Forrás: Híradó

2003. október 27.

November 1-je előtt mindig szoktam a műsorban síremlékekről, sírokról és temetőkről is beszélni, hogy felhívjam a nézők figyelmét ezek karbantartásának, felújításának szükségességére.

A Kiscelli dombon lévő trinitárius kolostor és templom 1782 januárja után vesztette el eredeti funkcióját, amikor II. József megszüntette a szerzetesrendeket. A számtalan viszontagságon átment együttes ma a Kiscelli Múzeum otthona.

Dr. Létay Miklós főmúzeológus mondta el, hogy 1999-ben Mosonyi Mihály kőfaragómester Rácalmásról felkereste a múzeumot és elmondta, hogy talált egy feliratos követ az egykori rácalmási barokk templom telkén. Amikor 1758-ban meghalt Zichy Miklós gróf, Óbuda utolsó földesura, az özvegy egy halotti emlékművet készíttetett a trinitárius templomba. A megtalált talapzat az akkor 11 méter magas barokk emlékmű alapköve.

Az emlékmű Zichy Miklóst ábrázoló domborművét feltehetőleg a XVIII. század végén a templom alatti kriptában lévő sír fölé helyezték, majd pedig 1850-ben Érdy János régész beszállíttatta a Nemzeti Múzeumba. Tehát a dombormű biztonságban volt a Nemzeti Múzeum raktáraiban, míg ez a feliratos alapkő 250 évet töltött a szabadban. Ma állandó kiállításán látható. A Bebó Károly faragta 1760-ra elkészült, majd hamarosan elpusztult barokk síremlék két ránk maradt darabja most méltó helyet kapott – eredeti helyéhez közel – a Kiscelli Múzeum szoborcsarnokában.

Somogy megye, Kaposújlak, Szarkavár, Somssich kastély. Somssich József 1885-ben romantikus formájúra átalakította elődje, Somssich Pongrác alnádor, királyi személynök, országgyűlési követ, főispán 1831-ben itt megépített házát. A Somssichok nevei sokszor bukkannak elő a történelem lapjain. Pál például Deák Ferenc híve volt, s 1867 után a képviselőház alelnöki, majd elnöki tisztét is viselte.

A kápolna és a kilátóként is használt víztorony tatarozására még nem került sor. Annak a társaságnak, amely a „90-es években kastélyt felújította, és szállodává alakítva a turizmus szolgálatába állította, erre még nem tellett.

A kastélytól párszáz méterre álló mauzóleum az 1960-as évektől egészen az ezredfordulóig pusztult, sokszor kifosztották, összetörték, ami még ép volt. A kriptát és sírkápolnát Somssich József építtette Amália nevű 1874-ben elhunyt felesége számára. „Amáliának a legeslegnagyszerűbb feleségnek József”- olvasható latinul az oszlopok felett.

A Kincstár tulajdonában van a klasszicista épület. Amikor végre hozzáfogtak a felújításához, annyira hiányos volt már, hogy csak egy 1876-os fennmaradt leírás segítségével tudták rekonstruálni egyes dolgokat. A törött sírlapokat, már ami megmaradt belőlük, összerakták, bár a bronzok ezekről is hiányoznak, a már üres kriptát fölújították. Bent megmaradt Amália márványportréja, és a feje hiányos, karja hiányos Mária szobor, amit Gera Katalin szobrász egészített ki. Egy címer még felismerhető, de a jelek legtöbbje hiányzik, pl. Somsich József sírlapjáról is hiányzik a bronzcímer. Már régen elvitték a fosztogatók.

A munkából sok van hátra, hiszen a poroszsüveg-boltozat még nincs bevakolva, stukkókra még nem tellett, de – ígérik – ahogy lesz pénz, folytatják a munkát a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kaposvári kirendeltségén. A szarkavári kastély új gazdái szívesen mutogatják, ami elkészült. Rendbe hozták az odavezető utat is, reméljük ez most már így is marad.

A következő történet különleges. Úgy is kezdhetném, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatalember, aki 1956-ban elhagyta hazáját. Mint sikeres állatorvos praktizált Németországban. Aztán elkezdett – mint oly sokan, a külföldre vándoroltak közül – hazalátogatni.

Dr. Csíkvári István elmondta, hogy először akkor látta azt a rettenetes állapotot, ahogy a zsidótemető kinézett, amikor 1971-ben hazajött látogatóba. Akkor elhatározta, hogy valamit tenni kell. Német barátaival Németországban alapítottak egy támogató egyesületet, és ennek a segítségével tudtak elkezdeni pénzt gyűjteni. Hangversenyeket, diavetítéseket és más egyebeket szerveztek, és erre szedték be a pénzt, amit aztán a

Renovabis nagyvonalúan följavított annyira, hogy két évvel ezelőtt 5 millió forint lehetett (átszámolva) a kezdő összeg, utána pedig a Mazsihisz és az önkormányzat támogatása is megérkezett, és kisebb személyi hozzájárulások is, amivel a munkát elindították, és úgy, ahogy ma látható, egyelőre befejezték. Teljesen új falat kellett csinálni, kb. 145 m hosszúságban. A sírkövek70%-a el volt dőlve, ezeket felállították, – amit lehetett – kijavították. Összesen 732 sírkő van ebben a több, mint 6000 m2 nagyságú temetőben. Hátra van még a keleti oldal, ahol a falat meg kell csinálni és az árkot ki kell pucolni, mert ha egy zivatar vagy zápor következtében lezúdul a nagy mennyiségű víz a dombról, megint nagyon sok kárt tud csinálni a temetőben. Most már van egy kis takarék, így Csíkváry terve az, hogy tavaszra ezt még meg fogják csinálni.

A Lovasberényi zsidótemető, a már műemlékileg védett sír együttes nemcsak rendben van, de a település egyik nevezetességévé vált. Remélhetőleg háborítatlanul megmarad ezután.

1 | 2 | 3 | 4 Következő oldal