Forrás: MA

Csehországban él a világ egyik legtitokzatosabb kémje, aki a hidegháború idején fejtette ki aktív tevékenységét.

2005.12.05 06:35 Felvidéki Netlap

Pedig nem kisebb feladattal bízták meg, mint figyelemmel kísérni az angol királyi udvart és a brit parlament működését. De, ki valójában ez az ember?

Amikor tizenhat évvel ezelőtt összeomlott a mindenhatónak hitt kommunista rendszer, az emberek 1989 novemberében az utcára mentek fellélegezni.

A prágai Kunraticéből származó Václav Jelínek viszont már Nagy-Britannia egyik legszigorúbban őrzött börtönében, a Wight szigeten tengette mindennapjait. Ott érte derült égből a villámcsapás, ott szerzett tudomást a vasfüggöny lehullásáról, ami nagy csalódást hozott számára, annak ellenére, hogy már berendezkedett a börtönéletre.

Ott tartózkodásának előzménye, hogy a kommunista STB-és titkosrendőrség megbízatással eresztette kiküldetésbe „nem legális” kémjét a hetvenes években. A „nem legális” kém-terminológia alatt azt kell érteni, hogy az adott személy, adott feladattal van „kiküldetésben”, hogy titkos és fontos információkat gyűjtsön idegen államban. Híreit aztán titkos jelekkel továbbítja megbízóinak.

Jelíneket is ilyen megbízatással építették be az angol királyi család és a parlament közelébe. Ezekből a körökből szerezte be információit Nagy-Britanniáról, Amerikáról és Izraelről, hogy beszámoljon prágai főnökeinek, azok pedig a moszkvai KGB-nek.

Annak ellenére, hogy Václav Jelínek a kémek kémjének mondható, egy sornyi írásos anyag nem található róla szakmai feljegyzésekben, ugyanis Angliában Erwin von Haarlem holland állampolgárként élte életét. Ezért senki sem tudta, hogy tulajdonképpen kivel áll szemben.

Maga fedte fel magát utólag maga írt könyvében, miután úgy döntött, papírra veti viszontagságos emlékeit, merthogy „kifutott az időből”. Leleplezi Erwvin van Haarlem (alias Václav Jelínek) cseh kémet, azaz maga magát. A könyv címe: A cseh kém Erwin van Haarlem.

„Erwin van Haarlem 1975-től 1988 áprilisáig tevékenykedett sikeresen Nagy-Britanniában. Ekkor tartóztatta le a brit rendőrség, majd egy évvel később tíz évre a rács mögé parancsolták kémkedésért, meséli Jelínek.

„Ez nagyhal”

Jelínek bezárása után sem tudta a brit titkosszolgálat kideríteni, ki rejtőzik a letartóztatott Erwin van Haarlem név mögött és mit keresett Nagy-Britanniában. „Amikor 1988 áprilisában letartóztattak, megkértem őket, hogy továbbítsák egy üzenetemet: Hívják fel a csehszlovák nagykövetséget és mondják meg nekik, hogy Erwin van Haarlemet bezárták”, folytatta Václav Jelínek.

Az angol Old Bailey büntetőbíróság történetében első ízben történt, hogy valakit anélkül ítéltek el, hogy tudták volna, mi a neve, ezt Simon Browvn bíró töredékesen beismerte záróbeszédében.

„Erwin van Haarlem, álljon fel. Ezen a néven szólítom magát, annak ellenére, hogy meg vagyok győződve arról, születésekor nem ez volt az ön neve. A legkisebb kétségeim sincsenek arról, hogy ha nem fogták volna el, akkor a további években bármit megtett volna, amire a csehszlovák szervek utasítják, bármennyire ártalmas is lett volna az az angol nemzeti érdekeknek. A bíróság döntése ezért az, hogy tíz évre a börtönbe küldi önt, s miután kiszabadult, utasítsák ki ebből az országból. Elmehet”, zárta az ítélet felolvasását Brown bíró.

Az angol közvélemény fokozott figyelemmel kísérte a per folyamatát, de a sajtó is beismerte, hogy van Haarlem identitása körüli homály felfedése kemény diónak számít. „A vörös ügynök megkezdte tízéves börtönbüntetését, miközben a neve körüli bizonytalanság továbbra is titokzatos homályban maradt. A kém a cellába vitte magával titkát. Egyet tudunk csupán, hogy nagy halról van szó”, írták a brit lapok, többek közt a The Sun napilap 1989-ben, félévvel a csehszlovák bársonyos forradalom előtt.

Negyven napos éhségsztrájk következett

A kiváncsi angol titkosszolgálat fűt-fát ígért az alezredes Jelíneknek, ha szabadabbra engedi nyelvét: többek közt azt, hogy kiengedik és dolgozhat az angoloknak, ha ő is úgy akarja.

Jelíneket viszont még az 1989-es vasfüggöny-hullás sem törte és változtatta meg. Megmaradt megrögzött elhivatottnak egészen máig. „Lelkileg felkészültem a börtönbüntetésre: vagy kibírom, vagy meghalok”, emlékszik vissza Jelínek. Ez csaknem sikerült is. Amikor 1992-ben negyvennapos éhségsztrájkba kezdett a negyvenedik napon már a sír szélén érezte magát. Ekkor jött a megmentés: az akkori csehszlovák kémelhárító vezérkari főnök, Radovan Procházka, levélben fordult hozzá a börtönben.

A britek előtt felfedte Erwin van Haarlem identitását, és megkérte őket, hogy engedjék szabadon. „Az ön identitása már ismert a szűkebb brit kémelhárítás számára, mivel azokat a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság pilitikai vezetésének utasítására felfedték az angolok előtt. Mind magam, mind a britek magasra értékelik professzionális viselkedését. A további ellenállás és keményfejűség fölösleges és provokációnak tekinthetnék az angolok, írta Procházka Jelíneknek a börtönbe.

Ezt követően a „Nem legális” Erwin van Haarlemet 1993-ban titokban Prágába szállították, aki ezzel befejezte karrierjét és mindennemű kapcsolatát a kémelhárítással.

A történtekről senki nem tudott Csehországban, csak 1996-ban röppent fel a hír, hogy az ismert angol író Nigel West levélben megkereste, hogy megírná történetét. Akkor Jelínek banktisztviselőként dolgozott az egyik prágai bankban, de nem válaszolt a levélre. Titkát továbbra is megőrizte. Maga fedi fel könyvében a hátteret, tudósított a prágai MF DNES.