Minden évben sokan írnak levelet a nagyvilágban a Jóistennek vagy Jézusnak, általában a Szentföldre, Jeruzsálembe, néha Izraelbe címezve küldeményeiket.
Ezek a levelek aztán szerencsés esetben eljutnak a jeruzsálemi főpostára, ahol immáron hagyományosan nem a szemétbe vágják, vagy a „címzett ismeretlen” szöveggel visszaküldik a feladónak, hanem szépen egy dobozba gyűjtik őket.
A doboz tartalmát aztán évente egyszer a Siratófalhoz viszik, mivel a közvélekedés szerint valahogy az a hely van legközelebb a Jóistenhez. II.János Pál pápa is oda dugta céduláját kívánságával izraeli látogatásán, a zsidók pedig évezredek óta ezektől az évezredes kövektől várják sorsuk jobbra fordulását, reményeik beteljesedését. A postások soha nem bontják fel ezeket a leveleket, mivel azt Istennel folytatott magántermészetű érintkezésnek vélik, és nem akarják megsérteni feladóik érzelmeit.
Az egész világról, sőt, még alapvetően iszlám országokból is érkeznek Istennek szánt levelek, amik végül Jeruzsálemben kötnek ki. Több száz ilyen bizonytalan címre szóló levél gyűlt össze a jeruzsálemi főpostán, amit kisebb ünnepség keretében elvittek a Siratófalhoz, hátha az ismeretlenek imái és kívánságai így biztosabban valóra válnak.
A Siratófal főrabbija, mert Izraelben ilyen is van, azt nyilatkozta, hogy ez a zsidók legszentebb helye és az imák elsőszámú kapuja, ezért az itt elhangzó imák és az ide jutó papírdarabok különösen fontosak. A hely főrabbija szerint minden hit imáit örömmel fogadják, mert a szentélyt, építői annak idején nemcsak a zsidóknak emelték, hanem az összes többi népnek is szánták.
Jó hír azoknak, akik maguk is legalábbis egyoldalú levelezésbe szeretnének kezdeni hitük szerinti Istenükkel, hogy már az interneten is lehet kívánságokat és imákat küldeni a Siratófalhoz, amiket naponta gondos kezek benyomkodnak a hatalmas, több ezer éves kövek rései közé.
Shiri Zsuzsa (Jeruzsálem)

