Forrás: HírtvA The New York Times egy hónappal ezelőtti írása szerint Gibson most egy tévésorozatot tervez a holokausztról. Felröppen az a hír is, hogy a leszerepelt Arnold Schwarzenegger helyett Mel Gibson pályázza meg Kalifornia állam kormányzói székét.
Január 3-án lesz ötvenéves Mel Gibson Oscar-díjas amerikai-ausztrál színész, rendező, producer.
Mel Columcille Gerard Gibson 1956-ban a New York állambeli Peeksill kisvárosban ausztrál anya és amerikai apa 11 gyermeke közül a hatodikként született. Tizenkét éves volt, amikor vasutas apja elvesztette munkáját, s a család Ausztráliába települt át. (A döntésben szerepet játszott az is, hogy a vietnami háború idején a szülők féltették fiaikat a besorozástól. A gyerekek szigorú katolikus iskolába kerültek, de Mel itt nagyon rosszul érezte magát és addig fegyelmezetlenkedett, amíg átíratták egy állami intézménybe. Középiskola után volt szakács és újságíró, s közben sokat sportolt. Mivel kiskorától kiválóan utánozta a családtagokat és a hírességeket, nővére az ő tudta nélkül beadta jelentkezési lapját az országos drámaművészeti intézetbe, ahová fel is vették.
Főiskolásként kapta első filmszerepét egy szörfös fiatalról szóló „rock and roll balladában”, majd tévés szappanoperákban dolgozott. Színpadon is szerepelt, egy ausztrál turné közben ismerte meg későbbi feleségét, a fogászasszisztens Robyn Moore-t.
1977-ben kapta George Miller rendezőtől a Mad Max főszerepét. A közeli jövőben játszódó sci-fi-thrillerben először alakított magányos akcióhőst, aki bosszút áll felesége és gyereke gyilkosain. A néhol igencsak brutális alkotás hatalmas sikernek bizonyult és mára kultuszfilmmé nemesedett, Gibson nevét pedig széles körben megismerték. (Érdekes módon a Mad Max Amerikában hűvös fogadtatásra talált, pedig még ottani színészekkel újra is szinkronizáltatták. A közönség véleményét csak a jóval látványosabb folytatások, az 1981-es Mad Max 2. és az 1985-ös Mad Max 3. – Az igazság csarnokán innen és túl változtatta meg. Gibson fekete, csatokkal díszített ruhája divathullámot indított el.)
1980-ban óriásit bukott a Z-kommandó című világháborús kalandfilmmel, amelyet a kritika és maga is Gibson pályafutása mélypontjának tekint. Annál jobban sikerült viszont a Peter Weir rendezte Gallipoli, amely az első világháború egy tragikus, több ezer ausztrál életet követelő eseményének állít emléket. Szintén Weir irányításával készült A veszélyes élet éve, amelyben egy újságíró bőrébe bújt, aki első külföldi munkájára Indonéziába kéri magát, amikor Sukarno elnök hatalma 1965-ben inogni kezd.
Gibson ekkor már elismerten nem csak jóképű, de tehetséges is volt: hiteles alakítást nyújtott történelmi és kalandfilmekben, akciófilmekben, így nevére Amerikában is felfigyeltek. Először 1984-ben hívták Hollywoodba, ahol a Lázadás a Bounty-n új változatában őrá osztották a Marlon Brando által játszott lázadó első tiszt szerepét. Igazi amerikai karrierre 1987-ben indult, amikor őt választották a Halálos fegyver egyik főszereplőjének Danny Glover mellett. Az idősödő, csak a nyugdíjazást váró fekete és az őrült fehér detektív kalandjaiból eddig négy rész készült el, s mindegyik hatalmas sikert aratott. Gibsont leginkább azokban a filmekben kedvelik, amelyben humora is érvényesülhet, mint a Halálos fegyver sorozatban, vagy kilencvenes években forgatott Palimadarak című akciókomédiában és az Air America című film vakmerő pilótaszerepében.
1990-ben ő volt Zeffirelli sok vitát kiváltott Hamletjének címszereplője. Már kiválasztása sokakat megdöbbentett, mert a köztudatban Mad Maxként és forrófejű Riggs nyomozóként rögzült – ugyanakkor ez volt az első Hamlet, amely a XII. századi Dániába helyezte a történetet a körszakállas, szőkére festett Gibsonnal a főszerepben. Gibson 1993-ban a rendezéssel is megpróbálkozott: Az arcnélküli emberben a főszerepet is maga alakította, majd Jodie Foster oldalán egy sármos hamiskártyás volt a Maverick című westernben. Régi álmát megvalósítva 1995-ben készítette a William Wallace skót szabadságharcosról szóló filmet, melynek csatajeleneteiben az ír hadsereg 1700 katonája statisztált. Az alkotásért megkapta a legjobb rendezőnek és filmnek járó Oscart, s bár a legjobb főszereplő díjáról lemaradt, további három arany szobrocskát is hazavihetett. Ezután játszott romantikus alkotásokban (Halhatatlan szerelem), izgalmas thrillerben (Váltságdíj), pszichológiai drámában (Összeesküvés-elmélet), vígjátékban (Mi kell a nőnek), háborús drámában (Katonák voltunk), a Pocahontas és a Csibefutam című rajzfilmhez hangját adta.
Tavaly készült a számára a legnagyobb kihívást jelentő A passió, amelyet élete fő művének tart. A gondolat 12 évig érlelődött benne, és saját pénzét kockáztatta, hogy elképzelései szerint forgathassa a Jézus utolsó 12 óráját elmesélő történetet. A mélyen vallásos rendező sokoldalú kutatómunkát végzett könyvtárakban és teológiai művekben, számos szakértővel konzultált. A teljes hitelességre törekvés jegyében a szereplők arámi és latin nyelven beszélnek, Gibson hosszas kérlelés után annyi engedményt tett, hogy engedélyezte a feliratozást. Az alkotás már a forgatás alatt is rengeteg vitát váltott ki, a bemutatót követően többen is bírálták Jézus kínszenvedéseinek brutális nyíltsággal történő ábrázolása, naturalizmusa miatt, mások viszont az antiszemitizmus bélyegét sütötték rá. A film végül az év kasszasikere lett, s egy ideig Gibson vezette a Forbes amerikai magazin legjobban kereső híres emberekről készített százas listáját.
A The New York Times egy hónappal ezelőtti írása szerint Gibson most egy tévésorozatot tervez a holokausztról. Felröppen az a hír is, hogy a leszerepelt Arnold Schwarzenegger helyett Mel Gibson pályázza meg Kalifornia állam kormányzói székét.
Magánéletével kapcsolatban nincs szenzáció: még a bulvárlapok is a példás családapa képét erősítik, aki feleségével immár hét közös gyermeket nevel, családja, ha teheti, még a forgatásokra is elkíséri a színészt.
MTI (Panorama)
