Forrás: Híradó

Alain Delon kalandos életutat tudhat maga mögött: kicsapták az iskolából, a börtönt is megjárta és közben nők milliói lelkesedtek érte

A nagyításhoz kattintson a képre

Hetven éve, 1935. november 8-án született a Párizs melletti Sceaux városában Alain Delon francia filmszínész, egy korszak bálványa.

Szülei négyéves korában elváltak, ő nevelőszülőkhöz került egy börtön szomszédságába, így játszótere a börtön udvara lett. Miután nevelőszüleit meggyilkolták, ő visszakerült anyjához, aki közben férjhez ment egy mészároshoz. Delont tucatnyi iskolából tanácsolták el, mielőtt 15 évesen végleg búcsút intett a formális képzésnek. Mostohaapja maga mellé vette volna az üzletbe, de ő előbb az állást, majd 17 évesen az otthonát is elhagyta. A tengerészetnél lett ejtőernyős, és részt vett az indokínai háborúban.

A nagyításhoz kattintson a képre

1956-ban szerelt le. Piacon dolgozott, volt futár, portás és pincér. Utóbbi minőségében ismerkedett meg a fiatal színész Jean Claude Brialyval, aki magával vitte a cannes-i filmfesztiválra. Az ismeretlen, kölcsönszmokingban betoppanó sármos fiatalemberre azonnal felfigyeltek a James Deant kereső producerek, ám az amerikai ajánlatra nemet mondott. Elvállalta viszont a szereplést az Amikor a nő zavarba jön című francia filmben, és rögtön mindenkit meghódított acélos tekintete, férfibája és karaktere. 1958-ban állt először kamera elé a pályafutását szintén ekkor kezdő Jean-Paul Belmondóval a Légy szép, és tartsd a szád! című filmben. Még abban az évben, forgatás közben megismerkedett Romy Schneider osztrák színésznővel, akivel hamarosan magánéletüket is összekötötték, ők lettek a mozi álompárja.

1960-ban készült a Szikrázó napfény, az egyik legjobb európai krimi, amelyben Delon a csábító gyilkos, az angyali külső mögötti ördögi lélek megtestesítőjeként nemzetközileg is ismert lett. Ezután már tehetsége miatt is keresték: szerepelt a Luchino Visconti rendezte Rocco és fivéreiben, és a rendező vele forgatta később A párduc című filmet is. Antonioni Napfogyatkozásának forgatásán került közeli kapcsolatba az ismert modell Nicóval, aki fiút is szült neki, de nem tartotta vele a kapcsolatot. Delon 1963-ban Jean Gabin oldalán játszott az Alvilági melódiában, majd nagy sikert aratott A fekete tulipánban.

A nagyításhoz kattintson a képre

1964-ben ért véget kapcsolata Romy Schneiderrel, a szakítást szokatlan módon levélben jelentette be. Filmen azonban még ezután is szerepeltek együtt, és Schneider 1982-es halálakor Delon a Paris Match oldalain hosszú szerelmeslevélben búcsúzott tőle. Még 1964 nyarán feleségül vette Nathalie Canovast, akitől Anthony nevű fia született, és ugyanebben az évben filmprodukciós céget alapított. 1965-ben rövid és sikertelen kitérőt tett Amerikában, a kudarcért A szamuráj című 1967-es filmje vigasztalta: akkor teremtette meg a komor, hideg, hátborzongatóan nyugodt gyilkos figuráját.

A hatvanas évek végén testőre titokzatos halála sötét politikai hátterű bűnügy középpontjába állította, és bár ő is a gyanúsítottak között volt, végül nem találtak bizonyítékot arra, hogy szerepe lett volna a gyilkosságban.

A hetvenes években készült a Borsalino (ismét Belmondóval), majd a kedvencének tartott Klein úr (1976), amelyben egy, a zsidóüldözések üzleti lehetőségeit kihasználó műkereskedőt alakított. 1975-ben a Zorro címszereplője volt, majd 1979-ben ismét Amerika következett egy Airport filmmel – újból elismerés nélkül.

A nagyításhoz kattintson a képre

1981-től rendezett is, előbb az Egy zsaru bőréért, majd A kíméletlen című filmeket. A „komoly” szerepek és elismerések is megtalálták: 1984-ben Cesar-díjjal jutalmazták A mi történetünk című filmben nyújtott alakításáért, 1990-ben megkapta a Becsületrendet. A krimivel sem szakított, ennek termékei A zsaru szava és a Ne ébreszd fel az alvó zsarut. A Casanova visszatér című filmben (1992) sajátos öniróniával mutatta be a balsikerre kárhoztatott hódítót.

Közel száz filmben szerepelt, és bár időnként művészfilmeket is forgatott, igazi műfaját a bűnügyiek jelentették. Játszott bűnözőt és rendőrt, de minden szerepében magányos és titokzatos volt, egyszerre híres és ismeretlen főhős.

Más téren sem sikertelen: a hatvanas években a Dalidával közösen előadott Paroles című számuk örökzöld világsláger lett, Delon nevével alsó- és felső férfiruházatot, cigarettát, italt és illatszert is forgalmaznak. Szabadidejében korábban lóversennyel, manapság inkább műgyűjtéssel foglalkozik, de egy ismeretterjesztő tévécsatornán filmtörténeti sorozatot is vezetett.

A nagyításhoz kattintson a képre

Fiatalkori botrányai idővel elcsendesedtek, jóllehet egykor engedély nélküli fegyvertartásért a börtönt is megjárta, és maffiakapcsolatokkal is megvádolták. A zajos életnek hátat fordított, Svájcban telepedett le holland származású manöken feleségével, akitől két gyermeke született. A házasság 15 év után válással ért véget, és a szakítás annyira megviselte Delont, hogy még az öngyilkosság gondolata is megfordult fejében. Néhány hónapja keserűen nyilatkozta, hogy már csak gyermekeinek él, akik pedig lehet, hogy papájuk útját követik: 2002-ben egy krimisorozatban hétéves fia volt partnere, kislányával pedig közel tíz éve egy lemezt és egy videoklipet jegyeztek közösen.

Bár a csalódott és fáradt Delon 1999-ben bejelentette, hogy nem forgat többé, úgy tűnik nem állja szavát: az őszülő hajú egykori szívtipró lesz a tervek szerint XV. Lajos Soffia Coppola Marie-Antoinette-ről készülő filmjében. Persze, csak ha egészsége ezt lehetővé teszi: szívpanaszai miatt szeptember elején lemondta színházi turnéját, és októberben néhány napos kivizsgálásra kórházba kényszerült.

hirado.hu/MTI