Forrás: NAPI

http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=268805

2005.11.5 – 13:10

A SELYEMÚT STRATÉGIA

Lerohanja-e az USA Iránt az olajért?

A keményvonalas konzervatívok februári győzelme gyorsan szétzúzta azon reményeket, hogy a külföldi olajbefektetések új lendületet kaphatnak Iránban. Az új elnök bázisát jelentő Forradalmi Gárda máris megkezdte a zsíros olajberuházások újraelosztását. Az USA gazdasági érdekeit sértő lépés mellett az újraindított urándúsítási program, az Izrael elpusztítására felszólító megnyilatkozások, valamint az iraki terrorizmus állítólagos támogatása újabb ürügyet szolgáltathat Bush elnöknek a nyílt katonai beavatkozáshoz.

Az iráni gazdaság egyre gyorsabb mértékben növekszik. Tavaly az iráni GDP 6,3 százalékkal bővült, a folyó fizetési mérleg többlete 2004-ben a GDP 4,7 százaléka, 7,1 milliárd dollár volt. Bár a munkanélküliség folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, még így is magas (11 százalék). A legnagyobb probléma az infláció, amely 14,7 százalékos. Az új kormány ugyanakkor megvétózta a 2005-2009-es időszakra szóló ötéves terv gazdaságilag liberális elemeit, illetve elvetette a már megkezdett nagy jelentőségű külföldi vonatkozású projekteket. Forrás: Külügyminisztérium.

„Az iráni politikai szcéna korántsem olyan fekete-fehér, mint ahogyan az a sajtóhírekből mostanában kitűnhet” – mondja Rózsa N. Erzsébet, történész, iszlám-szakértő. Például az új államfő, a 49 éves Mahmúd Ahmadinedzsád – nyugati értelemben – kifejezetten populista, korrupcióellenes, vallási megtisztulást és az olajbevételek igazságosabb újraelosztását hirdető kampánnyal nyerte meg a választásokat februárban, amelyből hiányzott minden külpolitikai elem.

A szakértő szerint Ahmadinedzsád lényegében a szegény rétegek megnyerésével nyerte meg a választást. „Az iráni társadalom fele 25 éven aluli, a munkanélküliség nagyon magas, a többség nagy szegénységben él. Ezek a rétegek tömegesen szavaztak a Forradalmi Gárda modernizáció-, Amerika-, és Izrael-ellenességgel, valamint a baloldali gazdaságszervezési víziókkal kevert ideológiai keverékére” – mondja Rózsa N. Erzsébet. Bár Ahmadinedzsád megnyerte az államfőválasztást, a konzervatív teheráni törvényhozás a választások után máris visszadobta az elnök négy miniszterjelöltjét – köztük az új olajipari miniszterét is. Ráadásul Ali Khamenei, legfőbb vallási vezető jelentősen megnyirbálta az Ahmadinedzsád kabinet hatáskörét is, amikor a liberális Rafszandzsáni (a mostani elnök legfőbb választási riválisa) vezette Alkotmányvédő Tanács felügyelete alá helyezte a jelenlegi kormányt.

Forradalmi retorika

„Iránban a köztársasági elnök úgy működik, mint nálunk a miniszterelnök. Nem ő csinálja a külpolitikát” – mondja a szakértő. Az iráni külpolitika hagyományosan pragmatista, egyensúlyra törekvő, amit az is jelez, hogy – a moszkvai iráni követségen keresztül – azonnal tompították a külpolitikában járatlan Ahmadinedzsád retorikai túlkapásait Izrael elpusztításáról. Bár az elnök pár nappal később újra megismételte a szavait, a szakértő szerint az ehhez hasonló lózungok az iráni forradalom (1979) óta szerves részei az iráni belpolitikának. Mivel azonban Ahmadinedzsád nem része a hagyományos városi politikai elitnek, a „forradalmi hevületből” tett kijelentései sokat ártottak Irán nemzetközi megítélésének. A nemzetközi közvélemény lényegében azonnal összekapcsolta az Izrael elpusztítására való felszólítást és a nyáron újraindított iráni atomprogramot.

Irán, urán

Irán atomprogramja nem új keletű, kezdetei – Washington hallgatólagos beleegyezésével – még a sah rezsimjéhez köthetők. Mivel 2003 októberében Irán elismerte, hogy olyan tevékenységeket folytattak 18 évig, amelyeket nem jelentettek be a NAÜ-nak, az – immáron orosz segítséggel történő – urándúsítást leállították. (A polgári vagy katonai alkalmazás az urán dúsításánál válik ketté. Ugyanazt a technológiát alkalmazva kismértékű dúsítással reaktorüzemanyag, nagymértékű dúsítással pedig fegyveralapanyag állítható elő). E mellett aláírtak egy általános klauzulát, hogy a NAÜ bármikor, bárhol ellenőrizheti az ország föld alatti, elszórtan elhelyezkedő atomlétesítményeit. Mivel az új iráni kormány idén nyáron megszakította a tárgyalásokat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ), újabb indokot szolgáltatott arra, hogy az atomprogram középpontjában álló urándúsítás katonai és nem polgári célokat szolgálhat.

Lesz-e bomba?

Hírszerzési értesülések szerint a kilencvenes évek második felében Irán „bevásárolt” az észak-koreai NoDong I típusú (a szovjet Scud-sorozatra épülő) ballisztikus rakétából, amelyeket saját kezűleg továbbfejlesztett. Ágy született a pár éve rendszerbe állított, kb. 1300 km hatótávolságú – tehát Izrael elérésére is képes – Sahab III, amellyel demonstratív módon számos alkalommal hajtottak végre „kísérleti” kilövéseket. Szakértők szerint Irán az urándúsításban jelenleg 5 százaléknál tart, a bombához 95 százalékos dúsítás kell, amihez egyes vélemények szerint még 2-10 évre van szüksége Iránnak. Az urándúsítás katonai célú felhasználására a NAÜ-nek nincsenek bizonyítékai; igaz, arra sem, hogy ez polgári célokat szolgálna. Az teremtene tiszta helyzetet, ha Irán beengedné a NAÜ munkatársait a létesítményekbe, ám erre egyelőre nem hajlandó, mondván, hogy a nyugati tikosszolgálatok emberei – kihasználva a NAÜ-t – adatokat gyűjthetnének az atomprogramról. Mindenesetre Izrael már megfenyegette Iránt, hogy rakétákkal fogják bombázni Iszfahán városát, ha Irán nem hagy fel az atomprogrammal.

Perzsa pénzek

Az olajra alapozott iráni gazdaság egyre gyorsabb ütemben növekszik, amely erős középhatalommá teheti az országot (lásd keretes írásunkat). Irak kiesésével azonban új geopolitikai helyzet állt elő, amely nyilvánvalóvá tette, hogy „Iránnal kell valamit kezdeni”. Ebbe a helyzetbe robbant be februárban az ultrakonzervatív iráni fordulat, amelynek egyik fő célkitűzése, hogy – a 79-es iszlám forradalomhoz való visszatérés alapján – „igazságosabb módon” osszák újra az iráni olajbevételeket. Ez pedig nyilvánvalóan sérti az Iránban jelen lévő nyugati olajcégek érdekeit. Mivel az ultrakonzervatívok győzelme gyorsan szétzúzta azon reményeket, hogy nyugati értelemben vett demokratikus változások és a külföldi olajbefektetések új lendületet kaphatnak Iránban, az USA következő célpontja – Irak után – Irán lehet. A keményvonalas washingtoni adminisztráció azt sem nézi jó szemmel, hogy az iraki háborúval jelentős hátrányba került orosz jelelét egyre sikeresebben találja meg az utat Irán felé. Ágy az USA számára az iráni atomprogram – kiegészülve az Izrael elleni legfrissebb, de hagyományosnak mondható iráni verbális agresszióval – kellő nyilvános ürügyet szolgáltathat egy esetleges megelőző katonai csapás megtételére, amit maga Bush elnök sem zárt ki. Szakértők szerint azonban egyelőre nem valószínű, hogy az USA a közeljövőben lerohanja Iránt. Rózsa N. Erzsébet szerint amíg az amerikaiakat leköti az iraki helyzet, nem valószínű, hogy támadást indítanak Irán ellen. Kérdés marad ugyanakkor, hogy mi történik, ha az USA mégis úgy dönt: kivonja csapatait Irakból.

Ember Zoltán

NyomtatásVissza

(c) 2001 www.napi.hu Online Kft. Minden jog fenntartva.