Forrás: Híradó

Bernáth Lászlót könyve megírására a Sorstalanság sikere ösztönözte

Egy fiúról írt dokumentumregényt Bernáth László, az ismert újságíró – egy fiúról, aki ő volt valaha, de akinek a náci koncentrációs táborokban átélt megpróbáltatásaira csak úgy tud visszatekinteni, mintha valaki mással történtek volna meg.

„Az ő élete akkor fejeződött be, amikor az enyém elkezdődött” – vall a Coldwell könyvek Történelem másképpen sorozatában megjelent könyv szerzője.

A nagyításhoz kattintson a képre

Az Időmozaik című kötet a magyar holokauszt – vagy lágerirodalom – műveinek sorát bővíti. Késői visszaemlékezés, mivel a 15 éves Bernáth László visszatérése után azzal szembesült, hogy a szomorú odüsszeia nyomán ujjai nem engedelmeskedtek akaratának, először úgy tűnt, mintha fizikailag is elfelejtett volna írni – és amikor végül belejött, az emlékeket idéző naplóírást hamarosan abbahagyta. Semprun könyvét, a Nagy utazást elolvasva pedig úgy érezte, hogy – leszámítva egy-két aktuális eseményhez kapcsolódó újságcikket – végképp le kell tennie arról, hogy lágerlétét felelevenítse.

„Furcsa módon a Sorstalanság adott ösztönzést, jóllehet tudom, hogy egy Nobel-díjas regény árnyékában nincs sok keresnivalóm” – írta a szerző, ám a könyvet elolvasva érthetővé válik az, miért szánta rá mégis magát arra, hogy élményeinek mozaikját megörökítse. Az tudniillik, hogy noha a az SS gépezetének iparszerű működése nyomán alig volt különbség Kertész Imre hősének, Köves Gyurinak és az általa emlékezetében megőrzött fiúnak az élményei között, ő egészen másként élte meg a történteket.

A nagyításhoz kattintson a képre

Bernáth László ugyanis soha nem érezte magát sorstalannak, „sem előtte, sem közben, sem utána”, nevetséges gyermeki elbizakodottsággal meg sem fordult a fejében, hogy ő is meghalhat: pedig látta a krematórium négyszögű épülete fölött vibrálni a levegőt és látta ismerőseit meghalni.

A hajdani emléktöredékek felelevenítésével így Bernáth azt is érzékelteti, mennyiben volt azonos az emlékezetében megőrzött egykori fiú – önmaga – tapasztalata egy másik lágerbe hurcolt kortársáéval, és főleg mennyiben más, egyéni, összehasonlíthatatlan. Mert bár a történések borzalmaiban, azok megélésében és még a ritka örömteli pillanatokban – egy falat többletétel, egy időre megszerzett könnyebb munka, egy sikeres túlélési manőver, egy baráti gesztus, a felszabadulás megérése – sok minden hasonló is volt, mindez sokakban más hatást, emléket váltott ki.

Az eredmény egyfelől hiteles, végig érdekes, elegáns tollal megírt történet – másfelől az eltérően megélt időmozaik is csak erősíti azt, amit Kertész Imre és szinte minden túlélő hiteles visszaemlékezése megrajzol, a holokauszt borzalmát, képtelenségét és elfogadhatatlanságát. S persze azt is, még egyszer, hogy ami ép ésszel elképzelhetetlen, az akkor megtörtént. Erre, mint a napi hírekből is kiviláglik, manapság sem fölösleges emlékeztetni.

További hírek a rovatból:

Nemét és identitását illetően is hazudott a bestselleríró Párizs a filmesek Mekkája – 662 film egyetlen év alatt Pénzmosás a filmgyártásban – ma már csak emlék?Az utolsó Harry Potter-epizód vajon mennyi pénzt hoz a konyhára? Remekműnek nevezi a Sátántangót a The New York Times Nox, Ákos, Caramel, a Kistehén és még sokan mások Regénye közfelháborodást keltett és pornográfia vádjával be is tiltották

hirado.hu/MTI