Forrás: MAFinnország nem szavazta meg az ENSZ elítélő határozatát, pontosabban tartózkodott a szavazáskor 1956-ban, amikor Magyarországot megszállták a szovjet csapatok – jelentette ki Max Jakobson.
2006.01.10 16:26 cena.hu
A volt ENSZ-nagykövet, Finnország legnevesebb külpolitikai szakembere a finn ENSZ-tagság 50 éves jubileumi ünnepségén Helsinkiben elmondott beszédében kiemelte: hazája akkor, 1956-ban még a belpolitikai felháborodás ellenére sem foglalt állást egy nyilvánvalóan erőszakos nemzetközi akció megítélésében. Jakobson szerint ennek oka a Juho Kusti Paasikivi egykori finn köztársasági elnök által javasolt külpolitikai vonal, az úgynevezett „pártatlan Finnország” nemzetközi státusának megteremtésében keresendő.
Finnország a II. világháború után különösen óvatos volt a Szovjetuniót érintő valamennyi kényes kérdésben annak ellenére, hogy nem tartozott a keleti blokkhoz. Ennek ellenére a skandináv ország – igaz, szovjet nyomásra – visszautasította az amerikai Marshall-segélyt is. Ugyanakkor 1953 után enyhült a Szovjetunió viszonya a nyugati országokkal, és Nyikita Hruscsov Finnországot a semleges államok listájára helyezte – noha erről a finnekkel egyáltalán nem egyeztetett. A nemzetközi diplomácia viszont Finnországot a szovjetek nyugati „előretolt bástyájának” tartotta.
Ezt követően, Urho Kekkonen köztársasági elnöksége alatt (1956 és 1981 között) a finn külpolitika a nemzetközi semlegesség jegyében próbált fellépni, amiben Jakobsonnak nagyon komoly szerepe volt. A politikus előbb Kekkonen személyes összekötője, majd 1965 és 1972 között Finnország ENSZ-nagykövete. 1971-ben Jakobsont jelölték az ENSZ-főtitkári posztra, ám megválasztását a Szovjetunió – és sokak szerint a finn diplomata zsidó származása – meghiúsította.
Beszédében Max Jakobson röviden felelevenítette az 1956. októberében Budapesten történt eseményeket, a Nagy Imre által vezetett kormány törekvéseit, illetve a magyar kormány nemzetközi közösséghez fordulását. A politikus szerint a nemzetközi közösség megértette Magyarország 1956-os helyzetét: az ENSZ az USA beadványára – amely elítélte a szovjet agressziót, és a szovjet csapatok haladéktalan kivonulását követelte Magyarország területéről – megszavazta az elítélő határozatot nyolc ellenében, és tizenöt nemzet, közöttük a finn tartózkodásával. Ez utóbbi – fogalmazott Jakobson – Kekkonen elvét tükrözte: „Inkább orvosként, mint bíróként látjuk önmagunkat a nemzetközi konfliktusokban”.
A finn semlegességi külpolitika valószínűsíthetően az egykori szovjet érdekkel egybeeső, és a Szovjetunióra vonatkozó kérdésekben mindig megjelenő vonal volt, hiszen az 1956-os magyar forradalommal egy időben kirobbanó szuezi válságban a magát addig semlegesnek tartó Finnország meglepetésre aktívan részt vett. Igaz, ekkortól már a finnekről kialakult, napjainkra jól ismert kép jelenik meg: Finnország, mint a nemzetközi konfliktusokban közvetítő, a nemzetközi válságrendezéshez békefenntartó csapatokat biztosító állam.
