Forrás: Magyar Rádió

Veterán páncélautó – sivatagi, dízel, féllánctalppal, 1943-as évjáratú, 300 lóerős V6-os, kétütemű – üzemképesen eladó. A Szombat délelőtt riportere felhívta a hirdetőt. Többek között az is kiderült, hogy ma öt és félmilliót kóstál egy veterán katonai jármű.

– Jó napot kívánok, a páncélautó iránt érdeklődöm.

– A következőt tudom róla mondani: ezt 43-ban gyártották, amerikai, detroiti, Perkins dízelmotorral, részt vett a II. világháborúban. A partraszállásnál Afrikába került, azt végigharcolta, oldallövéseket kapott az oldalában a páncélzata. A sivatagból lett elhozva, üzemképes, meg lehet tekinteni.

– Milyen állapotban van?

– Az egyik – mert kettő van belőle – az teljesen szép, meg lehet nézni, ki lehet próbálni. A másiknak megy a motorja, előre-hátra megy, de még pár páncélzatot fel kell rá tenni, meg az üléseket, meg egy pár dolgot. Mert szét kellett szedni, hogy a határon kiengedjék. Mert nem engedték ki, mint katonai felszerelést, mivel régi volt. Ki kellett szedni a motort belőle, meg egy kicsit megbontottuk. Most már össze van rakva az egyik teljesen. Az utolsó csavarig minden eredeti az autón, semmi nem kerül rá olyan, ami nem eredeti.

– Hogy került ez magához?

– Ezt nagyon messziről hoztam. Kimentem, és kerestem a sivatagban, harctereken különböző felszereléseket, és sikerült találnom egy Sherman tankot is, meg három darab ilyen páncélautót. Kettőt már hazaszállítottam, egy még kint van.

– Ez a sivatag hol van?

– Ez a Golan-fennsíknak az egyik része, a másik meg egy homoksivatag, én nem tudom a pontos nevét. Az egyik, az beljebbről, Szíria és Izrael határáról került elő, az nincs kilőve, a másikat egy homoksivatagból emeltük ki daruval, trélerrel, úgy hoztuk ki.

– Mit szóltak, amikor maga megjelent, és azt mondta, néhány harckocsit keresek, amit szeretnék haza vinni?

– Azon a vidéken nem szeretik a fegyverzetet általában, úgyhogy szép sumákul kellett mindent csinálni, de nem volt akadálya. Mivel nem volt származási papír, egy vastelepen kértem egy pár mázsa vasról papírt, hogy ott vettem vasat.

– És a határon, amikor behozták a harckocsit?

– Ott kint a határon a konténerbe beletettük, és akkor simán kijött, itt meg a vámosok kicsit hanyatt estek, de nem volt probléma vele, aránylag elég könnyen bejött. Megkérdezték, hogy minek ez magának, mondom, mert rám mindig lőnek, mert sok a haragosom.

– De tényleg, minek ez magának?

– Militari-rendezvényeken, meg filmforgatáson szerepelnek.

– Összesen hány ilyen járműve van?

– Vagy tíz páncélosom van. Kétszáznegyven motorom, tíz-húsz-harminc géppuska, páncéltörő ágyú, aknavető, rohamsisak, gázálarc, szuronyok, kardok, minden van. A Bolyai Katonai Főiskolán van letéve a Rába Botondom, meg egy féllánctalpas páncélautóm a múzeumban. Épp most szombaton mutatom be a nézőknek, mert senki nem látott még ilyet mozogni, és az volt a kérés, hogy ha lehet, mozgassam. Hát elájultak egyből.

– Mióta gyűjti ezeket a járműveket?

– Huszonöt éve legalább. Egész fiatal korom óta. Kétszáznegyven motort összehordtam, komplett motorkerékpárokat.

– De hát egy Sherman páncélost vagy egy páncélautót hazahozni, az nagyon sok pénzbe kerülhetett. Mennyit fizetett érte?

– A Sherman még kint van, mert a magyar vámhatóság nem engedte be. Az uniós törvény, inkább úgy mondom, mert harcászati felszereléseket nem lehet az Unióba behozni.

– És a páncélautót hazahozni?

– Az fegyverzet nélküli. Tehát kineveztük, hogy ez egy vontató traktor, aztán elhitték. De azóta már összeállt a fegyverzet, az állványok, meg minden, úgyhogy nagyon tökéletes.

– De hát jó drága lehetett ezt behozni!

– Drága, nagyon drága. Hát csak a daruk, amik kiemelték a homoksivatagból az egyiket, meg a tréler, az hatszázezer forintba került. És akkor még jött a konténerezés, a tengeri fuvarozás, meg minden egyéb.

– És ha valaki jelentkezne ezért a páncélautóért, akkor mi a kikiáltási ára?

– Ha ez teljesen össze van rakva, le van festve, kipróbálható, előre-hátra szalad mindene, akkor 5 millió 600 ezer forint. Van rá vevő, ötmilliót már kitettek az asztalra.

– A felesége mit szól ehhez az egészhez?

– Nincs beleszólása az ilyenekbe, hogy mikor megyek haza, meg hova mentem. Volt már, hogy úgy eltűntem a sivatagban, hogy csak három hónap után kerültem elő.

Gárdai László beszélgetése nyomán