hutterer Ingrid interjúja nyomán