Forrás: HVGA legismertebb washingtoni lobbista lebukása a kongresszus republikánus többségét fenyegető botránnyá dagadhat, és máris keresztülhúzta a párt erős emberének tartott Tom DeLay visszatérésének esélyét. Egyben ismét a politikai korrupció árnyéka vetült a sajátosan amerikai kijárói rendszerre.
A 47 éves Jack Abramoff imádja Francis Ford Coppola Keresztapa-trilógiáját, annak is különösen a második részét, amelyben az Al Pacino játszotta Michael Corleone adja-veszi politikusok befolyását. Mint egy múlt heti bírósági tárgyaláson kiderült, a magát összeesküvésben, csalásban és adóeltitkolásban bűnösnek valló Abramoff sem tett másként, mint filmbéli példaképe: az utóbbi fél évtized legnagyobb hatalmú washingtoni lobbistájaként célzottan folyósított politikai támogatásokkal, bőkezűen finanszírozott utazásokkal és vacsorákkal, törvényhozók feleségeinek nyitott jól fizető állásokkal számos, gyakran jogalkotási aktusokban is megnyilvánuló előnyt csikart ki megbízóinak.
A vádalkuval Abramoff az őt fenyegető 30 éves halmazati büntetést maximum 11 évre mérsékelte, ám miközben a pénzek áramlásának és címzettjeinek, valamint az érte kapott szívességeknek a részletes ismertetésével a saját bőrét menti, a Capitoliumon törvényhozók és alkalmazottaik tucatjait sodorhatja bajba. Nem véletlen a washingtoni kongresszuson végigsöprő pánikreakció: amióta a múlt kedden a szuperlobbista bűnösnek vallotta magát, képviselők és szenátorok sora több százezer dollárt utalt át – a váratlan pénzesőt örömmel fogadó – jótékonysági szervezeteknek, amit korábban kampányukhoz Abramofftól, illetve a hozzá köthető szervezetektől kaptak. Dennis Hastert, a képviselőház republikánus elnöke csaknem 60 ezer dollárt postázott, George W. Bush elnök 6 ezret küldött vissza, de megszabadult 2 ezer dollártól a 2008-as elnökválasztás egyik demokrata aspiránsaként emlegetett volt First Lady, Hillary Clinton New York-i szenátor is.
Fölfeslett a lobbibotrány nyomán Abramoff kapcsolati hálója is. A Beverly Hills-i középiskolájában még elsősorban kivételes súlyemelői képességeiről ismert Abramoff vallását és politikai beállítottságát tekintve is konzervatívnak számít: míg szülei – apja a Diners Club hitelkártyacég egyik vezetője volt – nem gyakorolták hitüket, ő 12 éves korában, a Hegedűs a háztetőn című film hatására, nagyszülei generációjának ortodox zsidó meggyőződését választotta, egyetemistaként pedig a republikánusok reaganista újhulláma mellett kötelezte el magát. A Massachusetts állambeli Brandeis Egyetem diákjaként ismerkedett meg a közeli Harvardra járó Grover Norquisttal, és a hozzájuk hasonló republikánus ifjak mozgósításával szerepet játszottak abban, hogy Ronald Reagan 1980-ban sokak meglepetésére nyert a hagyományosan demokrata államban. Röviddel később Abramoff a Republikánus Párt egyetemista tagozatának elnöke lett, amely posztot korábban Bush fő stratégája, Karl Rove is betöltötte. Itt barátkozott össze Ralph Reeddel, aki később a republikánusok vallási fundamentalistának tartott gyűjtőszervezete, a Keresztény Koalíció vezetője lett.
Abramoff az 1980-as évek végén – miközben Hollywoodban másodvonalbeli producerként dolgozott – politikai kapcsolatait már igyekezett kamatoztatni, és nemigen voltak skrupulusai. Az általa létrehozott Nemzetközi Szabadság Alapítvány nevű nonprofit szervezet például évi 1,5 millió dollárt kapott a dél-afrikai rezsimtől, hogy Washingtonban egyengesse a fajüldöző pretoriai kormány útját. Az igazi kánaán viszont azt követően jött el, hogy 1994-ben a republikánusok többségbe kerültek a képviselőházban, és a hatalomátvétel hadvezérei mögött ideológusként ott volt Norquist, a hátország mozgósítójaként pedig Reed. Ők vitték be Abramoffot a legmagasabb republikánus körökbe, és alapozták meg a kapcsolatrendszerét, amelynek középpontjában Tom DeLay texasi képviselő, a párt „erős embere” állt.
A szuperlobbista – akiről fénykorában a New York Times és a Wall Street Journal napilapok is elismerő portrét írtak – a kibontakozó történet szerint már az 1990-es évek második felében a törvényesség határmezsgyéjén mozgott, ám a vádalkuig vezető ösvényre az ezredfordulón lépett, amikor elvállalta, hogy a kaszinóérdekeltségeiket védő indián törzsek washingtoni kijárója lesz. Társával, a magát tavaly novemberben bűnösnek valló 35 éves Michael Scanlonnal több mint 80 millió dollárt gombolt le az indiánokról, és miközben ketten összesen mintegy 40 millió dollárt zsebre tettek – Abramoff ebből 25 milliót köteles visszafizetni az ügyésszel kötött egyezség keretében -, a többiből a törvényhozás kerekeit olajozták. Elérték például, hogy az őket pénzelő törzseknek ne legyen kaszinókonkurenciája, míg másoknak máshol szerencsejáték-engedélyt szereztek.
Abramoff kezét látják abban is, hogy a formailag az amerikai családeszmény védelmére létrehozott nonprofit szervezet, az U.S. Family Network 1998-ban egymillió dollár adományt kapott orosz olajipari szereplőktől, röviddel később pedig az IMF intervencióját korábban ellenző republikánusok a képviselőházban jóváhagyták, hogy a Valutaalap kölcsönnel segítse az orosz pénzügyi válság leküzdését. Ebben szerepet játszhatott, hogy a szervezet deklarált céljára ugyan nem sokat költött, ám bőségesen pénzelte az Abramoffal kapcsolatban álló tanácsadó cégeket, amelyek aztán politikusok külföldi útjait finanszírozták és feleségeiket foglalkoztatták.
Eddig egyetlen politikust sározott be Abramoff vádalkuja: Bob Ney ohiói republikánus képviselőt, aki egyebek mellett az adminisztrációs bizottság elnökeként elintézte, hogy a lobbistát megbízó Foxcom nyújthasson mobiltelefon-szolgáltatást a képviselőház épületében. Ney persze most mindent tagad, önmagát pedig Abramoff félrevezetett áldozatának tartja. Aligha lesz egyedül, hiszen az igazságügy-minisztérium amerikai sajtóértesülések szerint legalább húsz képviselő, illetve azok alkalmazottai ellen vizsgálódik. Megvan az első politikai bukás is: DeLay szombaton bejelentette, fölhagy azzal a szándékával, hogy újra a republikánusok frakcióvezetője legyen, amely posztról tavaly szeptemberben egy texasi kampányfinanszírozási törvénysértés gyanúja miatti vádemelés nyomán kellett lemondania. A demokraták most kárörvendően emlékeztetnek arra, hogy DeLay korábban az egyik legközelibb barátjának nevezte Abramoffot, aki Skóciába vitte exkluzív golftúrára, és költségét – a képviselőház etikai szabályait megszegve – a lobbista állta. De Abramoff társa, Scanlon DeLaynek korábban a szóvivője, az ügybe belekeveredett egyik tanácsadó cég vezetője pedig a stábfőnöke volt, utóbbi három évig havi 3 ezer dollárért foglalkoztatta az egykori frakcióvezető feleségét.
Bár az Abramoff által gyűjtött milliókból jutott a demokratáknak is, az igazi nagy pénzeket a republikánusok kapták, akik 1994-ben annak is köszönhették a győzelmüket, hogy az akkor szintén hosszú ideje többségben lévő demokraták is korrupciós botrányokba keveredtek, és a szavazók megbüntették őket. Sokak szerint ugyanaz vár most a republikánusokra a novemberi kongresszusi választáson. Nem véletlen, hogy most egymással versengve szorgalmazzák a lobbizásra vonatkozó szabályok szigorítását, amit régóta hiába javasolt a kampányfinanszírozási reformot is kezdeményező republikánus John McCain és demokrata Russell Feingold szenátor.
NAGY GÁBOR
