Forrás: HVGA világhálón az Európai Unió hosszú távú terveivel foglalkozó névtelen tanulmányra bukkantam, amelyet az alábbiakban ismertetek.
Az unió finanszírozási reformjának keretében az uniós összterméknek a központi büdzséből elosztható, most kialkudott 1,045 százalékos arányát a következő húsz évben legalább 5,00 százalékra kell emelni. Belpolitikailag nem elviselhető és nem igazságos, hogy továbbra is csak a hat leggazdagabb uniós ország fizessen be a többiek javára, tehát új forrásokat, illetve új megtakarítási formákat kell biztosítani, és két új csúcsszervezetet létrehozni, az egyik a New Customs Committee (NCsC), a másik a New Custom Committee (NCC) nevet viselné (Vámítási, illetve Szoktatási Minisztérium).
A Vámítási Minisztérium a bevezetendő vámok (híd- és alagútvám, levegővám, talajvám, vízvám, széladó, földmágnesség-adó stb.) révén szolgálná a fejlesztést. A folyókat alul, szintben vagy felül keresztezők valamennyien vámot fizetnének, tekintet nélkül arra, milyen közlekedési eszközt használnak (vasút, metró, búvárharang, búvárruha, hajó, vízibicikli, csónak, tutaj, uszály, villamos, troli, busz, személygépkocsi, motorkerékpár, kerékpár, gördeszka, görkorcsolya, roller, tricikli, egykerekű, helikopter, repülő, sárkányrepülő, vitorlázórepülő, ejtőernyő, babakocsi). Az összes esetre nem kifizetődő kerítés, sorompó, kapu stb. létesítése, valamint adatjogi problémákat vet fel a mérés (egyelőre vitatott az emberi egyedekbe ültetendő azonosító csipek törvényessége), ezért mindenki átalányt fizetne, noha a járóképtelenek esete további kérdéseket vet fel. A járműveken utazók a jegy árában fizetnék meg a vámot, a gyaloglók a csizma, cipő, saru, szandál, zokni, kapca stb. árában, az úszók a fürdőruha árában, a mezítlábasok pedig a megfelelő, becsült összeggel több személyi jövedelemadót fizetnének, de a többlet nem haladhatná meg a jegyár vagy a lábbeli árának felét. A kézen járók a kesztyű árában fizetnének, vagy választhatnák a becslést. A befolyó pénz egy részét további hidak és alagutak építésére fordítanák, más részéből egyéb beruházásokat finanszíroznának.
Az új tagországok helytelenül értelmezik az „egyenlőség” fogalmát, mert teljes egyenlőség soha, semmiben sem létezett, és nem is fog létezni soha. Ők a 75 százalékos egyenlőséget, a tagjelöltek pedig az 50 százalékosat kapnák meg, ami méltányosnak tekinthető ahhoz képest, milyen a fejlettségük, és mekkora a nemzeti össztermékük. „Mindig abból támad konfliktus, ha a célkitűzés irreális.” Az egyes tagországokban létesítendő Szoktatási Minisztériumok (NCC-k) feladata lenne az egyenlőségi arányszámoknak (Equal Rights Proportion, ERP) a lakossággal való elfogadtatása. A szoktatási csúcsminiszter (Faqual Rights Commissioner – Csalárdügyi Biztos) pozíciójára kelet-európai politikust válasszanak meg, akinek történelmileg több a tapasztalata, mint nyugati kollégáinak.
Átmeneti – három-négy évtizednyi – időre vezessük be a keurót, ami a kelet-európai euró fordítása, az angol eeuro megfelelője. Ez nem az East Euro rövidítése, hanem betűszó: East European Uniquely Risky Output (kelet-európai páratlanul kockázatos kibocsátás). A keuró árfolyamát kéthetente az Európai Központi Bank állapítaná meg, amelyben a visegrádi országoknak fél képviselőjük lenne negyed szavazati joggal. A keurót a régi tagállamokban is elfogadnák hivatalos fizetési eszközként, hitelt azonban csak euróban folyósíthatnának, és abban is kellene törleszteni. A régi tagországokban dolgozó új állampolgárok (visegrádiak és baltiak) és az új tagállamokban dolgozó új állampolgárok (visegrádiak és baltiak) keuróban kaphatnák a fizetésüket és a nyugdíjukat, amiből az átváltási illetéket – az összeg 25 százalékát – a kifizetők levonnák, és ennek az 50 százalékát, valamint a 25 százalék áfát a legnagyobb nettó befizető államok nemzeti bankjainak utalnák. A kétvalutás rendszer pénzügyileg megfelelne a valóságos egyenlőségi rátának (75 százalék mínusz áfa); a később csatlakozó országok esetében az átváltási illeték értelemszerűen ötven százalék plusz áfa. Vitatható, vajon a 75 százalékos egyenlőségi és pénzügyi ráta nem túl magas-e, az angolok szerint nyilván 45 százalék is elég lenne úgy, hogy egyenlőségi esetben az áfa levonandó, pénzügyi esetben hozzászámítandó; a visegrádiakat és a baltiakat, akik bizonyára 100 százalékos átváltáshoz ragaszkodnának 0 százalék áfával, nem célszerű megkérdezni.
A régi tagállamok örökké követelni fogják a francia gazdák támogatását, a lengyelek ennek az összegnek a felét, a magyarok a negyedét kérik majd, ezért az új tagállamok mezőgazdasági területeit hintsék be sóval (a szükséges mennyiség fele biztosítható a lengyelországi Wieliczkából, ezáltal a lengyel tiltakozás mérsékelhető), és a felszabaduló mezőgazdasági munkaerőt csoportosítsák át a tengervíz lepárlásához (az édesvíztermelés a zöldek szerint harminc éven belül úgyis az EU fő tevékenysége lesz az oxigén előállítása mellett). A sótlan országok (vagyis a tengertelenek) ezt ellenezni fogják, de meg kell velük értetni, hogy a sókitermelés a térség munkanélküliségét jelentősen enyhíti. Csehország kedvezményt élvezne, mezőgazdasági termelésének folytatását engedélyeznék, mert Shakespeare egyik drámája cseh tengert említ. Magyarország is kedvezményt kapna, mert sóban nem áll ugyan jól, de a szikesedés sóban is elszámolható. Németországban Landwirrschaftsministerium (Mezőbalgasági Minisztérium) néven ajánlatos felállítani a sótermelés és sószállítás európai csúcsszervét, élén francia miniszterrel.
Európa csak a középkorban volt egységes, amikor a lakosság tömegei röghöz voltak kötve, magasabb szinten ezt az egységet kell újra elérni. A szabad költözés joga minden európai állampolgár számára biztosítandó, ugyanakkor ki kell dolgozni „a megfelelő embert a megfelelő helyre (the right man in the right place)” programot (RMRP). „Aki valahol fölösleges, máshol még lehet hasznos, mindenkinek van helye a Nap alatt.” Amíg a volt Jugoszlávia egykori tagállamai és Törökország nem válnak az EU egyenjogú tagjaivá, a nyugati életformához elégtelenül asszimilálódott délszláv, török és arab népességet telepítsék át a keleti államokba – amelyekben úgyis az övékhez hasonló szokások léteznek -, tekintet nélkül jelenlegi állampolgárságukra, vagyis az intézkedés a második-harmadik generációs nyugat-európai bevándorlókat is érintené. Kivételt csak az A kategóriájú labdarúgók, teniszezők és kosárlabdázók képeznének. A javaslat gazdaságilag már meg is valósult: amióta a gyatra és hibás termékeket nem dobják ki, hanem Kelet-Európára sózzák rá, Nyugat-Európában megszűnt a selejt.
A Kelet-Európában felépítendő dzsámik, minaretek és egyéb vallási célú intézmények finanszírozását a régi tagállamok teljes egészében vállalják magukra, a letelepedési segélyt, fejenként 500 ezer eurót, a helyi közigazgatási testületeknek utalják át, így az etnikai, vallási és szociális feszültségek Európa történelme során először minimálisra csökkennének.
Az EU miniszteri tanácsa az irániak által vezetett pánarab koalícióval folytasson tárgyalásokat Izrael állam teljes lakosságának Kelet-Európába telepítéséről. A Területet olajért nevű akció során minden egyes zsidó áttelepüléséért fejenként 50 ezer euró járna a helyi önkormányzatoknak, ennek felét az arab bankok, másik felét a nyugat-európai rasszista pártok adnák. Ebből meg lehetne oldani az elmaradt közműfejlesztést, sőt bekötőutak, sorompók, őrtornyok, szögesdrót kerítések és 3 méter magas, fél méter széles betonfalak építésére is futná. Ezzel a módszerrel le lehetne törni az európai olajárat, Európa energetikailag végre függetlenné válna Oroszországtól.
A visegrádi államok nyilván azzal a feltétellel fogadnák be a nyugat-európai muzulmánokat és a zsidókat, ha a cigányok helyére telepíthetnék őket, akiket viszont Indiába segítenének vissza, és a szállítást a régi európai országok (a tizenötök) finanszíroznák, az Indiának járó 197 milliárd dollárt is beleértve. Ezt a követelést megértően kell fogadni.
Az információk 98 százaléka bizonyítottan dezinformáció, és csak arra jó, hogy az emberek ép eszét megzavarja. Az emberi lélek rongálása a történelmi vallások vezetői szerint megengedhetetlen, mert a lélek Isten kivételes adománya, az ateisták szerint az emberi tudat a legmagasabb rendű szellemi szerveződés (ami ugyanaz), meg kell tehát teremteni a bioember megóvásának feltételeit. A legjobb módszer az analfabetizmus fejlesztése. Az európai egyetemek leépítése már folyamatban van, de ez kevés, valójában a funkcionális analfabetizmusnak a valóságos analfabetizmussal való helyettesítése a cél. A digitális tévésugárzás kötelezővé tételével és közösségi támogatásával a könyv- és lapkiadás magától megszűnik, az európai ember az írásbeliségről az eredeti szóbeliségre áll vissza. Az írás-olvasás oktatásának megtakarításával, az eddig e célra elpocsékolt források átcsoportosításával az EU jó eséllyel veheti fel a harcot az olcsó kínai munkaerővel.
„A kereskedelem célja és eszköze az ember; más emlős nem kereskedik.” Ezzel még az ortodox marxisták is egyetértenek, akiknek tétele: „Legfőbb érték az ember.” A kereskedelemnek ősidők óta az ember is a tárgya, tehát fel kell szabadítani a nemzetközi maffia uralma alól, és Brüsszel alá kell rendelni. „Helytelen egy sok tízezer éves, folyamatosan fennálló emberi gyakorlatról tudomást sem véve az ebből származó hasznot és illetékeket az EU törvényes fennhatósága alól kiengedni.” A várható moszkvai tiltakozást angol és francia labdarúgóklubok átengedésével lehet csillapítani.
A rabszolga-kereskedelmet az EU törvényes gyakorlatává kell tenni, ki kell fehéríteni és meg kell adóztatni. Az új tagok prostituált állampolgárai (screw crew) a régiek 75 százalékán, a tagjelöltek prostituáltjai az 50 százalékán kelhetnének el. Az új tagállamokban az EU központi, becslésen alapuló kamatyadót vezetne be (intercourse rate), ebből jelentős nyugdíj-kiegészítés származna akkor is, ha a nemi kapcsolat nem jött létre (impotencia), és ennek fele Nyugat-Európát illetné. „Nincs más esélyünk, hogy az európai nyugdíjasok ne haljanak éhen.” Németül ezt a tervet a „Schwanz auf Weiss” kódnéven lehet népszerűsíteni.
A Hollandiában, Dániában, Svédországban és egyes keleti német tartományokban létrejövő KDSZ-ek (Kannibálok Demokratikus Szövetsége) érdekében szigorú nyilvántartás és ellenőrzés szükséges, nehogy lejárt szavatosságú emberhús kerüljön a fogyasztók asztalára. Az emberhús legalább 90 százalékát lábon kell exportálni, így a mélyhűtés költségei megtakaríthatók; további könnyebbség, hogy a hajcsárok 85 százalékát az EU adná. A temetők bevételkiesését és az állattartók veszteségeit az EU központi forrásból kompenzálná. A szabályozott emberhús-kereskedelem erősítené az EU és az Egyesült Államok atlanti szövetségét, várható ugyanis, hogy az USA-ban az évtized végéig visszaállítják a rabszolgatartást.
Ezek a javaslatok arról tanúskodnak, hogy a kicsinyes alkudozások mellett komoly erőfeszítések történnek az unió hosszú távú fejlesztésére. Igen kedvező, hogy a pénzek felhasználását nehezítő 87 alapszabály mindössze 18-ra csökkenne. Jó lenne, ha mi is kidolgoznánk javaslatokat, hiszen az uniónak immár másfél éve vagyunk teljes jogú tagjai. „Az unió olyan lesz, amilyenné mi tesszük!” – jelentette ki Budapesten dr. J. Swift, az EU Fejvesztési Bizottságának elnöke (Commission of Defenestment, CD).
SPIRÓ GYÖRGY
