Forrás: Origo

Sok washingtoni politikusnak lehetnek álmatlan éjszakái, miután vádalkut kötött az ügyészséggel egy korábbi ismert lobbista, Jack Abramoff, aki a hatóságok szerint több kongresszusi tagot is megvesztegetett. Abramoff filmproducerből lett az amerikai főváros egyik legbefolyásosabb figurája, mostanra azonban sokan legszívesebben azt is letagadnák, hogy valaha találkoztak vele.

Bush is visszautalta az adományt

„Szereznünk kell valamennyi pénzt azoktól a majmoktól” – idézet egy emailből, amelyet Jack Abramoff befolyásos washingtoni lobbista küldött üzlettársának, Michael Scanlonnak még 2001 végén. Majmok alatt ügyfeleiket, egy kaszinóüzletben érdekelt amerikai őslakos törzs tagjait értette, akik érdekében Abramoff és Scanlon lobbizott az amerikai törvényhozásban. Az emailek akkor kerültek nyilvánosságra, amikor az indián ügyekkel foglalkozó szenátusi bizottság vizsgálni kezdte Abramoffék gyanúsnak látszó ügyleteit. Később az ügyészség is eljárást indított, és azzal vádolta meg a lobbistákat, hogy többmillió dollárt csaltak ki az őslakos törzstől, és a pénzzel politikusokat vesztegettek meg: utaztatták őket, ajándékokat vettek nekik és támogatták kampányaikat.

Abramoff a napokban el is ismerte bűnösségét, és a vádalku szerint együttműködik a hatóságokkal az állítólagos korrupciós ügyek felderítése érdekében. Ez az, ami miatt most minden bizonnyal sok washingtoni politikusnak vannak álmatlan éjszakái. Tartanak ugyanis attól, hogy Abramoff a rá váró börtönbüntetés enyhítése érdekében kitálal. Az amerikai sajtó beszámolói szerint eddig egy képviselő, Bob Ney konkrét érintettsége merült fel, aki állítólag egy skóciai golftúrát és egy Mariana-szigeteki utazást köszönhetett a lobbistáknak, valamint egy jegyet az amerikai futballbajnokság döntőjére, a Super Bowlra. Cserébe Ney támogatott bizonyos törvénytervezeteket és közbenjárt Abramoffék néhány kuncsaftja érdekében. A képviselő irodáján keresztül azt közölte, hogy nem helyteleníthető befolyásolás, hanem az ügyek fontossága miatt cselekedett.

Bob Neyen kívül azonban még sok más politikus is kényszerülhet magyarázkodásra. Sajtóbeszámolók sszerint vesztegetés gyanúja mintegy húsz kongresszusi tagnál, illetve munkatársuknál merülhet fel. A demokraták között is akad jó néhány, aki most legszívesebben letagadná, hogy valaha is találkozott Abramoff-fal, de a lobbistának elsősorban a republikánus élvonalba tartozó politikusokkal ápolt szoros kapcsolatot. Közülük is a legismertebb Tom Delay, a republikánusok korábbi képviselőházi vezetője, aki ősszel szintén egy korrupciógyanús ügy miatt kényszerült távozni posztjáról. A kemény stílusáról ismert, és egyszerűen Kalapácsként is nevezett Delay egy alkalommal „egyik legközelebbi és legkedvesebb barátjának” nevezte Abramoffot.

Washingtonban már most az utóbbi évek legnagyobb botrányáról beszélnek, pedig a java még valószínűleg hátravan. Több politikus mindenesetre már megelőző akcióba kezdett. A Fehér Ház az elsők között jelentette be, hogy George Bush elnök az Amerikai Szív Szövetségnek utalja azt a hatezer dollárt, amelyet még 2004-es újraválasztási kampányához kapott Abramofftól és feleségétől. Delay és képviselőházi vezető poszton őt követő Roy Blunt szintén közölte, hogy jótékonysági szervezeteknek adja a lobbistán keresztül kapott kampánytámogatásokat. Azt persze minden esetben hangsúlyozták, hogy ez nem valamiféle jogszerűtlenségnek a beismerése, mondván, hogy a pénzt a szabályoknak megfelelően kapták.

Átvert indiánok és felbukkanó maffiózók

Az ügynek eddig az igazi nagy vesztese maga Jack Ambramoff, aki fényűző életmódnak és egy vélhetően sokak által irigyelt karriernek volt kénytelen búcsút mondani. A kaszinóiról ismert Atlantic Cityben született, majd szüleivel tízéves korában a kaliforniai Beverly Hillsbe költözött. Mint a New York Times által közölt portréból kiderül, konzervatív nézeteit apjától örökölte, és – igaz, csak egyetemi szinten – aktívan részt vett Ronald Reagan 1980-as elnökválasztási kampányában. Akkori ismerősei pár éve úgy emlékeztek rá vissza, hogy jó politikus alkat volt, mindig nagyon ízlésesen öltözködött, frizurája makulátlan volt és kizárólag öltönyt hordott már akkor is.

Egy ideig még részt vett egy harcosan jobboldali csoport munkájában, és így szert tett jó néhány republikánus ismerősre, de a nyolcvanas évek közepén aztán úgy döntött, ideje pénzt keresni, és a jogi diploma megszerzése után beszállt a filmbizniszbe. Egyetlen ismertebb produceri munkája az 1989-ben készült Vörös Skorpió című film, amelyben a Dolph Lundgren által alakított szovjet ügynök szembefordul a kommunista vezetéssel. A film első félórájában a főhős tucatnyi embert üt le vagy öl meg – ezt a New York Times portréírója azért tartotta fontosnak megjegyezni, mert Abramoff maga egyébként tizenéves kora óta konzervatív értékeket valló ortodox zsidóként él, és létre is hozott egy bizottságot azért, hogy a hagyományos zsidó értékek megjelenjenek a szórakoztatóiparban. (Utólag egyébként Abramoff a rendezőt okolta a Vörös Skorpióban megjelenő túlzott erőszakért.)

A filmipari kitérő után a kilencvenes években visszatért a politikába. A kedvező alkalmat erre az adta, hogy 1994 novemberében a Clinton-kormányzat egészségügyi tervei és a demokratákat körüllengő korrupciógyanús ügyek miatt csalódott választók a szenátusban és a képviselőházban is többséghez juttatták a republikánusokat. Azt megelőzően erre utoljára 1954-ben volt példa. A győzelem ugyanakkor egyfajta sokként érte a republikánusokat, és azok a politikusok, akik korábban hozzá voltak szokva a mellőzöttséghez, hirtelen vezetői posztokon találták magukat. Abramoff szerencséje az volt, hogy korábbi republikánus aktivistaként azon kevesek közé tartozott, akik ismerték ezeket az embereket, és így már pár nappal a választás után állást is ajánlott neki egy lobbizással és jogi tanácsadással foglalkozó ismert cég.

Egyik első munkája a Csendes-óceánon fekvő Északi Mariana-szigetek képviselete volt. A terület az Egyesült Államokhoz tartozik, a jogszabályi környezet azonban különbözik – vagy legalábbis Abramoff megbízása idején különbözött – az anyaországétól. Ágy nem vonatkoztak rá a munkajogi szabályok, például a minimálbér betartása, viszont a gyártók ugyanúgy használhatták a piacon értékesnek számító Made in USA címkét. Abramoff feladata az volt, hogy a Kongresszusban megakadályozza az olyan próbálkozásokat, amelyek változtattak volna ezen a helyzeten. Ez – mint a New York Times cikkéből kiderül – sikerült is, miután tucatjával utaztatta a republikánus politikusokat és konzervatív publicistákat a szigetekre, akiket aztán luxuskörülmények között győzködött a jogszabályi feltételek megőrzéséről.

A kilencvenes évek közepén kezdett el lobbizni Abramoff azoknak az amerikai őslakos törzseknek, amelyek a rezervátumok területén lévő kaszinók miatt érdekeltek voltak a szerencsejáték-üzletben. Ügyfeleit rávette arra, hogy ne csak a szokásos lobbizási díjat fizessék, hanem különböző jogcímeken adjanak pénzt republikánus szervezeteknek. A New York Times tavaly májusi cikke szerint a Coushatta törzs például 30 ezer dollárt utalt a már említett Tom Delayhez kötődő két politikai bizottsághoz. Ez azonban csak csepp volt a tengerben, Abramoff ugyanis egyszer – szintén a New York Times beszámolója szerint – maga dicsekedett azzal, hogy az indián törzsektől mintegy tízmillió dollárt utaltatott át republikánus csoportokhoz.

Abramoff olyan ügyesen keverte a lapokat, hogy mire 2001-ben nyolc év után ismét republikánus lakója lett a Fehér Háznak, addigra ő lett Washington egyik leggazdagabb és legjobb kapcsolatokkal rendelkező lobbistája. Milliós vagyona volt, munkadíja elérte a 750 dollárt óránként, tulajdonában állt két menő belvárosi étterem, kapcsolati hálójára pedig jellemző volt, hogy bejáratos volt az új elnök főtanácsadójához, a Bush agyának is nevezett Karl Rove-hoz is. Ő ugyanis Abramoff korábbi személyi asszisztensét vette maga mellé új munkakörének ellátásához. A pénz és a befolyás mellett Abramoff tiszteletet vívott ki magának azzal, hogy sokat áldozott jótékony célra, és létrehozott egy vallásos magániskolát is.

A korrupciógyanús ügyletek nyilvánosságra kerülése miatt ez az idilli kép már múlté. Abramoff ellen ráadásul vádat emeltek egy olyan ügy miatt is, amelyben már maffiafigurák is felbukkantak. Az ügyészség szerint a lobbista és egy üzlettársa hamis tranzakciókkal jutott hozzá a floridai SunCruz Casinos nevű céghez, amely kaszinóhajókat üzemeltetett. A cég korábbi tulajdonosa egy Konstantinos „Gus” Boulis nevű üzletember volt, aki 2001 februárjában, tehát az adásvételt követően gyilkosság áldozata lett. Az emberölés ügyében három férfi, köztük a Gambino maffiacsalád egykori könyvelője, Anthony Moscatiello ellen emeltek vádat. A kaszinóvásárlás ügyében felhozott csalás vádjában egyébként Abramoff elismerte bűnösségét.

„Végső soron úgyis a pénz győz”

A szövevényes és belterjesnek tűnő ügynek akár hosszútávú politikai következményei is lehetnek. Idén novemberben ismét törvényhozási választásokat tartanak, és a demokraták azzal próbálnak visszavágni korábbi vereségeikért, hogy azt hangoztatják: a republikánusok felelősek a „korrupció kultúrájáért”.

A Newsweek magazin elemzése szerint a republikánusok mellett az ügy vesztese lesz a Fehér Ház is. A lap hozzáteszi, ugyan senki sem állítja, hogy Karl Rove tudott Abramoff piszkos ügyeiről, de az elnöki főtanácsadó az, aki a háttérből irányítja a washingtoni republikánusokat. Ágy ha Rove-nak szüksége volt arra, hogy a törvényhozás lépjen valamilyen ügyben, akkor segítségül hívta a párthoz kötődő lobbigépezetet, amelynek egyik meghatározó figurája sokáig Abramoff volt.

A Newsweek szerint az ügy lehetséges nyertesei az úgynevezett harmadik utas reformmozgalmak lehetnek. A lap elemzője azt a merész következtetést is megkockáztatja, hogyha a 2008-as elnökválasztáson a Fehér Házat jelenleg uraló irányzattól távolabb álló John McCain szenátor szerzi meg a republikánusok elnökjelöltséget, akkor egyes demokratákkal, például John Liebermannal, Wes Clarkkal, valamint a Bush-kormányzat korábbi külügyminiszterével, Colin Powell-lel összeállva simán megnyerheti a három év múlva esedékes választást.

A kibontakozó botrány felvet kérdéseket a lobbizási tevékenységgel kapcsolatban is. „Washington olyan, mint egy hatalmas méhkas, és a zümmögés a lobbistáktól jön, akik mind a méhkirálynőhöz próbálnak eljutni” – így jellemzi a helyzetet a BBC elemzője, Paul Reynolds, emlékeztetve ugyanakkor arra, hogy a lobbizás önmagában nem jelent korrupciót. Sőt, hozzáteszi, hogy szükség van rá a törvényhozásnál, az érintetteknek ugyanis meg kell adni a jogot arra, hogy kifejtsék véleményüket.

Washingtonban jelenleg mintegy 35 ezer lobbista dolgozik. A Washington Post nemrég készült felmérése szerint az, aki elég jó kapcsolatokkal rendelkezik, például korábban dolgozott már a kormányzatban vagy a Kongressszusban, akár évi 300 ezer dollárt is megkereshet. Az utóbbi években egyre jelentősebbé vált a lobbitevékenység az amerikai fővárosban, amelynek egyik oka, hogy maga a kormányzati szervezet is bővült, másrészt a cégek is egyre inkább felismerik, hogy az előnyök biztosítása és az esetleges károk megelőzése érdekében nagyobb szükségük van érdekeik képviseletére.

„Minden este van több mint húsz társasági esemény vagy adománygyűjtő rendezvény. A lobbisták együtt utaznak a Kongresszus tagjaival, összejárnak velük. A cél pedig az, hogy minél jobban hozzáférjenek a döntéshozókhoz” – ezt már maga Abramoff nyilatkozta a New York Timesnak még tavaly májusban. Hozzátette, sok ember nyilván azt szeretné, ha a politikusok úgy élnének, mint a szerzetesek, de ez a gyakorlatban nem működik. „A rendszert azonban nem én hoztam létre” – közölte Abramoff, megjegyezve, hogy a politikában végső soron úgyis a pénz győz.

Pethő András

[origo]