Forrás: HíradóEgy kutató szerint az ősi csontvázak lábujjainak vizsgálata alapján megállapítható, mikor kezdett el az ember cipőt viselni
Ősi lábujjcsontok legújabb elemzése azt sugallja, hogy az ősi európai és közel-keleti emberek voltak az elsők, akik lábbelit – valószínűleg primitív szandálokat – hordtak úgy 30 ezer évvel ezelőtt. Ezen időszak előtt a legtöbb ember mezítláb járt, tekintet nélkül az adott környezetre.
A Washingtoni egyetem kutatói rájöttek, hogy a kései Kőkorszak emberei ugyanis sokkal kisebb lábujjcsontokkal rendelkeztek, mint őseik. Az adatok azt sugallják, hogy az ősemberek a történelemben először alkalmaztak lábbelit. A messzi északról származó emberekről mindig azt hitték, hogy lábaikat valamivel védték a hótól már 50 ezer évvel ezelőtt is. Ez a lábbeli azonban nem jelentett támasztékot. Hasonló cipőt találtak Európában és a Közel-Keleten is ugyanezen korszakból.
Ezen cipők eredetének felderítése nem könnyű feladat, mivel a cipők bőrből vagy növényekből készültek és nagyon könnyen elbomlottak. Jelenleg a legősibb, ismert cipő Kaliforniában került elő. Ez egy pár majdnem tökéletes állapotban fennmaradt szandál, melynek életkora 9000 év. A többi bizonyítékot fosszilizálódott lábnyomokból nyerték.
Eric Trinkaus antropológus azonban más megközelítést alkalmazott és úgy döntött, hogy 10-100 ezer évvel ezelőtti időszakban az emberi láb anatómiájában bekövetkezett változásokat keresi meg. A legkorábbi lábbeli bizonyítékai valószínűleg közvetettek lesznek. A kutató sikeresen kimutatta már, hogy a modern alaszkai eszkimók – akik fókabőr csizmákat hordanak -sokkal izmosabb ujjakkal rendelkeznek, mint az őslakos amerikaiak, akik a kutatók szerint mezítláb jártak.
A kutatás jelenlegi fázisa azt sugallja, hogy a cipőviselet a kisebb lábujjakat részesíti előnyben. Amikor az emberek mezítláb járnak, a négy kisebb ujj meghajlik, hogy lehetővé tegye a jobb kitámasztást. Ezzel elősegíti az erőteljesebb csontok kialakulását. Ezzel ellentétben a szandálok, tornacipők és más, támogató lábbelik csökkentik a négy kisebb ujjra ereszkedő nyomást, így azokat gyengítik.
Trinkaus összehasonlította a nyugat-eurázsiai emberi csontvázak – mindegyikük a Paleolitikum középső és felső szakaszából származik 100-40 ezer és 40-10 ezer évvel ezelőttről – ujjanatómiáját. A lábak anatómiája a jelek szerint 26-30 ezer évvel ezelőtt változott meg és a későbbi csontvázakban még gyengébbekké váltak az ujjak.
A kutató kimutatta, hogy a kisebb lábujjak csontjai ezen időszakból sokkal gyengébbek voltak, mint az ősökéi, míg a lábcsontok ugyanolyan erősek és nagyok maradtak. Ennek logikus oka a támasztékul szolgáló lábbeli kialakulása. A kutató szerint ezek az emberek általában félkemény, vagy teljesen merev talpú cipőket, csizmákat és szandálokat hordtak, hogy védjék lábukat.
Mike O”Brien antropológus kutató szerint frusztráló, hogy a lábbelikre utaló legkorábbi, közvetlen bizonyítékok Észak-Amerikából kerültek elő, amikor majdnem biztos, hogy a felső paleolitikumi európaiak már akkor lábbelit viseltek, amikor Amerikába 13 ezer évvel ezelőtt megérkeztek az első emberek. A lábak anatómiai vizsgálata és az így fellelt bizonyítékok teljesen új és érdekes megközelítést jelentenek. Az eredmények ráadásul erőteljesen azt sugallják, hogy a lábbelik alkalmazásában jelentős elterjedés következett be a közép és felső paleolitikumi emberek között.
Cameron Kippen ausztrál kutató szerint azon elmélet, mely szerint a cipők befolyásolták a lábujjak funkcióit valószínűtlennek tetszik. Ám ő is érdekes elméletnek tartja Trinkaus megközelítését. Kippen szerint az első lábbelik dekoratív kiegészítőként jelenhettek meg egy törzsben, ám csak a fontos embereken és csak bizonyos alkalmakkor.
További hírek a tudomány világából!Saját üzemanyagát termeli meg az izraeli autóVita a jégember felfedezőirőlHelyreállították két múmia szemét Kaliforniában
hirado.hu/News in Science/National Geographic
