Forrás: Híradó

2003. augusztus 9.

A város- és faluvédő egyesületek 22-dik országos találkozója. házigazdája Mór városa volt. A találkozón vették át a Podmaniczky-díjakat azok, akik az ország talán legnagyobb civil szervezetének megítélése szerint – főfoglalkozásuktól, hivatalos munkájuktól függetlenül – legtöbbet teszik épített örökségünk megóvásáért.

2003. Podmaniczky-díjasai:

Mayer László és Mayer Lászlóné – BudapestDr. György Lajosné – BudapestBETAFES Kft. – SzázhalombattaZávod községGörföl Jenő – PozsonyGalajda József – BeregszászBalázs Miklós Ernő – BudapestTóth Vilmos – BudapestDr. Virág Zsolt – BudapestLeti Sándor – BükDr. Kőszeghy Attila – DebrecenBakonyiné Schubert Éva – GödöllőNagykanizsa Megyei Jogú Város Kórháza

Nagyjából véget értek most már az idei nyári városvédő táborok. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatásának köszönhetően idén a Városvédők Szövetsége több helyi kezdeményezésű tábort tudott anyagilag is segíteni.

Az országos tábor Tata városában volt.

A tábor résztvevői dolgoztak a Geológiai parkban, letisztították – többek között – a kerítést és a bejáratnál lévő székelykaput. Nagy munkát végeztek Tata védett zsidótemetőjében, ahol az elburjánzott növényzet eltávolítása után következett a szellemi munka, a sírjelek felmérése és dokumentálása. Dolgoztak az ún. Kőfaragó házon. Az üresen álló barokk lakóház feltárását a műemlékesek helyett is elvégezték, letakarították a falakat, a padlásteret, s nyomukban minden készen áll ahhoz, hogy megkezdődjék a ház helyreállítása. Dolgoztak – mint évekkel ezelőtt már egyszer – a romantikus Angolparkban, ahol az utcabútorok, vagyis a padok, kandeláberek újrafestése is megtörtént.

Végezetül a turisták eligazodását segítő új táblákat is elhelyeztek, a tábor munkáját irányító tatai Lendik József vezetésével.

A romantikus park egyik nevezetessége a Pálmaház, amelyet egy jó ideig mint egycsillagos szállodát hasznosítottak. Jó ideje üres már, s az elmúlt évben az ablakait is betörték. Állítólag van új gazdája, ha lesz változás, arról készséggel beszámolok.

Meglátogattam még egy tábort, egy különlegeset, amelyet nem városvédő, hanem „várvédő” tábornak neveztek, akik szervezték.

A helyszín Fülek (Filakovo, Szlovákia), ahová egy tíztagú csapatot küldött a Nógrád megyei Ságújfalu Pincésné Kiss Klára vezetésével, aki egyébként az országos tábort is vezette Tatán. A füleki táborozásra azután került sor, hogy Ságújfalu saját tábora már véget ért, és ott részt vettek a faluszépítésben a füleki gyerekek, Anderkóné Agócs Erika vezetésével, aki aztán a szomszéd tábort szervezte Füleken.

A füleki várról fontos tudni, hogy nem az osztrákok robbantották föl a Rákóczi-szabadságharc után, mint általában a magyar erősségeket, hanem Thököly István robbantotta föl és tette rommá, miután elfoglalta ellenfelétől, Koháry Istvántól 1678-ban. Vagyis 3 és 1/4 évszázada már, hogy körülbelül ennyi maradt belőle. Létrejötte viszont a szokványos történet része, a tatárdúlás után a XIII. században kezdték el építeni.

A két – rövidesen megszűnő – országhatáron átívelő tábor feladata az volt, hogy a várat látogatható állapotba tegyék, kipucolják a gyomnövényeket belőle, kihúzogassák az ecetfákat, tisztaságot, rendet rakjanak és a helyi irányításnak megfelelően rendbe tegyék azokat a rácsokat is, amelyek a különböző árkokon, szakadékokon átívelve biztosítják a turisták közlekedését. A rendhagyó táborozás jól sikerült, remélem lesz folytatása.

Minden ilyen szervezett akció két dolog miatt fontos. Egyrészt azért, hogy rendbe hozzanak, megcsináljanak valamit, tehát a munka haszna, másrészt, hogy a gyerekek, az ifjúság megtanulja azt, hogy az építészeti értékeket fontosnak kell tartania, védenie, dolgoznia kell a fennmaradásán.

1 | 2 | 3 | 4 Következő oldal