Forrás: MAAz éppen tíz éve nagyvonalú elképzelésekkel indított „barcelonai folyamat” országai soha még nem találkoztak a legmagasabb szinten. Most sem.
2005.11.30 07:55 Új Magyar Szó
Miközben az európai államok vezetői csaknem kivétel nélkül megjelentek a jubileumi barcelonai csúcson, az arab vezetők – kettő kivételével – távol maradtak.
Nagyvonalú elképzelések
Az euromeditterán csúcsértekezletet megelőzően az európai vezetők vissza nem térő lehetőségről beszéltek. Maga az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barosso a Le Figaroban közölt írásában úgy vélekedett: itt a megfelelő alkalom a „barcelonai folyamat” nagyvonalú elképzeléseinek igazolására.
Az 1995-ben megalapított Euromed partnerség célja az volt, hogy létrehozzák a béke, a stabilitás, a fejlődés és a biztonság közös térségét az Európai Unió tagállamai és a Földközi-tenger déli és keleti államai részvételével. Az Európai Unió rájött, hogy – amint a már említett cikkben Barosso írja – „a bel- és a külpolitika egyre inkább összemosódik, következésképp felmerülnek olyan problémák, amelyeket az államok nem tudnak egymaguk megoldani”.
A bizottsági elnök és – tíz éve – az együttműködés kezdeményezői elsősorban a legális és illegális migrációra, a terrorizmusra, a diktatoriális rendszerekre, ezek társadalmi és nemzetközi hatásaira gondoltak. Az EU ma már nyíltan állást foglal a Földközi-tenger déli és keleti államaiban tapasztalható demokráciadeficit ellen, miután bebizonyosodott, hogy a diktatoriális rendszerek hallgatólagos támogatása nem vezet eredményre.
A tíz éve meghirdetett célok meghiúsultak: az izraeli-palesztin megbékélés helyett jött két intifáda, felerősödött a muzulmán terrorizmus, kirobbant két iraki háború, a reformok elmaradtak a legtöbb arab államban. Európát most már most már nemcsak a – közösség befektetései és kölcsönei ellenére növekvő – jövedelemkülönbségek által gerjesztett migráció fenyegeti, hanem a terrorizmussal is szembe kell néznie. Egyébként ez – a terrrorizmus elítélése – volt a konferencia legkényesebb pontja, amelyen aztán a siker múlott.
Előzőleg ugyanis Barroso bizottsági elnök kijelentette: az arab országoknak ki kellene használniuk a barcelonai konferencia adta alkalmat arra, hogy megcáfolják azt az egyébként hamis feltételezést, miszerint kapcsolat van a terrorizmus és az iszlám országok között.
Félsiker/fél kudarc
A kétnapos csúcs végén megszületett az úgynevezett terrorizmusellenes magatartási kódex, a tervezett nyilatkozat szövege azonban a több órás kemény vitában meglehetősen „kompromisszumosra” sikeredett. A kódex tartalmazza azt a kijelentést, hogy „a terrorizmus semmivel nem igazolható”.
Az EU-tagországok javaslata az volt, hogy „az önrendelkezésre való jog nem igazolhatja a terrorizmust”, de az arab országok nem voltak hajlandók ezt elfogadni. Különösen, hogy utóbbiak javasolták: a kódex ismerje el „a külföldi megszállással szembeni ellenálláshoz” való jogot, illetve utaljon az 1967-es izraeli határokra. A kódex kötelezi a partnereket arra, hogy megakadályozzák a terroristákat a pénzhez, fegyverhez jutásban, szervezetépítésben, és hogy állítsák őket bíróság elé.
A csúcs résztvevői elfogadtak egy ötéves munkaprogramot is, amelynek része a bevándorlás szabályozása, az elnökök pedig nyilatkozatukban elkötelezték magukat az izraeli-palesztin konfliktus igazságos és pártatlan rendezése, valamint a palesztin állam létrehozása mellett. A kényes kérdéseket a tervezett általános és közös nyilatkozatra hagyták, ez azonban a változatlan nézeteltérések miatt nem született meg.
A kényes kérdések közé tartozott az az EU-javaslat is, hogy felújítja segélyezési rendszerét, de úgy, hogy a segélynyújtást közvetlenül a demokratikus, a gazdasági és a politikai reformokhoz kötné.
Költséges takarékoskodás
Az EU-tagországokat nyilvánvaló cél vezérli: remélik, hogy a barcelonai folyamat megszilárdulása hozzájárul a dél felől érkező illegális bevándorlóhad apadásához, illetve gátat vet majd az Európa irányában is egyre radikálisabb iszlámisták támadásainak. A mostani kudarc az uniós vezetők szerint félsiker. Az arab vezetők viszont az egész folyamatról kiábrándultan nyilatkoznak. Ráadásul a javában készülő uniós költségvetés nem ad okot az optimizmusra.
A tanácskozáson jelenlévő marokkói külügyminiszter a Liberationnak adott interjújában felrótta az EU-nak, hogy harmincszor kevesebbet költ az arab országok demokratizálódására, mint a kelet-európai államokra. Tajeb Fasszi Fihri nyilatkozata a távolmaradt meditterán vezetők üzeneteként is tekinthető: az arab országok konkrét kötelezettségvállalást várnak a kiadások leszorításáról vitázó Uniótól.
