Forrás: MNODie Presse, Peter Martos. Azaz Martos Péter. Vajon mi késztette ezt az újságírót arra, hogy az elhíresült Salamon Berkowitz miatt tollat ragadjon és sajnálkozzon felette az osztrák lapban? Vajon honnan veszi a bátorságot Martos Péter, hogy a jobboldali sajtóval, Magyarországgal szemben elővegye a hazug és igazságtalan antiszemita kártyát, ami Berkowitz esetében különösen hitvány dolog?
A támadások elkerülése végett már az írás elején jelzem, hogy egy Berkowitz által indított büntetőügyben egyik kollégámmal évek óta vádlottként járok a bíróságra. A bűnünk: írni merészeltünk arról, hogy Salamon Berkowitz a Magyarországon folytatott gazdasági tevékenysége kapcsán már állt büntetőbíróság előtt. Azzal pedig, hogy erről, valamint ennek eredményéről részletesen beszámoltunk, olyan különleges adatokat hoztunk nyilvánosságra, amivel az ügyészség szerint megsértettük Salamon Berkowitz személyiségi jogait. Szerintünk viszont az embereknek tudniuk kell, ki is Salamon Berkowitz. Azt, hogyan keveredett ide a rendszerváltás körül, miként juthatott nagy összegű állami hitelhez akkor, amikor más magyarországi vállalkozók többségének esélye nem volt erre. A közvéleménynek tudnia kell arról is, hogy milyen eszközökkel próbált embereket és vállalkozásaikat tönkretenni, hogyan használta fel az alulinformált, ostoba politikusokat és diplomatákat a közszerepléseihez, illetve hogy miért felkészületlen és tehetetlen vele szemben az igazság kiderítésével már régóta nem bíbelődő magyar igazságszolgáltatás.
A Coca-Cola mit tenne?
Talán mindenki látott már olyan fotót, amelyen a hatóságok úthengerekkel százezer számra semmisítenek meg hamis hang- és képhordozókat, ezzel is demonstrálva a szellemi termékek védelmét. Mindenki hallott már a határokon lefülelt és elkobzott szállítmányokról, amelyekben hamisított márkájú ruházatra bukkantak a vámosok, s amelyek sorsa szintén a megsemmisítés. Rövid gondolkodás után valószínűleg mindenki tudja a választ arra a kérdésre, hogy vajon mit tenne mondjuk a Coca-Cola vállalat akkor, ha valaki – a világ bármely pontján – ezzel a névvel üdítőitalt kezdene gyártani jogosulatlanul. Vajon várna-e ez a cég több mint egy évtizedig a magyar igazságszolgáltatásra, arra, hogy a bíróság a jog dzsungelében megtalálja végre a triviális igazságot és kimondja az ítéletet: a Coca-Colát valóban csakis és kizárólag ez a vállalat gyárthatja? S a Coca-Cola vállalat vajon mind ez idő alatt eltűrné-e, hogy a jogerős ítélet meghozataláig valaki jogosulatlanul gyárthassa az üdítőt és – nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is – folyamatosan forgalomba hozhassa? Mindenkinek a fantáziájára bízva leszögezhető, hogy e cég érdekei védelmében a tehetetlenkedő jogi eszközök helyett valamilyen más, hatékony megoldást választana.
Élet és Irodalom
Az osztrák Pressében megjelent cikk alapján megállapítható, hogy Peter Martos tökéletesen tájékozatlan. Az antiszemitizmust mint okot meglebegtetve kizárólag a konzervatív sajtónak tulajdonítja például a Salamon Berkowitzról szóló híradásokat, pedig ez nem így van. Az amerikai üzletembernek a Traubisoda gyártásához 1992-től fűződő kapcsolata elsőként a konzervatív jelzőtől leginkább berzenkedő balliberális hetilapban, a Soros György által finanszírozott Élet és Irodalomban (ÉS) jelent meg meglehetősen nagy terjedelemben, 1997. szeptember 5-én, folytatása pedig három héttel később, 26-án. E cikkekben szerzőtársammal, O. Kovács Attilával az üdítőt gyártó Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) tulajdonában lévő balatonvilágosi üzem botrányos privatizációjáról írtam. A riporttal a Soros Alapítvány támogatását is elnyertük. Kovács Zoltán főszerkesztőnek egyetlen kérése volt csupán: az írásban ne tegyünk említést Salamon Berkowitz zsidó származásáról, mivel szerinte ez mellékes körülmény a lényeghez képest. Berkowitz máshogyan gondolkozott, mint a főszerkesztő, vallását és/vagy etnikai hovatartozását állandóan demonstrálta: tradicionális zsidó öltözékben jelent meg mindenütt, és ha valakinek elkerülte volna a figyelmét, a kellő időben utalt rá. Az általa gyártott üdítő üvegeire ragasztott címkéken a hitelesítő kóser pecsét mellett pedig oda volt írva, hogy a nedű: kóser Traubisoda.
A Martos Péter által sugallt motívumot – amely szerint Berkowitz az antiszemita Magyarországon hátrányt szenved el származása miatt – az ÉS-ben megjelent cikk is tartalmazta, ugyan arról épp lerántotta az álságos leplet. Egy Berkowitzcsal szemben – jogerős bírósági végzés által – elrendelt foglalásnál ő, és a szintén ortodox viseletbe öltözött fia lenácizott mindenkit, aki a teljesen jogszerű akcióban részt vett. Az egyik ügyvéd ekképp emlékezett vissza az 1995. március 28-i esetre a lapban: „Berkowitz megérkezéséig minden a törvényeknek megfelelően zajlott. A végrehajtó, természetesen rendőrök jelenlétében, tételszerűen felvette a leltárt, szabályszerűen zajlott az eljárás. A helyszínre érkező tulajdonos (azaz Berkowitz – a szerk.) azonban az első perctől kezdve vitatta az eljárás törvényességét. Azt mondta, ez az egész – mármint a foglalás – náci eljárás, és az ilyen náci módszerek felett már eljárt az idő. Azután lenácizta a résztvevőket, vagyis minket is. A fia verekedni is akart, és miután legfeljebb csak szavakat tud magyarul, nagyon agreszszíven ilyesmiket kiabált nekem:
