Forrás: Magyar Rádió

Oroszországban Izrael ügye legalább annyira hazai probléma, mint diplomáciai kérdés, így van ez akkor is, hogyha a zsidók nagy része már kivándorolt Oroszországból. Az antiszemitizmushoz nem annyira a zsidók kellenek, mint inkább egy mélységesen frusztrált társadalom, és persze mindenre elszánt befolyásos emberek, akik hajlandók a kiábrándult honfitársak dühét a kisebbségekre irányítani.

Múlt szerdán este egy húszéves férfi betört a Moszkva központjában lévő zsinagógába, és nyolc, ott imádkozót nyakon szúrt, valóságos csoda, hogy senki sem halt meg, bár négy áldozatát igen súlyos állapotban szállították kórházba. A munkanélküli fiatal elmondta, hogy gyűlöli a zsidókat, akik szerinte tönkretették Oroszországot, és minél többet meg akart közülük ölni. Lakásán antiszemita irodalmat és zsinagógák elleni támadások terveit találták.

Az eset egyébként nem váltott ki különösebb társadalmi vagy politikai reakciókat, a politikai elit jórészt hallgatott, mindössze Grizlov parlamenti elnök nyilatkozott, mégpedig abban a szellemben, hogy hát akkor keményebb törvények kellenek. „Úgy gondolom, hogy az ilyen szélsőséges megnyilvánulások teljes mértékben megengedhetetlenek a mi sokvallású országunkban, ahol több mint száz nemzetiség él. Ha a jelenlegi törvénykezés nem nyújt biztosítékot az ilyen esetek ellen, akkor felül kell vizsgálni, és szigorítani kell az ilyen cselekmények büntetését” – mondta Grizlov.

Hogy az oroszországi antiszemitizmus nem pusztán büntetőjogi, hanem netán politikai, társadalmi probléma is lehet, nála valahogy elsikkadt. Érdekes egyébként, hogy a merényletről folytatott rádióvitában neves értelmiségiek is tagadták, vagy kisebbítették az antiszemitizmus tényét. Vlagyimir Bondarenko irodalomkritikus így beszélt a merénylőről: „Biztos vagyok benne, hogy még csak nem is egy fanatikus, hanem mániákus beteg, a metróban, a villamoson, bárhol megtámadhatott volna embereket. Ugyanilyen beteg ölt meg a múltkor két szerzetest, nem kell eltúlozni a vallási vagy bármilyen más indítékot, egy beteg embernek nem kell szélsőséges irodalmat forgatni, elég, ha valamilyen mesét olvas arról, hogy a medve megölte a nyulat, és megy, hogy bosszút álljon a nyúlért. Ettől függetlenül tényleg van egy társadalmi háttér, a tudat, hogy egy nagyhatalom polgárai vagyunk, még él bennünk, és amikor a valóság ezt kioltja, akkor megjelenik a megalázottság érzése, ez pedig tiltakozást szül. Az a fiatal, akit megfosztanak attól a lehetőségtől, hogy szakmájában vagy a kultúrában profi legyen, barbárrá válik, és egy ilyen barbár tört be a zsinagógába, de tagadom, hogy Oroszországban tömeges antiszemitizmus lenne. Jól ismerek egy sor nyugati országot, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus sokkal erősebb az Egyesült Államokban és sok más nyugati országban, mint nálunk” – állítja Bondarenko, miközben a frusztrált nacionalizmus kifejezetten iskolázott oroszok fejében is furcsa képzeteket kelt.

Nemrég egy komoly újság főszerkesztője bizonygatta, hogy a Szovjetunió azért omlott össze, mert a zsidók lefizették Gorbacsov elnököt, mire a mellette ülő főiskolai rektor megjegyezte, hogy hát ez a stratégia már a Sion bölcseinek jegyzőkönyvében is pontról pontra benne foglaltatott – ennyit a társadalmi háttérről. Egor Holmogorov politikai kommentátor – persze nevek említése nélkül – igyekszik a napi politikai küzdelem keretében értelmezni a történteket: „Egy dolog világos: ennek a bűnözőnek vagy mondjuk őrültnek sajnos nem véletlenül jutott eszébe, hogy éppen egy zsinagógában próbálja gyilkolni az embereket. Az utóbbi években Oroszországban a legkülönbözőbb politikai erők veszélyes játékot folytatnak a harcos antiszemitizmussal, a zsidókat teszik felelőssé az ország valóságos és képzelt bajaiért, illetve a másik oldalról bizonyos politikai erők és ideológiák minden őket ért kritikát antiszemitizmusnak próbálnak beállítani. De tény: zavaros uszító irodalommal vannak teli a könyvesboltok, és amúgy jelentéktelen fasiszta szervezeteket dédelgetnek nemcsak szélsőséges erők, de olyan politikusok is, akik nem akarják, hogy a fiatalok politikai energiái más irányba szabaduljanak fel” – mondta Holmogorov.

A talán legismertebb, Magyarországon is népszerű orosz írónő, Ljudmila Ulickaja az eset kapcsán az orosz társadalom mélyrétegeiben tapasztalható kóros elváltozásokra hívja fel a figyelmet. „Először is ez természetesen nem kizárólag az antiszemitizmus problémája, erre van egy másik szó, amely sokkal pontosabban írja le a helyzetet, ez az idegengyűlölet, hiszen itt van a Szentpéterváron megölt hatéves tadzsik kislány esete, akit fasizáló kamaszok vertek agyon, a nemrég Voronyezsben megölt afrikai diák. Mindez egy hosszú sor, csak most vettük észre, most hallottuk meg, mert ez most már tényleg egy hallatlan szörnyű történet ezzel a zsinagógai késeléssel. De hát emlékezzen, ötszáz jelentős politikus és értelmiségi írta alá nemrég a zsidó szervezetek betiltását követelő petíciót, ők és a hozzájuk hasonlók viselik a felelősséget, nem pedig ez a képzetlen, az élet által megnyomorított fiú, aki azt tett, amit sugalltak neki. Ez a nyílt antiszemitizmust propagáló felnőttek bűne, akinek tevékenysége eredményeképpen nálunk ma bármikor kész húszezer ifjú feketeinges az utcára menni, és ezek a személyek magas posztokon ülnek, a dumában is, a Kremlben is, őket kell elővenni” – mondta Ulickaja, akinek amúgy nincsenek illúziói a társadalmi gyökerek mélységéről.

„Azt hiszem, ez egy stabil tényező, Oroszországban mindig volt antiszemitizmus, amelyet azonban korlátok közé kell szorítani, ha egy társadalom tudja, hogy ez nem illő, hogy ez szégyellnivaló dolog, ha a társadalmi légkör megváltozik, akkor ezt az egészet szépen elfelejtjük” – mondta. Az írónő egyébként úgy véli, hogy igazából sokkal súlyosabb gondok nyomasztják Oroszországot, a szegénység, az általános elmaradottság, de az antiszemitizmusra mégis oda kell figyelni. „Az antiszemitizmus mindig nagyon érdekes mutató, a társadalom állapotának mutatója, mindig a nehéz, fájó átmeneti pillanatokban támad föl, mégpedig mindig úgy, hogy a valós problémákat valami mással takarja el. Amikor azt mondom, hogy ez a társadalom egészségének vagy betegségének a jele, akkor a német példára is szeretnék utalni. A német példa ugyanis azt mutatja, hogy ez nemcsak a zsidók, hanem végül az egész német nép tragédiájába torkollott, vagyis az antiszemitizmus vírusa a hordozójára magára is veszélyes, nemcsak a zsidókra, az idegengyűlölet eszkalációja mindig katasztrófához vezet” – mondta Ljudmila Ulickaja.

Nemes Gábor (Moszkva)