A legnagyobb élő zeneszerzőnek nevezi Ligeti Györgyöt a New York Times zenekritikusa, aki egy New York-i koncertsorozat apropóján írt méltatást, ahol a magyar mester művei szólalnak meg. A három előadásból álló sorozatot a Lincoln Center kamarazenei társasága szervezte. Az első koncerten ötször tapsolta vissza a zenészeket a közönség.
A három előadásból álló sorozatot a Lincoln Center kamarazenei társasága szervezte, amely bevezetőként a 82 éves zeneszerző szavait idézte ifjúságáról: „Nem én választottam életem viharait, hanem rám kényszerítette két gyilkos diktatúra: először Hitler és a nácik, majd pedig Sztálin és a szovjet rendszer.”
A cikk kitér rá, hogy Ligeti 1923-ban született zsidó családban. A második világháború vége felé munkaszolgálatos volt. 1945 végén folytatta zenei tanulmányait a budapesti konzervatóriumban. 1948-ban a modern zenét tiltó sztálini rendelet Magyarországon is sújtotta a zeneszerzőket. Ligetit a diktatúrák alatt szerzett tapasztalata egy életre gyanakvóvá tette a dogmákkal szemben. Az 1950-es években Németországban belevetette magát a modernizmusba, de távol tartotta magát mindenféle zenei szekértábortól.
A négynapos koncertprogram pénteken az Alice Tully Hallban olyan darabbal kezdődött, amelyet Ligetinek a negyvenes évek végén kellett komponálnia: régi magyar báli táncok. A kritikus rámutat, hogy a zseniális dallamsorozat felszíne alatt kiérezhető az irónia, miközben követi a szovjet kulturális politika előírásait. A műsorban szerepelt egyetlen operájának, a Le Grand Macabre-nak a szupervirtuozitást követelő áriája, „A macabre titkai” Barbara Hannigan előadásában. A szopránénekesnőt és Reinbert de Leeuw karmestert ötször tapsolta vissza meghajlásra a közönség – írta Anthony Tommasini.
MR

