Forrás: HVGA világ legrégebbi keresztény imahelyének romjaira bukkantak – legalábbis ezt állítják izraeli régészek, akik egy főleg palesztin politikai foglyokat őrző börtön bővítése során nemrégiben találtak egyebek mellett egy több mint 50 négyzetméteres impozáns, Jézus Krisztus nevével is díszített mozaikpadlót. „A talált cseréptöredékek, a feliratok megfogalmazása, a betűformák és a halszimbólum használata mind a 3-4. századra datálják az épületet” – vélekedett a feltárás vezetője, Yotam Tepper. A felfedezés ráadásul szimbolikus helyen történt: az Izrael északi részén fekvő fogolytábor tőszomszédságában található az UNESCO által idén a világörökség részének nyilvánított Megiddó-domb, amely egyes vélekedések szerint azonos a bibliai Jelenések könyvében emlegetett Armageddonnal (a héber Har, vagyis hegy, illetve a Megiddó név görögösített változatával), amely a jó és a gonosz erői összecsapásának lenne a helye az utolsó ítéletkor. Ennek alapja, hogy az ókorban (de később is) a domb környéke stratégiai jelentőségű volt, számos csata zajlott itt, a leghíresebb nagyjából 3500 éve, amikor az egyiptomi Napóleonként is emlegetett III. Thotmesz fáraó legyőzte az ellene szövetkezett kánaáni városállamok seregét.
Nem mindegy, pontosan mikorra tehető az egykori imahely keletkezése, mivel csak akkor számíthatna a legrégebbi keresztény templom előkelő címére, ha a 3. századból származna, az viszont azt jelentené, hogy olyan időszakban építették, amikor a Római Birodalomban a keresztények csak illegalitásban, üldöztetések közepette gyakorolhatták hitüket. A század utolsó évtizedeiben (és a 4. század első éveiben) ráadásul a birodalmat egymás közt felosztva uraló két császár, Diocletianus és Maximianus különösen kegyetlenek voltak az újhitűekkel: nevükhöz köthető az ókor utolsó nagy keresztényüldözése. Fordulat csak 313-ban következett be Constantinus császár milánói ediktumával, mely teljes szabadságot biztosított az addig üldözött vallásnak – az ezt követő korszakból viszont már nem olyan nagy ritkaság egy keresztény emlék.
A legkorábbi keresztény templom címmel jelenleg a szíriai Dura Európoszban valamikor a 3. század közepén épült úgynevezett háztemplom dicsekedhet, amelyet az akkori kemény üldözések miatt kívülről egyszerű lakóháznak álcáztak. Elképzelhető, hogy a Megiddó-hegyi lelet is ilyesféle titkos gyülekezeti hely volt, ahol Jézus követői egy magánház rejtekében imádkoztak és vettek részt a szeretetlakomán. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni – hívja fel a figyelmet Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes és költő -, hogy a zsidó keresztények eleinte mindaddig a zsinagógákban jöttek össze imádkozni, amíg ki nem ebrudalták őket onnan.
Perdöntő az lehet a mostani lelet keletkezésével kapcsolatban – mondja a HVG kérdésére Kalla Gábor, az ELTE régészeti tanszékének docense -, ha már a padló alatti réteg is előkerül, mert az ott találtaknál biztosan később készült a mozaik. Addig a szakértők más módokon, például a feliratok alapján próbálják megsaccolni az épület korát. A padlón szerepel egy római századparancsnok (egy bizonyos Gaianos) neve is, aki finanszírozta a mozaik készítését. „Ha én a 3. században római katona lettem volna, biztosan nem örültem volna, ha a nevem olvasható egy ilyen épületen. Derékba törte volna a karrieremet. Sőt egyenesen öngyilkos lépés lett volna” – értelmezte a feliratot Joe Zias antropológus, az izraeli régészeti hatóság volt kurátora. Vele ért egyet Komoróczy Géza, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA judaisztikai kutatócsoportjának vezetője is, aki szerint római tiszt még titkos részvételre se nagyon vállalkozhatott Diocletianus keresztényüldözései idején. A padlómozaik – teszi hozzá – egyébként is olyan nagyszabású, finom munka, a feliratok olyan gondosak és – mondhatni – bőbeszédűek, illegalitásban valószínűtlen lett volna ilyesmi. Horváth Pál, az MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa viszont úgy véli, hogy ez még nem zárja ki a korai keltezést, hiszen tudvalevő, hogy a katonaság igen fogékony volt a (misztérium)vallások iránt, és a 3. században már a parancsnoki gárdában is számos keresztény volt.
A feltárás vezetőjének magabiztosságát ugyanakkor alátámaszthatja – teszi hozzá Horváth -, hogy a rendelkezésére álló cserépedények kétségkívül az egyik legfontosabb datálóeszközök, gyakorlatilag évtizedre pontosan meg lehet állapítani, mikor készültek. Továbbá az írásképből is lehet leírásuk idejére vonatkozó következtetéseket levonni, arról nem is beszélve, hogy a mozaikpadlón látható halmotívum mint őskeresztény jelkép használata századról századra csökkent, s a 4. századtól már nem volt domináns.
Akárhogyan dől is el e szakmai vita, a feltárásnak mindenképpen jó esélye van, hogy régészettörténeti eseményként emlékezzenek majd rá. A munkálatokba ugyanis a helyi rabokat is bevonták, és „némelyik elítélt annyira boldog volt a munkájával, hogy már állást is kért az izraeli régészeti hatóságnál” – nyilatkozta az izraeli börtönhivatal szóvivője.
BARTA JUDIT
