Forrás: MAEgy csoport, amelyben eszméletlenül nagy csodának kell történnie ahhoz, hogy ne a két nagyágyú jusson tovább.
2006.01.23 07:00 ma.hu
Marquez: irány a elődöntő!
Ha Irán és Angola akár csak egy pontot is elcsípne Mexikótól vagy Portugáliától, alighanem mind a közép-amerikai, mind az európai országokban fejeket követelne a közvélemény. Persze Világbajnokságról lévén szó, egy esetleges iráni vagy angolai bravúr is benne van a pakliban.
Talán többen gondolják a luzitán gárdát esélyesebbnek Mexikónál, ennek ellenére a közép-amerikai gárda volt a kiemelt a sorsolás során. A gárda rutinos Vb-résztvevő, tizenkétszer kvalifikálta magát a tornára, és 1970-ben valamint 1986-ban – mindkétszer hazai pályán – a negyeddöntőig jutott.
2002-ben a nagy rivális Egyesült Államok állította meg Borgettiéket, Mexikó azonban most rekordjavításra készül. A négy közé jutás a cél! Ricardo Lavolpe játékosállománya lehetővé is teszi a cél elérését, olyan rutinos rókák, mint Rafael Marquez és Oswaldo Sanchez, valamint fiatal tehetségek, köztük Carlos Salcido és Francisco Fonseca alkotják a keretet – Borgettiről már nem is beszélve.
A csapat évek óta a világ futballválogatottjainak top 10-es listáján van, ennek megfelelően simán vette a selejtezőket. Az Egyesült Államok legyőzése után belefért néhány kisebb botlás is, a zóna második helye az USA mögött – ugyanannyi ponttal – meg is lett.
Pauleta góljai kellenek
Minden bizonnyal a június 21-i Portugália-Mexikó meccs fog dönteni a csoportelsőség kérdéséről. A luzitánok ezüstig jutottak a hazai rendezésű Európa-bajnokságon, és ez bizony nagy csalódás volt Portugáliában. Európa braziljai igyekeznek kiküszöbölni a 2002-es Vb-n rajtuk esett csorbát – akkor a csoportkör jelentette a végállomást Figóéknak.
Erre meg is van minden esélyük, a selejtezők során 12 meccsből 9-et hoztak, a legtöbb gólt (35-öt) rúgtak Európában, mindössze ötöt kaptak. Érdekesség, hogy a legnehezebb dolguk Liechtensteinnel volt, Vaduzban csak 2-2-re végeztek, míg odahaza alig verték meg a nagyágyúnak aligha nevezhető hercegségbelieket. Ellenben hetet vágtak odahaza Oroszországnak, a csoportelsőség meg simán meglett.
Az 1966-ban Eusebióval a soraikban bronzéremig jutó együttes viszonylag könnyű sorsolást kapott, és Luis Felipe Scolari szövetségi kapitány – aki ugyebár edzőként Vb-címvédő – már az argentin, holland, szerb hármasra készítheti fel tanítványait a következő körben – na az minden lesz, csak könnyű nem.
A gárdába visszatért Figo, igaz, közben Deco is helyet követek a középpályán, a heves vérmérsékletű Cristiano Ronaldoról már nem is beszélve. Elöl Pauleta nagy formában van, tizenegy gólig jutott a selejtezők során – érthetően sokat várnak tőle Portugáliában.
Ali Daei – jó az öreg a háznál
Irán meglepetésre készül – mint ahogy az óhatatlanul előre leírt csapatok többsége is. Az ázsiai ország mostanában kényes politikai helyzetével, mintsem labdarúgásával hívja fel a figyelmet magára – Izrael ellenessége és nukleáris veszélye folytán. Branko Ivankovic horvát kapitányt persze aligha érdekli a politika, neki csak a siker számít.
Amit a háromszoros Ázsia-kupa győztes meg is ízlelhetett, legutóbb például országszerte ünnepségeket tartottak, miután a „98-as Vb-n legyőzték az „ellenség” Egyesült Államokat. Akkor, valamint első Vb-fellépésükön, 1978-ban sem jött össze a csoportból való továbblépés – nagyon úgy tűnik, a sorozat most sem fog megszakadni.
A gárda pedig korántsem gyenge, olyan ászok alkotják, mint a selejtezők során 9 gólig jutó Ali Daei, a Bundesligában edződő Ali Karimi (Bayern München), Mehdi Mahdavikia (Hamburg) és Vahid Hashemian (Hannover).
Akwa nemzeti hős Angolában
A csoport negyedik tagja egy újonc, amely Nigéria testén át jutott ki a Világbajnokságra, leírni tehát nem kellene egyáltalán. A gárda 1986 óta próbálkozik a kvalifikációval, eddig sikertelenül. A történelmi tett Luis Oliveira Goncalves kapitánynak és az ország legendájának, Akwának köszönhető elsősorban.
A korábban a Benficát erősítő Akwa ugyan csak három gólt szerzett a selejtezők során, de mindet rendkívül fontos pillanatban. Betalált Nigéria hazai legyőzésekor, valamint az utolsó fordulóban is győztes gólt szerzett Ruanda ellen. A gárda pedig Nigériával azonos pontszámmal, de csoportelsőként végzett, országos ünnepségeket okozva természetesen.
Az együttes tagja a Benficát erősítő Mantorras, valamint számunkra talán egyelőre ismeretlen nevek, mint például Figueirido, Joao Pereira, Maurito vagy éppen Ze Kalanga. Arra azért nem vennénk mérget, hogy a Vb után már nem fogja ismerni őket a fél világ, és hogy esetleg nem valamelyik nagy európai bajnokságban játszanak majd.
A csoport esélyek egyértelműek, és mindössze a Vb-ken megszokott bombameglepetés, ami egyelőre Irán és Angola mellett szól Mexikóval és Portugáliával szemben. De látunk már csodákat, így az életünket azért ne tegyük fel arra, hogy a D-csoport most nem hoz azt.
Menetrend:
Június 11. 18.00 Mexikó-Irán, Nürnberg
Június 11. 21.00 Angola-Portugália, Köln
Június 16. 21.00 Mexikó-Angola, Hannover
Június 17. 15.00 Portugália-Irán, Frankfurt
Június 21. 21.00 Portugália-Mexikó, Gelsenkirchen
Június 21. 21.00 Irán-Angola, Lipcse
