Forrás: Híradó

Mióta állítunk karácsonyfát és honnan ered ez a szokás? Milyen hagyományok kötődnek az év legszebb ünnepéhez? Ahány ország, annyi szokás

Hóval és esővel jön a karácsonyDélután kettőig lehet vásárolni szombatonKarácsonyi tippekKarácsonyi versekEgy igazi karácsonyi ajándék? – Shelby CS 6 Mustang és Shelby/West Coast Customs MustangA fekete csoki jó és egészséges(ebb)

Mióta állítunk karácsonyfát és honnan ered ez a szokás? Milyen hagyományok kötődnek az év legszebb ünnepéhez? Ahány ország, annyi szokás.

Karácsonyfa történelem

A nagyításhoz kattintson a képre

Karácsonyfaállítás német szokás, legalábbis erről tanuskodnak az első írásos emlékek. E szerint a XVI. században a Rajna bal partján fekvő Elzászban, a folyó jobb partján pedig Breisgauban állítottak először fenyőfát. Selestatban (Schlettstatt) az 1521 és 1557-es évben két schillinget fizettek egy erdésznek azért, hogy Szent Tamás napján (december 21-én) különösen óvja az erdőt az engedély nélküli favágóktól.

Freiburgban a karácsonyfa állítás a XVI. században már általános szokás volt. A városi tanács 1554-ben tíz rappen büntetést szabott ki fenyőfák engedély nélküli kivágásáért, s hat évvel később tovább szigorította a büntetést. Előírták a karácsonyfa magasságát is: az elzászi Ammerschweierben 1448 és 1530 között nyolc lábban (kb. 2,5 méter) szabták meg a kivágható fák maximális magasságát.

A nagyításhoz kattintson a képre

Bizonyos, hogy nem Martin Luther (1483-1546) hozta divatba a karácsonyfát. Ez a legenda nyilván Otto Schwerdgeburth (1785-1878) egyik festménye nyomán terjedt el: a kép Luthert ábrázolja családja körében a karácsonyfa alatt. A karácsonyfa ennek ellenére szinte „”evangéliumi”” fává lett, s a protestantizmust egyenesen „”karácsonyfa-vallásnak”” nevezték. A katolikus vidékeken a barokkos pompát kedvelő ellenreformáció idejében a karácsonyi jászol került túlsúlyba.

A harmincéves háború (1618-1648) és az azt követő harcok alatt az embereknek más gondjuk volt, mint a karácsonyfa állítás. Csak a XVIII. századtól terjedt el újra a Rajna felső vidékéről kiindulva. Amikor Goethe 1775-ben Weimarba érkezett, ott viszontlátta a már valószínűleg Strasbourgból ismert fenyőfát. Württembergben 1788-ban megtiltották, hogy fenyőfák hegyét dekorációs célokra levágják (Schiller említette meg ezt a Ludwigsburgban elterjedt szokást).

A katolikus országokban lassabban terjedt el a karácsonyfa. Állítólag egy badeni hercegnő vezette be 1830-ban a müncheni udvarban, s onnan vette át előbb a nemesség, majd a jómódú polgárság. Bécsben egy 1814. december 26-i rendőrségi jelentés tesz először említést karácsonyfáról berlini kapcsolatokkal rendelkező gazdag zsidó bankárcsaládokban, de csak a biedermeier korban vált általánossá a szokás. Franciaországban a XVIII. Század végén is még elutasították „”német divatként”” (mode allemande), ma már azonban a világon mindenütt kigyúlnak a gyertyák december 24-én este a karácsonyfákon.

Karácsony-történelem, jelképek és szokások

A nagyításhoz kattintson a képre

A kereszténység Jézus Krisztus, a megtestesült Isten születését ünnepli karácsonykor. Az elnevezés – akárcsak a „”Szent Éjszaka”” – 1150 után vált általánossá. Ebből alakult ki azután a „”Szenteste”” kifejezés – a Jézus születését megelőző este. Bizonyított, hogy a római városi liturgiában már 336-ban szerepelt Jézus születésének megünneplése. Magának az ünnepnek keletkezéséről két hagyomány maradt fenn.

Az egyik szerint az egyház azzal, hogy december 25-re tette Krisztus születésének (Natalis Christi) megünneplését, tudatosan akarta háttérbe szorítani a pogány napisten születésének (Natalis Soli Invicti) ugyancsak december 25-i megünneplését. A keresztény tanítás szerint ugyanis Jézus Krisztus „”a világ világossága”” is.

A másik hagyomány szerint keresztény teológusok már a III. században azon fáradoztak, hogy meghatározzák Krisztus születésének időpontját, amelyről az evangéliumok nem tesznek említést. Azért jelölték meg december 25-ét, mert március 25-től, fogantatásától számították ki a napot. Krisztus születésének helyeként Lukács evangéliuma Betlehemet jelöli meg.

Karácsony megünneplésével szorosan összefügg a betlehemi jászol és a karácsonyfa. Feltételezések szerint a jászol felállításának szokása Rómából terjedt el a világban, ahol a Santa Maria Maggiore bazilikában jászol-relikviák láthatók. Az első jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel egy grecciói templomban. Később, 1600-tól fogva a jászolban a Kisjézus mellett Mária, József, angyalok, pásztorok is megjelentek az állatokkal együtt. A zöld karácsonyfa a hideg téli időben az életet, a termékenységet és a növekedést jelképezi. Egy 1509-ből származó rézkarcon látható az első, gyertyákkal és csillagokkal ékesített karácsonyfa. Később a fát, vagy csak fenyőgallyakat karácsony este süteménnyel és almákkal díszítették. Ezzel egyidejűleg a Miklós-napi (december 6-) ajándékozás áttevődött karácsonyra. A XIX. Század második felében azután a karácsonyfa beköltözött csaknem minden otthonba és keresztény templomba.

Annak, amit a karácsonyfa ágaira akasztanak, gyakran jelképes jelentése van. Az illatos alma nyarat jelent a tél közepén. Régi babona, hogy az a lány, aki karácsony este az ajtóban állva almát eszik, feleségül megy az első arra elhaladó fiatalemberhez. Az ágakra aggatott kis szívek szerelmi vallomást jelentenek. A csillagok a jósorsba vetett reményt fejezik ki. A dió a kifürkészhetetlen sorsot jelképezi. A fa tetején tündöklő csillag a betlehemi „”csillagcsodára”” emlékeztet. A kis harangok a Szentestét hirdetik és az újesztendőt köszöntik, de óvnak a szerencsétlenségtől is.

1 | 2 | 3 Következő oldal

web