Forrás: Híradó

„Ez az ország mindig is az oroszok banánköztársasága volt.”

A kijevi válságot a nagyvilág Putyin orosz elnök különleges bosszújaként, vagy megtorlásaként fogta fel át a túl nyugatiasra sikerült ukrán narancsos forradalom miatt. Kiderült azonban, hogy ennél jóval többről van szó. Moszkvában újra fölfedezték az energiafegyvert, amely a legegyszerűbb módon teszi sebezhetővé Közép- és Kelet-Európát, illetve a tőle nyugatabbra fekvő államokat. Ukrajnán kívül a posztszovjet térségben alighanem Moldova – ha úgy tetszik az egykori szovjet Moldávia – a legsérülékenyebb. Mint Benda László és Rácz László most következő helyszíni tudósításából is kiderül, ezt az országot – Albánia mögött – hovatovább Európa legszegényebb államaként tartják számon….

*

MOLDOVA: EURÓPA SZEGÉNYHÁZA?

Ott kezdődik majd a szocialista realizmus, ha leírhatjuk, hogy Kisinyov meglehetősen szürke város. Egy régi szovjet szerzőt torzítottam. De azért üdvözöljük Kisinyovban. Persze a szürke azért jónéhány halvány tónussal gyarapodott a posztszovjet demokrácia majd másfél évtizede során. A vágtató vadkapitalizmust meglovagolók szobra mögött már ott virít a kaszinó tábla. Emitt a vadkelet, együtt még mindig jó adag szocialista realizmussal…A feje tetejére állt a világ? A kaszinó csakugyan viszonylag új jelenség. Az újgazdag rulettezőket persze tilos fölvennünk. Jó előre figyelmeztetnek, bár némi protekcióval bejutottunk a szerencsebarlangba, csak akkor távozhatunk mi is szerencsésen, ha a kamera inkább az ártalmatlan félkezű rablók és egyéb ketyerék körül forog. És ugyan ki merné firtatni a tétek eredetét? Csak semmi füstölgés, elvégre mindenféle csempészutak kereszteződésében Moldováról köztudott, hogy a szürkegazdaság, vagy pláne a fekete gazdaság beárnyékolja külső megítélését. Az illegálisan hazautalt jövedelmek beszámítása talán javíthatna „Európa szegényházának” besorolásán…

Alexander Pinchevschii, az Elita 5 Rt. elnöke: – Moldovában valóban létezik egy bizonyos nagyságú árnyékgazdaság…

– De mekkora ez az „árnyék”?

– Nem hiszem, hogy ezt pontosan meg tudnám mondani. Volt idő, amikor ez az arány meghaladta az ötven százalékot is. Szerintem a fekete gazdaság aránya még ma is nagyjából 10-15 %-os lehet, de nem mernék pontos adatokat mondani. Sok más mellett ez megint csak azt támasztja alá, hogy a hivatalos statisztika nem tükrözi a valóságot. Ezen túlmenően számításba kell venni olyan körülményeket is, hogy jelenleg egymillió moldovai ember vendégmunkásként dolgozik szerte Európában, az Egyesült Államokban és Izraelben. Számításaink szerint a vendégmunkások csak az idén több mint egymilliárd dollárt fognak hivatalosan hazautalni. Ez nagyon jelentős tétel.

Stefan cel Mare, a büszke helyi Szt. István belvárosi szobra tövében viszonylag csekély változásokra bukkan a látogató. Igaz, lépten-nyomon érződik: a szovjet gazdasági múlt hosszú árnya mindmáig meghatározó Moldova sorsában. Legutóbb az egész térséget érintő gázviszály, a maximális moszkvai árzsarolás szorította szinte szendvicsemberré a kiszolgáltatott szomszédvárakat. De alig két éve, akkor jártunk itt, nos azóta mi változott?

– Akkor még nem így mentek a dolgok, akkor még engedtek, akkor még megoldották valahogy.

– Mégis: két év alatt javult valamit a gazdaság helyzete?

– Hát talán egy kicsikét. Valamivel jobb a nyugdíj, az igaz. De hol vesznek föl valakit, ha már nyugdíjas? A fiatalok meg mind elmentek külföldre dolgozni, magukhoz Magyarországra, aztán Olaszországba, Spanyolországba, mindenhova elmennek. És az öregek? Mi hová mehetnénk? Például én, én hol találnék munkát? Szerintem itt valamit nagyon rosszul csinálnak.

Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési programjának helyi vezetője számos fejlődő, vagy fejletlen országban gyűjthetett tapasztalatot. De sok minden még a sokat tapasztalt francia közgazdászt is meglep…Nos egyes becslések szerint a munkaképes lakosság egynegyede dolgozik külföldön és az ő hazautalt pénzeik adják a hazai össztermék egyharmadát.

Bruno Pouëza, az UNDP főképviselője: – Igen. A hazautalások értéke több mint az egész költségvetés. Valóban nagyobb…

– És ez csupán a legális rész…

– Igen, ami mérhető. Nincs erről pontos adatunk, de valóban, ez a központi bank becslése. És ezek a hazautalások a szegénység leküzdésének legjobb eszközei. Mert közvetlenül a megfelelő helyre kerülnek. Akiknek erre szükségük van, ebből fedezhetik az oktatás, az egészségügy, a lakás vagy az energiaellátás megnövekedett költségeit, főleg vidéken. Ebből élnek azok a többgyermekes családok, ahol a szülők külföldön dolgoznak.

Az új út, Moldova új útja Európa felé kanyarodott. Akár az ódon piacaival egyetemben is. Ezek a félig-meddig szabadtéri bazárok mindinkább egyfajta szovjet-típusú történelmi relikviává nemesednek. Ezt a laza városszéli zsibvásárt hagyományosan csak úgy emlegetik: a madárpiac. Talán csak a kommunista klasszikusokat ismerők viccelődnének: legyen a madaraknak szabad piac, ehhez kibővítjük a kalitkát. Csakugyan sokan érzik így. A többség nosztalgiázik, nemcsak a turisták körében van keletje a Lenin-relikviáknak és a kollektív vörös zászlóknak. A helyiek meg egyszerűen csak élni akarnak. Lehetőleg jobban.

– Mondja csak, Ön mióta dolgozik itt?- Nyolc éve.- És ez alatt a nyolc év alatt mi változott?- Hát…- Változott bármi is, az árak hogyan változtak?- Változtak. Igen.- Gondolom fölfelé.- Igen, fölfelé.- Egyszóval Ön, mint nyugdíjas valahol rákényszerül arra, hogy…- …hogy mire?- …hát hogy itt jelvényeket áruljon. Merthogy nem elég a nyugdíj…- Hagyjanak békén, maguk tavaly is jártak már itt…- Én aztán nem voltam itt tavaly!- Dehogynem, emlékszem…

Ennyit a bizalomról. Akárhogy is, itt mindent adnak-vesznek, lásd a táblát, persze oroszul, ezen sem változott semmi. Maga szerint végül is mi változott?

– Ugyan miféle változásokról beszél? Minden rosszabb lett.- De miért?- Mert ami itt van, az feudalizmus. Érti? Feudalizmus. Aki fönt van, az jól megszedi magát, de a többieknek semmi se jut. És ez a lényeg.- Na de az árak csak változtak!?- Az árak? Azok jó irányban mennek.- Naná, magának – fölfelé!- Nekem is, másoknak is.- Az árusoknak tehát jól megy… És amúgy, az életszínvonal?- Hát az, mondjuk úgy, kívánatos, hogy javuljon. Igen maradjunk annyiban, hogy az életszínvonal hagy még kívánni valót maga után…De alapvetően szar itt az élet. És szerintem egyre rosszabb lesz.- Tényleg így gondolja? De miért? És ha bekerülnek az Európai Unióba?- Egy ilyen kis országnak az Unióban még rosszabb lenne.

Pár percig úgy éreztük magunkat, mint hal a vízben. Aztán villámgyorsan partra vet bennünket a sors, pontosabban a piacőr. Már hogy várjunk? A forgatási engedélyre? Odakint?! Hát igen, a piacgazdaság törvényei, meg ugyebár a helyi oligarchák személyiségi jogai másként diktálnak. Pedig akad itt banán, meg sok minden más. Még hogy narancsos forradalomról álmodozni a Szovjetunió egykori gyümölcsöskertjében?

Iurie Rosca, a parlament alelnöke: – Ez az ország mindig is az oroszok banán köztársasága volt. Moldova agrárország volt. Még ma is érződik ez az elmaradottság, ha a Moldovai Köztársaság gazdaságának szerkezetét, a gazdaságon belüli aránytalanságokat nézzük. Mindenki tudja, hogy az összes többi volt tagköztársaságban más szerkezeti arányok alakultak ki, mindenütt máshol sokkal nagyobb szerephez jutott a gazdaságon belül az ipar. Ennek a hiányát most is nagyon megérezzük. Ha esett az eső, működött a gazdaság. Ha aszály volt, nem volt gazdaság. Oroszország bármikor leblokkolhatta a mezőgazdasági piacot, és ezzel egész Moldovát túszul ejthette. A Putyin adminisztráció – hogy is mondjam – nagyon agresszív. A Putyin-kormányzat képtelen megszabadulni a birodalmi ábrándoktól, és magának Putyin úrnak is az az égszínkék álma, hogy újra teremtse a Szovjetuniót. Ezt mindenki pontosan látja. Ezért aztán a balti országoknak, Grúziának, Ukrajnának és a Moldovai Köztársaságnak is ugyanaz az alapproblémája. Ugyanaz, vagy nagyon hasonló. Az alapvető gondjuk az, hogy rossz viszonyban vannak Putyinnal és az ő hatalmi gépezetével.

A Szovjetunió széthullásakor a balti köztársaságokkal együtt Moldova akart elsőül függetlenné válni. Az egykor Romániába olvadt Beszarábia, amely a Molotov – Ribbentrop paktum értelmében a Szovjetunió része lett, sőt Moszkva még hozzá is csapta a szláv többségű Dnyeszter-melléket, máig nem bontakozik ki teljesen az egykori szovjet kötelékből…Mindez itt, a Chisinau-i elnöki palotában máig sok fejtörést okoz. A kommunista köztársasági elnök – jelzem egész Európában ő az egyetlen kommunista államfő – kemény harcot vív a nemzeti szuverenitás megoltalmazásáért. A minap például egy moszkvai veterántalálkozóra volt hivatalos, el is ment, ha már arra járt, találkozott volna orosz partnerével. Beszélhettek volna a gázellátásról, múltról – jelenről, jövőről – de nem beszéltek. Erre mondanák: történelmileg így alakult…Nos akárhogy is van, Elnök Úr, az Ön megítélése szerint miért húzódik el az orosz csapatok és haditechnika kivonása a Dnyeszter menti térségből?

Vladimir Voronin köztársasági elnök: – A kérdés azért rendkívül bonyolult, mert több ország érdekét kell egyidejűleg figyelembe venni. Ha egyedül nekünk kellene megoldást találunk, akkor a Dnyeszter innenső és túlsó oldalán élő emberek megelégedésére már régen lezárult volna ez a hosszú évek óta tartó folyamat. A helyzet azonban úgy áll, hogy a térségben nagyon erős az orosz vezetés birodalmi ambíciója és semmiképpen sem akarnak lemondani ezekről a törekvésekről. Emellett létezik egy további érdek is: annak a bűnözői rendszernek az érdeke, amely 15 év alatt beásta magát és kiterjesztette a tevékenységét a Dnyeszter menti területen. Mindezeken túl vannak még további országok és államok, amelyek érvényesíteni akarják különböző érdekeiket a térségben, és nem mindig lojálisak, nem mindig helyezkednek következetes álláspontra az ország egyesítésének érdekében.

-Nos Elnök úr hogyan jellemezné a viszonyát Moszkvával?

– Ezek a kapcsolatok jelenleg hűvösek. Elsősorban azért, mert a kapcsolataink középpontjában alapvetően a Dnyeszter menti problémakör áll. A mi törekvésünk teljesen világos: az ország minden feltétel nélküli egyesítése. Az orosz pozíció és szándék ennek pontosan az ellenkezője.

Hol volt, hol nem volt Moldova, vagy Moldávia Európa térképén. Pedig talán soha nem jutott közel, olyan közel az egységesülő Európához, mint éppen az elmúlt másfél évtizedben önállósága visszaszerzése óta ez a Dnyeszter által kettészelt köztársaság. Meglátjuk, mit hoz a holnap. Benda László tudósította a Panorámát Tiraszpolból és innen Chisinauból.

Panoráma