Forrás: Magyar RádióKötöttség és szabadság, nyugalom és tettrekészség. Mindez együtt Szent Márton hegyén. Film készült a pannonhalmi Bencés kolostorról és a főapátról. A közvetítő – ez a címe.
– Bölcskei Gusztáv református püspök régóta folytat közeli párbeszédet a katolikus egyház képviselőjével Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát úrral. Hogyan érintette A közvetítő című film, amely az ezeréves bencés kolostorban folyó életet mutatja be.
– Nagyon örültem annak, hogy ez a film szinte tökéletesen vissza tudja adni azt a személyiséget, akit én megismertem Várszegi Asztrikban, azt a fajta nyitottságot és ugyanakkor komolyságot, amelyikkel meg tudja élni a legnagyobb kötöttséget és a legnagyobb szabadságot – mondja Bölcskei Gusztáv. – Azt hiszem, hogy ez a film arra jó példa, hogyan lehet ennek a kettőnek, a legnagyobb személyes kötöttségnek és a legnagyobb belső szabadságnak a harmóniáját megteremteni. Azt hiszem, hogy mindenki, aki megtekinti ezt a filmet, azzal lesz gazdagabb, hogy ezt a fajta légkört, amelyikben egyszerre van a nyugalom és a tettrekészség, ezt tudja hiteles ábrázolásban látni.
– Itt a természetességet emelte ki, mint a kétszeresen megtért ember különös tudományát, amelynek Várszegi Asztrik birtokában van.
– Igen. Egyik nagy XIX. századi protestáns gondolkodónak a kifejezése ez, hogy a keresztyén embernek kétszer kell megtérnie, és a második azt jelenti, hogy természetes emberré válik, azaz nem egy póz, nem egy felvett gesztus az, amivel ő a kereszténységét meg akarja mutatni. Várszegi Asztrik azzal a természetességgel és ugyanakkor őszinte kíváncsisággal fordul oda akár a római katolikus egyház fejéhez, akár a dalai lámához, amelyikkel odafordul a diákhoz vagy azokhoz az asszonyokhoz, akik a szőlőben munkálkodnak. Ez az a minőségi életforma, amelyik egyedül hiteles ma és az marad a jövőben is.
– Verő Tamás rabbi a film bemutatója előtt Schweitzer József korábbi főrabbi köszöntő szavait tolmácsolta. Nagyon melegen nyilatkozott a filmről.
– Professzor úrnak nagyon jó és nagyon szoros kapcsolata van a főapát úrral. Pannonhalmán 1944-ben elrejtettek és megvédtek egy tóra-tekercset, illetve ugyanebben a korban, amikor több ezer zsidót bujtatott Pannonhalma. Ezt a különleges nagy tettet próbálta méltatni a professzor úr – így Verő Tamás. – Közösen a professzor úrral, Schweitzer József országos főrabbival láttam ezt a filmet. A végén mind a ketten egy kicsit csendben maradtunk, láttuk azt a nyugodtságot, azt a meghittséget, amelyet a film sugároz. Visszaadja azt, ami Pannonhalmán a mindennapokban érződik. A legfontosabb az a példamutatás, amellyel a főapát úr a különböző felekezetek irányába megnyilvánul.
– A közvetítő különböző vallások közötti közvetítőt is jelent. A filmre invitáló meghívón egy gyönyörű fotó szerepel, a dalai lámával lehet önt együtt látni.
– Igen, a világvallásoknak a párbeszéde rendkívül időszerű – nyilatkozta Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát. – Magyarországon ennek a súlyát ma még nem érezzük annyira, mint szerte a világban, akár Nyugat-Európában, akár más földrészen. Ez a kép remek bemutatása a dalai lámának, illetve annak az örömteli találkozásnak, amelyben részünk volt. Alig lehetett a templomból kivonszolni, mert olyan jól érezte magát az ifjúság, a diákok között 2001-ben. Az gondolom, hogy a film alkalmas a kommunikációra, ezért belevágtam Petényi Katalin és Kabay Barna felajánlására és kérésére. Azt gondolom, annyiban jó ez a film, hogy teljesen bemutatja életünket, sőt, még mindig kevés, mert ennél gazdagabb, még dinamikusabb is az. Ez egy kolostornak, egy kis városállamnak a sajátsága, ahogy él és aztán az ahogy benne van egy életstílus is. Ezer év van már mögöttük, reméljük az előttünk lévő ezret is, ez egy hihetetlen történelmi bizonyosságot ad az ember számára. Pedig tudom azt, hogy mennyit szenvedett Pannonhalma is a történelem folyamán. Igazába véve Pannonhalma 996-ban egy kis missziós közösségnek alakult, a Dunántúlt kellett volna a latin kereszténységre térítenie. Aztán a török idő és az elmúlt 50 esztendő is bizony megpróbálta Pannonhalmát és a bencéseket, és igazából most az útkeresésben, az újraépülésben vagyunk. Együtt örülünk, és együtt keresünk magyar népünkkel, mert erre kell nekünk valahol példát adni és másoktól is példát venni, megint a reményre, a holnapra, a megmaradásra, az újraépülésre.
Liebhardt Ágota
